Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Alszeghy Zoltán: Élet és teológia
detéssel. Ezt a küldetést már a papnövendéknek is példaként kell a világ felé tárnia . .. Mi a legteljesebb támogatásunkról biztosítjuk a Krisztus követésében vállalt hivatástokat és minden segítséget megadunk, hogy a vállalt nehézségekben kitartsatok." A szentatya hangsúlyozottan megerősítette a világiak szerepét és jelentőségét az egyház életében" . .. „A laikusok szerepét szervesebben kell beilleszteni az egyházba, jobban felhasználni hűséges közreműködésüket a lelkipásztori életben. Tevékenységüket abban az irányban kell fejleszteni, ahogy a zsinat tanítja és javaslataiban megfogalmazza: A papságnak sokkal több bizalmat kell tanúsítania a világiakkal szemben, igazi és komoly lelkipásztori feladatokat kell rájuk bízni, hiszen már eddig is komoly apostoli és keresztény lelkűiét jellemezte azt a munkát, amit a világiak vállaltak az egyház életében." Külön kimelte a szentatya a nők szerepét az egyházban. Bár a nemrég megjelent dokumentum megerősítette, hogy a nők nem részesedhetnek a papság szentségében, munkájuk azonban az egyházi közösség életében nélkülözhetetlen. A plébániai közösségek támogassák anyagilag is a rászorultakat. Különösen szívén viseli a szentatya a szeretetházak intézményét, amelyek otthont és támogatást nyújtanak a munkanélkülieknek, a munkaképtelen fogyatékosoknak, öregeknek és mindazoknak, akik nem képesek egyedül megoldani létszükségletüket. Róma egyházközségei tegyenek tanúságot a bennük élő igazi szerétéiről, hogy képesek legyenek a lelki erősítés, támogatás és segítés különböző formáit megvalósítani, — az adott társadalmi szervek mellett. Végül Róma keresztényeinek egyik fontos ügye az egyházi iskolák helyzete. Az egyház- községek segítsék fenntartani, fejleszteni és gyarapítani azokat. „... Papságunk nem mondhat le arról, hogy megtalálja az ifjúsághoz vezető legjobb utat. A fiataloknak szükségük van arra, hogy valaki közelükben legyen, valakiben bízzanak, megosszák velük vágyaikat és szorongásaikat. Éppen ezek az ifjúkori hatások azok, amelyek egész életükre döntő fontosságúak lesznek.” Befejezésül a szentatya kiemelte a lelkipásztorkodáshoz szükséges alapvető erényeket: ,,A lelkipásztor eleve arra áldozta az életét, hogy elkötelezze magát a szeretetnek, ezért súlyos felelősséggel tartozik a lelki gondozására bízott hívek életének alakításában. Nélkülözhetetlen erénye a türelem, amely különösen fontos a gyóntatás rejtett, de annál értékesebb szolgálatában, mások nehézségeinek meghallgatásában, a hivatások kibontakoztatásában. Igen fontos, hogy a pap tudjon nagylelkűen megbocsátani az ellene vétőknek a Miatyánk szellemében. Ä résztvevő szeretet, az együttérzés, a törődés és érdeklődés az embertársak iránt, gazdagon gyarapítja a lelkek szolgálatát. . .” ÉLET ÉS TEOLÓGIA „Az élettől távol álló teológia sem a tudomány követelményeinek, sem a hit követelményeinek nem felel meg, tehát rossz teológia... Ha azt állítjuk, hogy az igazi hittudománynak a közösség életét kell szolgálnia, ezzel nem fogadjuk el azt a téves (bár sokszor ismételt) követelményt, hogy a teológia nyelvének a közösség minden tagja számára érthetőnek kell lennie. Ez a követelmény már csak azért is téves, mert voltaképpen nincs is minden ember számára érthető nyelv. Abban a pillanatban, mikor elhagyjuk a sablonos semmitmondó beszédet az időjárásról, és komoly beszélgetést kezdünk kedvelt szórakozásunkról, mesterségünkről, egy sportágról stb- elkerülhetetlenül valamilyen szaknyelvet kezdünk használni, amelyben az általánosan ismert szavak egy bizonyos határozott értelmet vesznek fel ... Csak természetes, hogy mikor a hivő emberek beszélnek egymás közt életük legmélyebb szintjéről és azokról a valóságokról, amelyek végső értelmet adnak az emberi (személyes és közösségi) élet teljes egészének, akkor sajátos szókincset használnak, melyet a vallásos eszmekörtől távol álló ember nem ért meg tüstént. De az is természetes, hogy mikor a hit tudományában jártas emberek beszélnek ezekről a kérdésekről, mégpedig azzal a céllal, hogy minden félreértést elkerülve teljesen meg tudják magukat értetni, és számot tudjanak adni állításaik igazságáról, akkor még jobban specializált nyelvet használnak, nem azért, hogy kizárjanak valakit a beszélgetésből, hanem, hogy hosszú és fáradságos elemzéseknek a szakemberek előtt jól ismert eredményét rövid és precíz kifejezésekkel tudják megnevezni ... A nem minden ember előtt ismert kifejezések használata különösen akkor elengedhetetlen, mikor a teológus a segédtudományok nem közismert eredményeire utal, tehát egy-egy szentírási, patrisztikai vagy zsinati szöveg szakszerű értelmezését vagy a mai bölcselet, lélektan vagy társadalomtudomány meg178
