Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kiss László: A technikai társadalom keresztény értéke
A technika kettősértékűségének gyökerei Theodor Litt pedagógus-filozófus szerint a technika „egyazon gyökeréből áldás és ótok fakad." (Technisches Denken und menschliche Bildung, Heidelberg, 1957. 64.) Az ún. techni- cizmus — a technikai szemlélet túlzása — „fétisizálja” a technikát, eltorzítja és felnagyítja szerepét és jelentőségét. A pozitív előjelű technicizmus (pl. F. Dessauer) a technikai haladással azonosítja a társadalmi haladást. Eltúlozza annak előnyeit, benne látja meg a szociális problémák megoldását, a munka terheinek könnyítését, a szabadidő megteremtését, és célul tűzi ki a „technikai elit kinevelését és uralmának biztosítását." A negatív előjelű, ún. anti- technicizmus hívei viszont (Linke, Jaspers, Lee A. Du Bridge, Lewis Mumford stb) a ,^technika démonáról", ördögi vonásairól beszélnek és a technikában látják az emberiség legfőbb ellenségét. Vallják, hogy a „rosszindulatú technika" a táptalaja minden bajnak, nyomorúságnak, elidegenedésnek, elembertelenedésnek, nem pedig a kizsákmányolás és a technika tőkés alkalmazása. Ebből a meggyőződésből fakad a „technofóbia": a beteges rettegés a „technika ördögétől". Arnold Gehlen a filozófiai antropológia feladatának tekinti, hogy a technikát is bevezesse az „emberi magátólértetődőségek" sorába (Die Seele im technischen Zeitalter). Oswald Spengler az „Untergang des Abendlandes" c. híres könyvében halálos veszélyként bélyegzi meg a technikát. Karl Jaspers szerint a technika elgépiesedéssel, el- embertelenedéssel fenyegeti az emberiséget. Szerinte nem az ember humanizálja a technikát, hanem a technika „dehumanizálja", elemberteleníti az embert; és így nemcsak a munka, hanem a szabadidő is az „önelidegenedés” egyik újabb formája lesz (Vom Ursprung und Ziel der Geschichte, 143. — Die Atombombe... 243.) A technika nem lehet cél, csak eszköz: ebből az eszközvoltából fakad erkölcsi közömbössége, jóra vagy rosszra irányultságát a technikát felhasználó ember szabja meg. B. Welte szerint a technika belső struktúrájánál fogva feszültségeket teremt. Ilyen feszültségek fakadnak az „eldologiasításból”, az ember skizoid vonásainak kifejlesztéséből, az elszemélytele- nítési folyamatok elleni természetes és ösztönös emberi reakciókból, a természet rendjének megzavarásából (biológiai egyensúly megzavarása, környezetszennyeződés stb). Ezek a veszélyek elsősorban nem a termelékenységet fenyegetik, hanem az emberi élet pszichikai és erkölcsi alapjait. Ezekhez hozzájárul még a fokozódó feszültség az iparilag fejlett és fejletlen országok között. Mindezek — Welte szerint — nem azt jelentik, hogy a technika önmagában véve rossz, vagy ördögi ta.ólmány, hanem a technika kibontakozásának hatására előtérbe lépnek és tevékennyé válnak az emberi fogyatékossági jelenségek, amelyeket figyelembe kell vennie a keresztény értelemben vett szeretetnek (Die Dialektik der Liebe, Frankfurt/M. 1973. 95). A technika és az erkölcs Fejlődése nem tartott lépést egymással és ez a legfőbb oka a technika rosszra használásának, az általa okozott szándékos rombolásoknak, tömegpusztító háborúknak. A technika új felfedezései naggyá, a világűr és az atomvilág meghódítójává tették az embert, — ám ugyanakkor erkölcsi érzéke, felelősségtudata, lelkiismerete nem fejlődött ennek megfelelően. Ezért kísért a „tökéletesen mechanizált társadalom" rémképe, ezért fenyeget oz emberi önpusztítás veszélye. A legnagyobb anyagi jólétben élő Svédországban a legmagasabb az ön- gyilkosságok száma. A „bőség társadalmában" élő emberek elégedetlenek, passzivitásba, kábítószerek élvezetébe, obszcénitásokba menekülnek; ugyanakkor szorongó bűntudatot éreznek a „Harmadik Világ" nyomorgóival szemben. Korunkat érdekes ellentétek jellemzik. Beszélnek az „eltömegesedés korszakáról", — ugyanakkor a „személyiség korszakáról” is; tehernek érzik a munka egyhangú uniformizálását, ám ugyanakkor „pluralisztikusnak" nevezik korunkat; él a vágy az emberekben egy mélyebb, megújult, védettséget és oltalmat biztosító „vallás" iránt, de él a vallás bilincseit lerázni akaró emancipációs törekvés is. A technika fejlett korszaka öntudatosabb erkölcsöt kivan meg. Ennek az öntudatosabb erkölcsnek szeretnénk itt néhány alapvonását röviden felvázolni, néhány alapelvét kifejteni. — Az embernek szabadabb és kötetlenebb kapcsolatba kell lépnie a saját művével. Nem szabad, hogy saját műve rabja legyen! Már pedig a technika az ember műve, alkotása, nem bálványa, istene. „Senki mást ne tekints Istennek, csak engem" — mondja az Űr (Kiv 20,3). Gyakorlatban ez azt is jelenti, hogy nem kell például folyton a „televízió bálványa” előtt ülni, műsorkezdettől műsorzárásig, nap-nap után. Legyen ura az ember a gépkocsinak és ne legyen rabja a „sebességnek”, a mások túlszárnyalása vágyának. Ne a porno-és horror-filmeket nézze meg, hanem az ízléstfejlesztő művészi filmeket! Itt is érvényes a lelkiélet ,,tantum- quantum" elve. Annyiban használok fel mindent, amennyiben segít kitűzött legfőbb célom elérésében, és amennyiben nem segít vagy akadályoz, le is tudok róla mondani. Ehhez a magatartáshoz szükséges: 13
