Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Pál (VI.) (pápa): "Több bizalmat a világiaknak!"
TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK „TÖBB BIZALMAT A VILÁGIAKNAK .. VI. Pál pápa papjaihoz és híveihez szóló buzdításából A szentatya az utóbbi időkben többször szólt a lelkipásztori munka, a plébániai közösségek megújításáról. A gyakorlati megvalósítást pedig éppen a saját hatáskörében kezdte el, Róma városában. VI. Pál pápa, mint Róma püspöke, 1977. január 8-án a Lateráni bazilikában személyesen adta át papjainak a „Vicariae potestatis in Űrbe” kezdetű apostoli konstitúcióját és ezzel újjászervezte a római apostoli helynökséget. Február 26-án pedig a római papság „mint önálló egyházmegye” képviselői a Sixtusi kápolnában viszonozták a látogatást, hogy megköszönjék a szentatya gondoskodását, amivel lehetővé tette és kiterjesztette a lelkipásztori megújulást Róma elővárosaira és peremkerületeire is. A pápa beszédéből itt azokat a gondolatokat emeljük ki, amelyek minden nagyvárosi egyházi közösségben egyaránt jelentősek, így a hazai lelkipásztori megújulásban is irányadók lehetnek. „Most nem írásban, hanem élőszóval, szívből szólok hozzátok... Azt akarom, hogy egyek legyetek..." — Rómát és környékét éppen úgy, mint számos mai nagyváros új lakótelepeit különböző eredetű, sokfelől betelepedő népesség lakja. — „Jól tudjátok, hogy ti mindnyájan római polgárok vagytok, Péter és Pál apostol egyházának tagjai, — nem pedig idegenek . . . Ezért azt akarjuk, hogy egy (egyházi) közösségben éljetek, egy szívvel, egy lélekkel találkozzatok egymással. Ezért valósítsátok meg a cselekvés egységét, a szándékok és vélemények összhangjában ..." Majd a bazilika, a Lateráni egyetem és a római kispapok szemináriuma felújítására utalva azt kívánta, hogy „ ... mind ez a teljes lelki megújulás helye legyen, hogy .Isten kis városának' nevezhessük Róma városában... Ehhez különösképpen szükség van a segédpüspökök együttműködésére, hogy az egész városban mindenütt arányosan megvalósuljon a komoly plébániai közösségi élet." A Római Helynökség új szabályzata hangsúlyozza a fokozott buzgóság, kötelességteljesítés és szeretet lelkületét. Az új felosztások lehetővé teszik, hogy Róma egyházai egyetlen jól szervezett testté váljanak, bár továbbra is megmarad a 223 plébánia önálló hatásköri és területi illetékessége. „Kedves plébánosaim, minden munkátokat szeretetem és megbecsülésem kíséri. Azt akarom, hogy részesedést vállaljatok velem Róma hitének és keresztény fejlődésének lelkipásztori felelősségében. Ezért értékeljük olyan nagyra azt a bizalmat és egyben terhet, amit az egyház reátok, plébánosokra ruházott. Jól tudjátok, hogy plébánosnak lenni annyi, mint pásztornak, lelkipásztornak lenni. És a pásztor hivatása, a lelkipásztor feladata teljes életet követel, leköti minden idejét, pihenését, igénybe veszi jólétét és élete nyugalmát...” Ezek után a plébánosok munkatársait buzdította a pápa: „Ti fiatal papok akkor kötelezhetitek el magatokat igazán Isten országának, ha minden hivőt az evangéliumhoz, Krisztushoz, az üdvösségre vezettek. Ez az üdvösség már a jelenben is élő és működő erő lesz azáltal, ha Isten népét abban az örömben részesítitek, amit a plébániai közösségek nyújtanak számukra." Majd a szentatya a Lateráni egyetem hallgatóit és a papnövendékeket kérte, hogy „.. .. ifjúi lelkesedéstek döntéseivel mindig teljesebben kövessétek az Urat..." — Arra a javaslatra, hogy a római paphiány megoldására minden olasz egyházmegye küldjön egy növendéket, a szentatya ezt válaszolja: „A mi hivatásainknak Róma népéből kell születniük, abból az új népességből, amelyet egyesek még gyökértelennek mondanak történeti és helyi hagyományaik hiányában. Igen, ez a nép szülje a papi hivatásokat és adja legjobb fiait Krisztusnak, hogy képviseljék őket az egyházi közösségekben!" Majd a papi hivatásra készülőkhöz fordult a legfőbb pásztor: „... Igényesek leszünk veletek szemben, mert nem engedhetünk meg olyan életformát, amely összeegyeztethetetlen a krisztusi kül12 177
