Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Taáp Miklós: A megújított szentmise magyar szövegei - lelkipásztori szemmel
most. A különböző helyzetek és kultúrák a szolgálat különböző típusait kívánják meg, különböző állapotot és életformát a felszentelt pap számára. Hiba lenne a szekularizált világban élő egyházra ugyanazokat a típusú szolgálatokat és életformát kényszeríteni, ami a szakrális kultúrában élő egyháznak megfelelő volt. Döntő jelentőségű a mai papság szerepe. Egy sor végének tekinthetik önmagukat, s nekik kell kialakítani az egyház új arculatát. A plébánia felelős vezetőjének az az égető feladata, hogy felébressze híveiben felelősségük érzését közösségükkel szemben. Az ilyen közös felelősséggel élő közösségből származnak majd az elöljárók, születnek a hivatások. A mai papnak két nagy feladatot kell megoldania. Először is valóban a népből valónak kell lennie. A ,,papi” egyház papja sokszor idegen volt népe körében. Nyelve, a problémák megközelítése sokszor más világból való volt. Napjaink kulturális változása sokszor csak növelte ez^ a távolságot. (Sok fiatal számára a plébániai mise érthetetlennek és feleslegesnek tűnik). Ha a pap közelebb kerülne híveihez, számos probléma könnyebben megoldódnék. Mindenütt „bennszülött" papokra lenne szükség. A papnak továbbá egyre több hidat kell vernie a különböző csoportokhoz, akikkel mindig nehezebbé válik a kapcsolata. Lassan Bábel lesz számára minden, mert a legkülönbözőbb kultúra veszi körül (fiatalok, öregek, városiak, falusiak, technikusok, művészek stb.). Ezért lenne szükség „poliglotta” papokra. A közeljövő számára két megoldás tűnik lehetségesnek: 1. Minden folytatódik, mint előbb. Az egyház továbbra is azonosítja a szolgálatra való szentelést a klérusba való belépéssel. Ebben az esetben kevesebben lesznek a papok, s le kell mondani a felszentelt szolgák változatosságáról, amit pedig a 2. Vatikáni zsinat is annyira hangsúlyozott. — 2. Lemondunk a presbiteri szolgálat egyetlen modelljéről. Ezt a változtató készséget megtaláljuk az Újszövetségben is. Jézus „Tizenkettőt” rendelt tanítványai közül. Húsvét után még működött a tizenkettő csoportja, de szent Pál már csak a hagyományból ismeri. Ugyancsak nem volt tartós a „Hét" struktúrája sem, amit a „Tizenkettő” alapított (ApCsel 6,1—6). Mindez mutatja, hogy az apostolok szemében Jézus szándéka nem volt hozzákötve egy speciális formához az egyház szervezetében. Amikor a „Tizenkettő” struktúrája nem felelt meg többé az egyház konkrét szükségleteinek, akkor megszűnt. Hasonló fejlődést találunk az ősegyház történetében is. A mai helyzetre alkalmazva ez annyit jelentene, hogy az egyház lemond arról az azonosságról, amely a felszentelt pap és a klérustag között fennáll. S ezt azért tenné, hogy a közösségnek legyen vezetője a liturgikus imádságban és az eukarisztiánál. Ebben az esetben a papról alkotott kép — nőtlen, világi hivatás nélküli, hosszú évek óta képzik feladatára, számos más feladatot is végez, amik között van a kultikus feladat — egyszerre megváltozik. így lassan más kép alakul ki a papról: esetleg házas ember, mestersége van, talán nem végzett évek hosszú során tanulmányokat, s mégis vezetője, összetartója egy közösségnek, aki elnököl az Eukarisztia bemutatásánál. Mindkét lehetőség esetén számolnunk kell az alapvető követelménnyel: helyreállítani a keresztény közösségek belső egységét egészen az alapokig. A papság problémája a keresztény közösség problémája. Mindebből láthatjuk, hogy a probléma gyökere nem az, hogy a papok házasodhatnak-e, joguk van-e a munkához, vagy a közéleti szerepléshez. Pl. egy házas klerikus továbbra is klerikus marad, amint ez teológiailag igazolt és amint azt testvéreink az ortodox, anglikán, vagy evangélikus egyházban szintén jól tudják. Felhasznált irodalom: B. N. Wambacq; Le mot „charisme”. Nouvelle Revue Théologique 107 (1975) 345—355. —• G. Schrenk, Hiereüs, archiereüs, Grande lessico del Nuovo Testamento IV. 838—908. — Les ministéres. Cahiers de la Tourette (3.). — A. Lemaire, Les ministéres aux origines de l'Eglise. Cerf. — Concilium 80. száma — Nyíri Tamás, Ki ez az ember? Budapest, 1976. Györki László A MEGÚJÍTOTT SZENTMISE MAGYAR SZÖVEGEI — LELKIPÁSZTORI SZEMMEL A megújított szentmise magyar nyelvű szövegeihez a gyakorló lelkipásztorok szemével szeretnék hozzászólni. Kezdettől fogva élénk figyelemmel kísértem azt a nagy munkát, amely a 2. Vatikánum rendelkezései alapján a szentmisét és a többi szertartást igyekszik közelebb hozni, és így gyümölcsözőbbé tenni mindnyájunk számára. Dorog környéki, budapesti és nógrádmegyei tapasztalataimat összegyűjtve, más paptestvérek és világi hívek véleményét is fontolóra véve, próbálom előadni, milyen problémákat lát a híveknek lelki élményt is adni akaró lelkipásztor, és a szentmiséből meríteni kívánó hivő ember a megújítás előttünk álló formájában. Vitán felül áll: A megújítás lényege, a szentmise új formája, az anyanyelv általános be253
