Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)

1977 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kiss László: A technikai társadalom keresztény értéke

— A cél tudatosítása, a cél szeretete, — és az eszközök iránti közömbösség. A technikának célja, — amint a marxizmus is a kereszténységgel egyetértésben jól látja: az ember, az emberiség szolgálata. A keresztény felfogás ehhez még hozzáteszi, hogy az ember javának szolgálatán át a technikának is az Istent kell szolgálnia. Aki a technikát az ember javára használja fel, az már teljesíti Isten akaratát, mégha nem is ismeri el Isten létezését vagy az ember Istenre-rendeltségét. A túlvilági életbe, a mennyországba vetett hitünk nem szabad, hogy elvonjon a technika alkalmazásától, de az sem helyes, hogy csak kárpótlás- és vigaszkeresés legyen.

— Tisztában kell lennünk azzal is, hogy az ember nem önmaga megteremtője, és így nem lehet saját maga sírásója sem! Az ember élete Istentől van és Istenbe torkollik. Az Isten előtti felelősségünk: a számadás tudatosítása nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy kivonjuk magunkat a technika bűvöletéből, másrészt viszont az iránta érzett esetleges félő szorongás ellen biztos védelmet nyújt istengyermekségünk tudata, az Istenbe vetett bizalom.

— Evilági életünk nem az önmegvalósulás mennyországa, de nem is az önelidegenedés pokla. Tudatosan kell küzdenünk mindenféle elidegenedés ellen, törekednünk kell emberi személyiségünk harmonikus és sokoldalú kibontakoztatására, és ehhez a törekvésünkhöz igénybe kell vennünk a technikai fejlődés minden adott lehetőségét, ám azzal is tisztában kell lennünk, hogy „nincsen itt maradandó hazánk, hanem jövendő hazánkat keressük” (Zsid 13,14), és „a mi hazánk a mennyben van” (Fii 3,20). Jézus keresztjének jelében áll ez a világ és még a technika csodás fejlettsége korában sem tudunk végérvényesen minden kínt, szenvedést, önelidegenedést, halált kiküszöbölni, "bármennyire törekszünk is erre, s bármennyire küzdünk is minden „elembertelenedés" ellen.

— El kell fogadnunk a jelen helyzetet esélyeivel és veszélyeivel együtt. A túlvilágba vetett élő hit és tevékeny remény nem tesz vakká a földi élet nyomorával szemben, hanem még élesebb fényben tünteti fel azt az örök életre hivatottság dimenziójában. A technika nagy esélyeket ad látásmódunk kiszélesítésére; arra, hogy világméretekben megvalósuljon az emberi segítés, a felebaráti szeretet. A fejlett technika fokozza az anyagiak, a munka, a pénz értékét; közvetlenül támogathatom velük a szabadságukért harcoló népeket, az árvízsújtotta hindukat, a földrengések áldozatait stb. Az emberi szolidaritásba a keresztény szeretet beleviszi a segítő szív melegét, a személyes ráhatás közvetlenségét. Erre sokszor még nagyobb szükség van, mint az anyagi természetű segítésre.

— Az anyagi lehetőségekkel megnőttek a veszélyek is: betegségek, bűnök, háborúk elterjedésének és technikai eszközökkel való terjesztésüknek a veszélye világméreteket ölthet. Vegyük észre és vegyük komolyan ezeket a veszélyeket és leküzdésükre szövetkeznünk kell az emberiség sorsáért felelősséget érző és vállaló minden humanista törekvéssel, az ateista előjelűekkel is.

— Reális látásmód. Ez azt jelenti, hogy ne ringassuk magunkat hiú ábrándokba. Nem realizmus, ha azt mondjuk, hogy csak az van, ami éppen most van. Ne feledjük el, hogy a valóság változó, a jövő irányába fejlődik és a jövő már elkezdődött, csírájában már itt van közöttünk. A technika fejlődése megmutatja, hogy a valóság sokszor messze túlszárnyalja még a legmerészebb múltbeli utópisztikus ábrándokat és elképzeléseket is. Legyünk a jövő meglátói és formálói! Legyen bennünk bátorság az újnak megvalósítására, a kockázatok vállalására. Reális látásmódunk kapcsolódjék össze élő hittel, mert a hittel elfogadott tények a valóság teljesebb részét képezik, ezzel kiegészül valóságszemléletünk. Ne meneküljünk a múlt aranykorába, sem lelkünk mélyére, belső emigrációval, sem a jövendő illuzórikus ábrándjaiba. Ha ezt tesszük, nemcsak a reális életszemlélet ellen vétkezünk, hanem hitünk ellen is, mert nem fogadjuk el az „idők jeleinek” tanítását.

—• A technika ,,démoni vonásokat" főként olyan tőkések kezében ölt magára, akiknél nagy hatalom halmozódott fel gyenge felelősségtudattal és akiket nem szabályoz egy közösségi társadalom. Ilyeneknél kísért az „olyanok lesztek, mint az Isten" — csábítása. A bűn erkölcsi megítélését tekintve nem lényeges tényező, hogy például egy gyilkosságot egy darab kővel, vagy egy géppisztollyal követtek-e el. Viszont a technikai fejlődés tette lehetővé, hogy egyetlen ember őrültsége, rosszakarata vagy tévedése következtében akár milliók életét és egészségét tönkretevő és világméretű nukleáris háború robbanhasson ki. Csak a józan, becsületes, és békeszerető emberek összefogása nyújt ezzel szemben biztonságot.

— Alapelvként szögezhetjük le azt is, hogy el kell utasítanunk, társadalmilag ki kell küszöbölnünk a technikával való minden visszaélés lehetőségét és bűnre csábítását, ami az ember anyagi javait, testi épségét, szellemi, erkölcsi értékeit veszélyezteti, kockára teszi. Viszont őszinte tisztelettel és nagyrabecsüléssel kell adóznunk mind a természet feltárt és még fel nem tárt titkainak és erőinek, mint Isten teremtményeinek, — mind a feltalálók és kutatók zsenijének és szorgalmának, mind a technikát megvalósító dolgozók becsületes munkájának. A technikai fejlődésnek is megvannak a hétköznapi hősei.

14