Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 3. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Gál Ferenc - Nagy József: Homiliavázlatok az évközi 26. vasárnaptól Karácsonyig
gukban bíztak, ném Isten irgalmában. Akik büszkeségükkel akarták biztosítani jövőjüket, nem engedelmességgel. .JJoJn Saját előkészületünk! mellett arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy mint keresztényeknek, nekünk is van küldetésünk. A pusztába kiáltó szót nekünk is tovább kell adnunk. Vannak gyermekeink és vannak barátaink, akik keresik az igazságot és az üdvösséget. Irányítsuk őket ahhoz, aki nagyobb, mint mi, aki a Szentleiket is M:tudja árasztani és aki ítéletet is tud tartani. sA .iS9to!stár so .molosid d ,jDV>lDnoYp o enned itöscdiü .olJoíillö óle zetnöb zonid zi Jetezsöl doth A JzDJoJioJlolivni:! A .gözíomlsbegne iJJöle ös2 íneiii so ze gázürt ólov ssrlynövioí ipeztevöseó Advent 3. vasárnapja (Iz 35,1—6a.10; Jak 5,7—10; Mt 11,2—11) .s9nQ9v oniv lénéyndt fn9i9YQ93i o ixdbnim nd29l9S29frn9l .ílov döiö xonző oínotQöfn Keresztény várakozás .ledrleJelőjiöle sd ?.s led^egezserlen Napról-napra búcsúzunk valamitől és várunk valami újat. Ez adja meg életünknek a változatosságot és a lüktetést. Egyszer lever a csalódás, máskor felemel a remény. A keresztény- hívőnek van egy végső várakozása, amelyet Jakab appstol Így fogalmaz meg: „Legyetek türelemmel az Űr eljöveteléig. Erősítsétek meg szíveteket, mert az Úr eljövetelének ideje közel van!” Az apostoli egyház saját világképéből kiindulva azt gondolta, hogy történelmi feladatát hamar elvégzi az akkor ismert világban, s utána következik Krisztus második eljövetele. De az igazi probléma nem a bizonytalanság volt, hanem az a kérdés, hogyan kell kitölteni az időt, hogyan kell legyőzni a kísértéseket és hogyan kell elvégezni a kapott feladatot. Ezért Jakab apostol a földmíves életéből veszi hasonlatát: A bizonytalan időjárás és sok egyéb veszély kérdésessé teszi az aratást. Mégis türelemmel vár és reménykedik. Pál apostol az egész életprogramot foglalja össze ezekben a szavakban: Megjelent megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára, s arra tanít minket, hogy szakítsunk az istentelenséggel s az evilági vágyakkal, éljünk fegyelmezetten, szentül és buzgón ezen a világon. Várjuk a boldog beteljesülést; „a nagy Istennek és üdvözítőnknek, Jézus Krisztusr nak dicsőséges eljövetelét” (Tit 2,11). Ma már sokkal inkább feleletet adhatunk arra is, amit az apostolok idejében megkérdeztek, hogy miért késik Krisztus második eljövetele? Náluk még az a gondolat szerepelt, hogy a megalázott Krisztus hamarosan megmutatja dicsőségét és hatalmát, s egyúttal övéit is felmagasztalja. Az egyház története ellenben rámutatott arra, hogy Isten az embereket az erények gyakorlásával akarja naggyá tenni. Megengedi a hosszú, küzdelmes történeti időt, hogy a hűséget, a szeretetet, a lelki erőt minden vonatkozásban megélhessük. A küzdelmes életben mélyebben felfogjuk a gondviselés titkát, és megértjük, hogy csak Krisztus követésében válhatunk naggyá.-io>l le évűm noízl ygorl .atloJi 'OqoiGom r .itebozsjlel ,‘oióqí so Yeofl .íso 9í!öiA .ddo:-_-Jel3>löt Advent 4. vasárnapja (Iz 7,10—14; Rám 1,1—7; Mt 1,18—24) vnnrl ^lnunnn)!<) lloJ 1nmln‘ nt írn -ií '• nJ r\ oí JníWán líWr->o-'nJ rt-i i \ - , A hit titkának elfogadása A karácsony a szeretetnek és a békének az ünnepe lett. A hívők természetesen Isten emberrélevésére gondolnak, aki mint Megváltó megszentelte a családot és megosztotta velünk a földi küzdelmes életet. De mindezek úgy valósultak meg, hogy Isten egyúttal bemutatta mindenhatóságát és elénk állt a hit követelményével. A Megváltó az emberi élet törvényeinek megkerülésével lett emberré. Az evangélium idézi Izajás jövendölését: „íme, a szűz méhében fogan s fiút szül. A neve Immanuel lesz, azaz velünk az Isten.” Ennek a kinyilatkoztatásnak és ennek a titoknak a hordozói először Mária és József voltak. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a próféták és Keresztelő János mellett ők is beletartoznak adventi előkészületünkbe. Az egyház hitériek a tárgya az a Jézus Krisztus lett, aki csodákkal, szent életével, jövendöléseivel és féltáihadásával igazolta ístenfiúságát, s aki a természetfölötti rend hordozója lett. Ezért az apostoli igehirdetés a világ elé mert állni azzal a tétellel is, hogy emberi fogantatásában is ott van az isteni misztérium. Az egyház ma is ugyanazt tanítja, tehát nem idejétmúlt tételről van szó. Isten ebben a szűzi fogantatásban nemcsak azt akarta megmutatni, hogy „nála semmi sem lehetetlen”, hanem inkább azt, hogy ő valóban Atya, aki a Fiát küldi a világba, s az atyaságát ki akarja terjeszteni az emberekre is. Ismerjük Lukács leírását, aki angyali jelenésről beszél. Mária természetfölötti üzenetet kapott, amelyben benne volt az igazság felismerésének a lehetősége. Meglátta, hogy a Magasságbeli ereje olyant is megtehet, amit mi Lehetetlennek tartunk. De a jelenés nem kötelezte Máriát.''Gszábádoh' fogadta el az üzenetet, tehát hite igazi emberi hit volt. Neki [s le kellett győzni a kételyeket és vállalnia kellett hitének következményeit. Kifelé nem volt 159
