Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Szigeti Kilián: Egyházi zene a zsinat után - lelkipásztori szemmel
Az egyház megújulása minden korban arányos volt egyrészt a keresztények benső — imád- ságos, krisztusi — életének, másrészt a keresztény közösségeknek elmélyülésével. Korunkban az egyház nagy megújulása előtt állunk, illetve a folyamat már elindult. Erre utal az imád- ságos és közösségi életnek világszerte tapasztalható, itt-ott vulkánkitörésszerű megújulása, illetve a közösségi imának — amely mintegy foglalata és csúcsa, illetve gyümölcse az imádkozó keresztények közösségi életének — széleskörű elterjedése. — Az egyház mindenkor ismerte a közös imát, de a közösségi imának ez a sok változata (amelyekből itt csupán egyet ismertettünk), és ily nagyarányú alkalmazása új jelenség az egyház életében. Minden bizonnyal az egyház új pünkösdjének egyik lángnyelvével állunk szemben (vö. Evangelii Nun- tiandi 75). JEGYZETEK: 1. K. Rahner: Az egyház együttes megvalósítása, Szolgálat 29, 20; Alszeghy 1.: Miért nem tetszik az aszkézis? Szolgálat 28,9; — 2. Külön tanulmány volna annak a kérdésnek elemzése, hogy miként zajlik le a megtérés ilyen esetekben. Némi idevágó anyagot tartalmaz: Tomka F.: „Arról ismerjenek meg benneteket...”, TEOLÓGIA, 1975. 184—186; — 3. Szolgálat, i. h. 29„20—21. — 4. Sermo 105, P. L. 57, 740. — 5. P. L. 183, 164. — 6. Vö.: J. Luft- H. Ingham: The Johari window a graphic model for interpersonal relations, Western Training Laboratory in Group Development, 1955. augusztus; University of California ad Los Angeles, Extension Office; J. Rattner: Psychoanalyse und Gruppen Psychoterapie der Angst, München 1972; K. Rahner: Gottesfrage heute, Schriften IX, Einsiedeln—Zürich—Köln, 1970, 161—176; H. Stenger: Az elfelejtett dimenzió — az emberi kapcsolatok empirikus teológiája felé, Mérleg, 1974, 217—231; — 7. F. König: A vallási tapasztalásra való rávezetés, Teológia 1973, 2—7; R. Bleistein: Utak Isten megtapasztalásához, Mérleg, 1974, 133—148; H. Schürmann: A Szentírás mint lelkiolvasmány és ennek módjai, Szolgálat, 23,5—14; T. Merton: Lelkivezetés és elmélkedés, Eisenstadt, 1974; — A külföldi könyvekről ismételten nyújtott áttekintést a Mérleg pl. 1975, 91—95; 382—383. — Különösen kiemeljük KI. Tilmann két kötetét: Die Führung zur Meditation, Zürich, 19755, és Übungsbuch zur Meditation, Zürich, 1973; —• 8. J. Herzog —Drück: Die Arbeit der Seele, Hamburg, 1972, 74 k.; Ch. Lubich: La caritä come ideale, Roma, 1970; A. Bloom: Két beszélgetés Istenről, Mérleg, 1974. 149; — 9. Vö. különösen KI. Tilmann: i. m. és R. Bleistein: i. m.; — 10. £. Landau: A kreativitás pszichológiája, Bp. 1974.; Ligetiné, Verebélyi A.: Az esztétikum felfedezésének útjai, Bp. 1974. — 11. J. Greene: Partir avant de jour 16, id.: P. Ranwez: i. m. 110. Tomka Ferenc EGYHÁZI ZENE A ZSINAT UTÁN — LELKIPÁSZTORI SZEMMEL Történeti visszapillantás Amikor a 8. században frank területen Kis Pippin, a germán országokban szent Bonifác a pápa kívánságára bevezette és kötelezővé tette a római liturgiát és éneket, az uniformizálással kiszorultak az addigi rítus-formák sajátos helyi énekei. Hamarosan azonban új, népies jellegű énekek keletkeztek itt is, ott is, és sorra beszüremkedtek a liturgiába. Ilyenek a trópusok, szekvenciák, himnuszok, konduktusok, különböző kánciók. Ez olyan bőséges zenei termést jelentett, amely terjedelemben többszörösen felülmúlta az ősi római (gregorián) énekgyűjtemény anyagát. Az új ének latin nyelven indult ugyan, de már a középkor folyamán mindenfelé jelentkezett a népnyelv beszivárgása. Gondoljunk csak a magyar Mária-siralomra (Valék siralm tudatlan ...) az 1300 körüli években. A 15. század végére pedig oly magas színvonalú alkotásokkal lépett fel a magyarnyelvű himnuszköltészet, mint a ferences Vásárhelyi András éneke (Angyaloknak nagyságos Asszonya ...) A népnyelv térhódítását meggyorsította a hitújítás, amikor a liturgiát népnyelvűvé tette. A trienti zsinat (1545—63) a protestánsokkal szemben kimondotta ugyan (az egyház történetében először) a liturgia latin nyelvűségének kötelező voltát, de hazánkban ennek ellenére magyar nyelven alakult tovább az egyházi éneklés. A katolikus restauráció nálunk II. és III. Ferdinánd uralkodása idején öltött komolyabb formát. Az 1930-as nagyszombati zsinat feladta a trienti zsinat nyomán korszerűtlenné vált középkori franko-román liturgiát, és hivatalosan áttért a római rítusra. Hamarosan sor került 247
