Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 1. szám - TÁVLATOK - Olvasónk távlatából
előtérbe kerül a tett: a praxist maga az élet igényli. Ezekből a kérdésekből, igényekből mindinkább nyilvánvaló, hogy ma a teológia egyáltalán nem lehet „öncélú bálvány", hanem az ember üdvösségének épp olyan szent eszköze, mint az egyház egyéb kincsei. A világiak hangja bátrabb és kifejezettebb lett, és nemcsak hozzászólóként jelentkeznek, hanem mint részt venni akarók, akik kívánják, sőt megkívánják, hogy felkészítsük őket Isten népében vállalt munkájukra. „Nyitott kapukat” Az igen sok válaszban elszórtan visszacsengő gondolatokat mottóként foghatja össze a következő idézet: „Köszönöm, hogy feltették a kérdést! Talán úgy tudom a legjobban megközelíteni a problémát, hogy Jézust idézem: .Szeressétek egymást, mint ahogyan én szerettelek titeket...’ Jézus az Isten szeretetét sokszor az embereken keresztül kéri számon tőlünk, így nyilvánvalóan szükséges, hogy az Istenről szóló beszéd, a teológia is az embereken keresztül, és az emberek szolgálatában váljon megtapasztalhatóvá. Tehát az evilági kérdések, ha azok úgy közelítik meg az Istent, hogy az emberekkel való törődésen át vezetnek hozzá, mindenképpen témái lesznek a TEOLÓGIÁNAK ... Bár emberekről szól, de Istenről beszél, embereket tanít, de Istent mutatja be ... Ha a TEOLÓGIA továbbra is segít megoldani ezeket a problémákat, akkor Istenhez segít közelebb. Kell-e ennél szebb feladat?" (S. I. káplán) — Majd minden válaszolónk egyben köszönetét is mondott a hozzászólás lehetőségéért: „Megköszönöm az olvasók iránti megbecsülésüket, a kérdések feltevésében". — „Köszönjük a Szerkesztőség bizalmát. Jólesik, hogy mi, olvasók is egy kicsit szerkesztőnek érezhetjük magunkat.” (B. A. káplán) — „A sok gonddal összeállított, igényes kérdőív meggondolt válaszra késztet. Csak akik elmélyednek benne, tudnak felelős választ adni, ami igazi segítséget jelent a Szerkesztőségnek.” (Felsőfokú oktató) — „Nagyon helyesnek tartom ezt a közvéleménykutatást, bárcsak megtenné a többi katolikus sajtó is.” (K. Gy. plébános) — „Könnyen lemérhető a fejlődés a folyóirat tartalmával, sokszínűségével kapcsolatban is, amihez csak gratulálni tudok a tíz éves évfordulón.” (Dr. Gy. L. plébános) A „ml" TEOLÓGIÁNK Az utóbbi években a számos külföldi magyar nyelvű kiadványt olvasva is mind többen megértik a TEOLÓGIA sajátos hazai értékét, és ezen belül igyekeznek megfogalmazni hivatását. ,, A TEOLÓGIA itthon íródik, maradjon meg az itthon élők lapjának!” (Dr. T. J. c. apát) — „A TEOLÓGIA sajátos hivatása — véleményem szerint — a magyar hittudósok, a magyar papság és hivők hangjának megszólaltatása a kor színvonalán. Ezért nem is akar konkurrálni a külföldön kiadott teológiai kiadványokkal.” (Dr. L. A. plébános) — „A TEOLÓGIA elsőrangú profilja a katolikus hitíudomány tudományos szintű magyar művelése ... úgy hogy a maga eszközeivel Istenhez, az élő víz forrásához vezesse az embereket.” (Középkorú értelmiségi) —• „Mint pszichológus, sajátos szemszögből azt látom, hogy a világ minden problémája és jelensége: Isten és ember párbeszéde. Mint gyógypedagógusnak pedig hivatásom az élet elesettjein segíteni „Engedjétek hozzám őket...” Letörölni a könnyeket a szülők szeméről „Letöröl minden könnyet. . ." Mindez szerintem belső kapcsolatban van a teológiával, így a TEOLÓGIA témája is." — „Bár a MÉRLEG és a SZOLGÁLAT íróinak bőségesebb irodalom áll rendelkezésükre, szerintem a TEOLÓGIA sajátos feladata a hazai szerzők megszólaltatása, saját problémáink megtárgyalása.” (Dr. Gy. L. plébános — és igen sokan mások) — „A TEOLÓGIA munkája nagy segítség életünkben, a jelenleg megjelenő magyar nyelvű vallásos témájú nyomdatermékek között a legjobb.” (Győr környéki pap) — „Sajátosan magyar teológiát művel, ezt helyettünk senki nem fogja megtenni.” (29 éves pap) — „Sokszor az az érzésem, hogy a .túloldal’ sokkal több humánumot adott, mint mi. Az általunk föl nem használt lehetőségeket jól használta föl . . . Ezért feltétlenül kell foglalkozni a TEOLÓGlA-ban mindazzal, ami emberi.” (Cs. G. ny. lelkész) — „A TEOLÓGIA nagyban hozzásegített, hogy mindig nagyobb érdeklődéssel foglalkozom a teológiai dolgokkal. Elméleti és gyakorlati jellegű cikkeit egyaránt szívesen olvastam, és úgy hiszem, azzal, hogy állásfoglalásra késztetett, a folyóirat a tájékoztatáson kívül egy másik fontos célját is elérte.” (V. I.) 18
