Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 3. szám - FIGYELŐ - Széll Margit: A teológia szolgáló feladata
A teológia találkozása a Hivő közösséggel Vves Congar és Bernhard Welte meglátása szerint a teológia bárom úton találkozhat közvetlenül Isten népével. — A hirdetett hitben, ami a kinyilatkoztatás hitelesen előadott tartalma és a püspökök testületének tekintélyére támaszkodik. Ez az igehirdetés területe. ■— A megélt hit útján, amely a liturgikus, a szentségi életből forrásozik, és amelyet a hívők életpéldája, tanúságtétele juttat el a világba. Ez a szentségi szolgálat útja. —• A reflektált, átgondolt hitben, ami állandó kutatás tárgya. Ebben egyaránt képzést és feladatot kapnak a klerikusok és a laikusok. Az átgondolt hit a hivő és teológiailag képzett világiak közvetítésével válik Isten egész népe számára érthető és átélhető tanúsággá. A TANÍTOTT HIT TEKINTÉLYE az egyház intézményes apostoli funkciójából ered, de szoros kapcsolatot tart a hivő közösséggel. Egy évszázados az a törekvés, hogy ebben az áramlatban a híveket aktív egyházi részvételre serkentsék, komolyabb haladás azonban csak M.-D. Chenu és Karl Rahner sürgetése óta történt. A Lumen Gentium 12. fejezete hivatalosan elismeri, hogy a hívek együttes hitének fokozottabb értéke van az egyház életében. Magnus Löhrer a „Kinyilatkoztatás áthagyományozási szerveiről" szóló fejezetében (Myst. Sal. III. Paris, 1969. 77.skk) a keresztény népet aktív ható tényezőnek nevezi, mert a kinyilatkoztatást a múltból átviszi a jövőbe és az egyház belső kincseit mind szélesebben kitárja a világ felé. A MEGÉLT HIT prófétája, E. Mersch volt, aki a Misztikus Testről szóló teológiájában felnevelte az Actio Catholica első világi nemzedékét. (Le corps mystique du Christ, Louvain, 1933.) A Mediator Dei enciklika a hívek általános papságára hivatkozva, a hivek közösségét helyezte az egyházi élet középpontjába, — ezt idézi a Lumen Gentium 10. pontja is. Yves Congar így alapozza meg helyzetüket: „Ha igaz, hogy a bensővé válás előfeltétele a hitbeli és a szentségi közvetítés, akkor az is igaz, hogy az egyház az üdvösség közössége, ahol a Lélek mindazokban közvetlenül tevékenykedik, akik élik az igazságot, árasztják a tanúságot, és a kegyelem erejével részt vesznek a világ munkájában.” (Jalons... 375.) A megélt hit tehát minden keresztény között funkcionális egyenlőséget hoz létre, ezt a hitet a hierarchia tagjainak, a teológusoknak éppen úgy élniök kell, mint a világi híveknek. A REFLEKTÁLT HIT és a hit megtapasztalása közötti szakadás megszüntetése úgy lehetséges, ha a laikusokat (nőket is!) beengedik a teológiai fakultásokba és bevezetik a hit tudományos kutatásaiba. Ennek a fordulatnak az alkalmas ideje helyi egyházanként más és más. Ahol a klérust még nem ösztönzi a belső belátás, ott előbb-utóbb a külső szükséglet, a fokozódó paphiány, a papok elszigeteltsége a világtól, teszi majd szükségessé a változtatást. Jelenleg Németország, Ausztria, Svájc jár elöl a világi teológus képzésben. (Lásd a Távlatok adatait!), majd Olaszország, Belgium és a párizsi Institut Catholique ad legnagyobb számban felsőfokú teológiai képzést. Heribert Vorgrimler kimutatása szerint azonban a tudatosan reflektált hitélet kialakulását még ma is gátolja az egyes teológiai fakultások hátterében működő „anonim rezisztencia”, amely a komolyabb hitbeli kérdések elől elzárja a világiakat. Sok nehézséget okoz a püspökök bizonytalankodó habozása a világi teológusok munkába állításánál még akkor is, ha az egyházmegyékben már egy-egy kipróbált személy hitéleti fellendülést hozott (vö. Zwischen Spezialisierung und neuer Synthese, Mainz, 1966.). A keresztény nép, mint „teológiai hely” A Mystici Corporis körlevél megjelenése után (1943.) a teológiai gondolkodás túljutott azon a kisarkításon, hogy „az evilági terület a laikusoké”, — „a lelki élet viszont a klérus hatásköre.” Yves Congar alapelve mint kovász járja át az egyházat: ,,A laikus a földi dolgokon keresztül és azokban szolgálja az Istent, de olyan módon, hogy részt vesz az egyház papi, prófétai és királyi funkcióiban", (vö. Ministéres et Laí'cat, 1964. 164.) — A történelemre visszatekintve hosszú az út az ősegyház közösen megélt és „megírt" párbeszédes teológiájától a szemlélődő élet kolostori teológiáján át a hitvédő, tudományos fegyverzetű és ezért már zártkörű szemináriumi teológiáig. Ezt az utat dolgozta fel a Downside-i bencés közösség (Downside Review 1963. 307—16.). Hazai viszonylatban, a teológia történeti fejlődésével Szennay András, a Magyar Püspöki Kar teológiai referense foglalkozik. (Lsd. A felnőttek teológiai képzésének alapkérdései, Vigilia, 1977/2. 73—79.) Az egyház legújabb korszakát a laikusteológia korszakának is nevezik, amely ut,at nyit a holnap egyházának. Yves Congar zsinati ekléziológiájá175
