Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Tomka Ferenc: Közös ima - közös elmélkedés
sei, köszönettel zárja szavait. — Egy-egy beszélő-imádkozó után a résztvevők rövid csendet tartanak, hogy elmélyülhessenek a mondottakban, majd megszólal a következő. b) Ami az elmélkedés gyakorlatát illeti, az elmélkedők általában körben ülnek (bár a közös csend alatt egymástól távolabb eső helyre is félrevonulhatnak.) Csukott szemük, összeszedett testtartásuk biztosítja, hogy az elmélkedés alatt semmi ne vonja el figyelmüket Istenről. A közösségi elmélkedés alatt — egyszerűség kedvéért — valami tárgyat adnak körbe (egy keresztet, Szentirást, nyakláncot vagy akár egy követ). A megszólalásban az a soros, akihez e tárgy kerül. Természetesen senkinek sem kötelező megszólalnia, ezért ha valaki éppen nem akar beszélni, az továbbadja a jelzőtárgyat a mellette ülőnek. A tárgy továbbadása gyakorlott elmélkedőknél egyre inkább jelentőségét veszíti, hiszen az ima, az elmélkedés egyre szabadabbá, közvetlenebbé válik, és az szólal meg, aki éppen indítást érez erre. Nagy létszám esetén azonban (az általában kedvező létszám 5—8) a „haladók” is gyakran felhasználják e segédeszközt. 3. Befejező közös ima, ének. Ha mindenki sorrakerült a közös elmélkedésben, és még van idő, úgy énekkel vegyes közösségi ima zárja az elmélkedést. Ilyenkor a légkör általában már oldott, felszabadult, ezért különösebb sorrend nélkül az mondja el rövid kérését, hálaadását, aki éppen akarja. Imájára az egész közösség válaszol. Az elmélkedés, illetve az ima közösen elmondott Miatyánkkal vagy keresztvetéssel zárul. II. A közösségi ima felépítése —• lényegét tekintve azonos a közösségi elmélkedéssel, csupán míg ott valódi elmélkedésről, az elmélkedésben kapott kegyelmek közössé tételéről van szó, addig itt csupán közös imáról. — A közös ima felépítése hasonlít tehát az imént vázolt sémához. 1. Bevezető csend a) E csendben az imádkozó tudatosítja, hogy Isten jelen van, nézi őt, szereti őt; és nézi, szereti, kezében tartja mellette imádkozó társait is. Tudatosítja, hogy most nem kell aggódnia a múlt vagy a jövő miatt, most egészen a jelen pillanatra figyelhet (vö. Mt 6,25—34; Fii 4,4—6). b) Isten jelenlétének tudatosítása után az ima csendjének lehet még valami külön témája is; pl. egy konkrét imaszándék — kérés vagy hálaadás —, vagy történhet ilyen közös ima, illetve csend keretében az áldozás utáni hálaadás vagy az esti ima — hálaadás és lelki- ismeretvizsgálat — is. 2. Közösségi ima Módja, gyakorlati szempontjai lényegileg azonosak a közös elmélkedésével, csupán annyi a különbség, hogy a közös imában az imádkozok általában valamiképpen jelzik, hogy imájuk végétért, mire az egész közösség válaszol; — Például ha az imádkozó e szavakkal fejezi be imáját: „Hallgass meg Urunk”, a közösség válasza: „Kérünk téged, hallgass meg minket!” Ha az imádkozó „Amen” vagy „Köszönöm Uram” szavakkal végzi imáját, a közösség is „Amen” vagy „Köszönöm Urunk" felkiáltással válaszol. (Természetesen a közös elmélkedés esetében is megtörténhet, hogy valaki ily módon zárja elmélkedését, s az egész közösség hangosan is bekapcsolódik imájába.) — Ha az imádkozok valóban együtt imádkoznak társaikkal, és nemcsak hallgatják őket, akkor az imához kapcsolódó sztereotip válasz nem válik mechanikussá, hanem valóban lélekből fakadó imádság lesz. 3. Befejezés — énekkel, Miatyánkkal vagy keresztvetéssel. Ilyen közösségi imát a legkülönbözőbb alkalmakkor lehet végezni. Egyre inkább bevetté válik a liturgiában való alkalmazás is: számos országban már nemcsak a szűkebb körben (pl. betegágynál vagy családi körben) bemutatott szentmiséken végeznek ilyen kötetlen közösségi imát, hanem templomi szentmiséken is, ha a misén résztvevő közösség némileg állandó és összeszokott; — továbbá a legkülönbözőbb szentségkiszolgáltatások vagy közös szertartások alkalmával, amelyekben helye van a közös imának, vagy például az egyetemes könyörgésnek. —• A hívek könyörgése így valóban egyetemes könyörgéssé — az egész közösség imáit tartalmazó könyörgéssé — válik. Szentmisékben gyakran az áldozás utáni hálaadás csendjét követi ilyen spontán közös ima, hálaadás. — De egyre többen használják e közös imát családi körben — családok, vagy fiatal házaspárok esti imaként, — keresztény-baráti vagy papi együttléteken, továbbá hittanórákon vagy bibliaórákon. — Akik elkezdik gyakorolni, azok rövidesen sok kegyelmi gyümölcsről számolnak be: Jézus ígéretét érzik teljesülni — „Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20). • * • 246
