Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 4. szám - FÓRUM - Foltin Brúnó, ifj.: Gyermek az egyházi közösségben
és velük együtt bevonjuk őket a gyülekezet közösségébe. Időnként pedig kollektiven meglátogatjuk a felnőttek istentiszteletét, de egyelőre még nem az egész istentiszteleten részt- véve, csak egy-egy részén. Többnyire akkor és abban az időben, amikor keresztelés történik. Olyankor felmegyünk a karzatra — onnan nem olyan zavaró a mozgalmas jelenlétük — s ott csendesen meg is lehet magyarázni nekik, hogy mi történik az oltárnál, keresztelőkútnál. Az is jó, hogy ilyenkor — onnan felülről — láthatják szüleiket, nagyszüleiket, ahogy ők részt vesznek az istentiszteleten. Szintén időnként gyermekistentiszteleteket is tartunk számukra benn a templomban, hogy a templommal is ismerkedjenek, barátkozzanak, ugyanakkor az istentisztelettel, mint alkalommal. Ilyenkor a lelkész beöltözve, az oltár elől kis liturgiával, rövid prédikációval (ami az ő szintjükön szólal meg) s olyan énekekkel, amiket már ők is ismernek, tart egy „kisistentiszteletet”. Időben mintegy húsz perceset. Ennyit már többnyire — kellő előkészítés után — elbírnak a gyermekek... Mi — a magunk lehetőségei, elgondolásai alapján — így próbáljuk a gyülekezet kisgyermek-korosztályának kérdését megoldani. Jól tudom, hogy a felvetett kérdés és kérdéskör hallatlan szerteágazó, és- nem egyszerű — mint ahogy nálunk sem volt az — megoldani. De a problémák, épp probléma-voltuk következtében, mindig felhívást, kihívást jelentenek számunkra, szolgálatunk végzésére. Mert minden probléma — a megoldás által — szolgálati lehetőséget hordoz magában! ifj. Folt in Brúnó Sokan panaszkodnak „nem tudok imádkozni!" Mások pedig „nem tudok hinni!" Az egyiknek azt kellene mondanunk: „Nem tudnak imádkozni, mert nem hisznek!” Másoknak pedig azt: „Nem tudnak hinni, mert nem imádkoznak!" Aki nem tud imádkozni, aki nem tud hinni, — mindkettő problémájának végső sorban egy gyökere van: Nincs tudatában annak, mit jelent Isten legfőbb parancsa: Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedbői, minden erődből, teljes elmédből! — Ha ennek az igének, „teljes elmédből" az igazi horderejét átgondolnánk és követnénk, csakhamar őszintén imádkozó és hivő emberekké válnánk. Andreas Fröhlich: A mai ember imái Vidám vagyok a karácsony miatt és hallom az Úr szavát: „örvendj! Tudod, milyen volt a föld eljövetelem előtt? Volt Isten és voltak emberek. Most Isten egy lett az emberek közül, egy közületek. Milyen nagy szeretet, micsoda egyesülés! Érzed jól a különbséget? Köszönd meg nekem, amennyire erődből telik és légy enyém még jobban, mint valaha I" Gábriellé Bossis A felebaráti szeretet hasonlít az én szeretetemhez. Micsoda program lesz számodra, ha behatolsz értelmébe! Keresni fogod, hogy a felebarátban nekem szolgálj! Apró kedvességekkel szerezz nekik meglepetést. Semmi sem indítja meg isteni szívemet jobban, mint az előzékeny jóság. Gábriellé Bossis Az a keresztény, aki embertársában a legegyetemesebb értékeket keresi, aki az Isten-teremtette embert keresi, az részesül a kölcsönös újjáteremtés ajándékában, amely minden párbeszéd velejárója. Az ima ezt a nyelvet csak úgy tudja közvetíteni, ha minden percben az Isten igéjéből és az eukarisztiából merít erőt... Csak, aki Krisztus békéjében él, aki gyökeret vert és megszilárdult az élő Igében, csak az tudja felismerni Krisztus képmását minden emberben. Roger Schutz Atyám, létemet kezedből akarom elfogadni. Add, hogy elismerjelek téged teremtőmnek, életem irányítójának — magasztallak Atyám! Add, hogy mindig a Te szavadat fontolgassam, amely engem képmásoddá formál Fiadban, Jézus Krisztusban. — Magasztallak Atyám I Andreas Fröhlich 221
