Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kiss László: A technikai társadalom keresztény értéke
Kiss László A TECHNIKAI TÁRSADALOM KERESZTÉNY ÉRTÉKE „Töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá!” (Ter T,28) Ezt a parancsot abban a korban foglalták írásba, amikor az ember még meglehetősen ki volt szolgáltatva a természet zsarnokságának. A tudományok és főleg a technika fejlődésével napjainkban került először olyan helyzetbe az. ember, hogy valóban ,,uralma alá vonhatja" a földet. A technika gyakorlati értékesítésére jellemző Thomas Paine-nek, a NASA volt igazgatójának egyik megjegyzése: „Könnyebb embereket küldeni a Holdra, mint megoldani az éhség és nyombr problémáját". Vizsgáljuk meg a keresztény erkölcsi elvek fényénél, vajon áldás vagy átok-e a technikai fejlődés, — hogy miben áll a technika és erkölcs kapcsolata, és végül hogyan függ össze a technikai haladás az emberiség jövőjével? A technikai fejlődés ambivalenciája „Technikai haladás — áldás és átok? — Ez a címe Fukász György könyvének (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973.) A szerző marxista szempontból veti fel és vizsgálja meg a kérdést: Átok vagy áldás a technikai forradalom? Barát vagy ellenség? — Megállapítja, hogy a tudományos-műszaki forradalom az emberiségnek óriási lehetőséget nyújt a természet átalakítására, hatalmas anyagi javak létrehozására, az ember alkotóképességének megsokszorozására. A gépesítés forradalmasítja a munkafolyamatot, — főleg az automatizálás — átalakítja a munka tárgyát és visszahat a munkát végző emberre is. A szocialista termelési viszonyok közt „az ember javára van minden", tehát az embert szolgálja a technika fejlődése is és így a „termelési funkciók kényszere enyhül és az ember fokozatos felszabadulásához vezet” (i. m. 17). Ugyanaz a fejlődés azonban — különösen a milliós városokban — súlyos idegterhelést, neurózist eredményezhet, hozzájárul a haditechnika fejlődéséhez is. A Jánusz-arcú technika tehát egyrészt valóban szebbé, kényelmesebbé és könnyebbé teszi százmilliók életét, meggyorsítja a közlekedést, a hírközlést, elősegíti a termelést, segíti a betegségek leküzdését —• másrészt tömegpusztító fegyvereket termel, kitermeli az ún. „civilizációs betegségeket”, és a technika fejlődésével összefüggő „erőszakos halálesetek" (öngyilkosság, gyilkosság, karambol, baleset, helyi háborúk) több áldozatot követelnek, mint a még mindig fel nem deríthető és ki nem védhető természeti csapások (földrengések, áradások, hurrikánok, stb.) Ez az ambivalencia: kétértelműség és kettősértékűség — egyrészt az optimistákban csodásán kiszínezett boldog jövő illúzióját kelti, — míg a pesszimisták a világ pusztulásának apokaliptikus színezetű elképzelését festik elénk. Tényként kell elfogadnunk a technika szédületes fejlődését, és azt is, hogy ezt o fejlődést sem fékezni, sem megállítani nem lehet. Az idő kerekét nem forgathatjuk visszafelé és nem menekülhetünk az idillikusnak elképzelt múlt aranykorába. A technikai forradalom megítélésében két nézet áll szemben egymással. Az egyik szerint korunk a szocialista forradalmak kora, ebbe kapcsolódik bele a tudományos-technikai forradalom is; a másik nézetet Karl Jaspers szavaival így foglalhatjuk össze: „A technika korszaka egyetemes!" (Die Atombombe und die Zukunft des Menschen, München, 1958. 167). Korunkat szívesen nevezik a „fogyasztói társadalom” és a „bőség társadalma” korának, ahol „egységes ipari társadalom” fejlődik ki, amely egyaránt lehet kapitalista vagy szocialista, esetleg „kevert" társadalom, de mindenképpen a „szabad idő társadalma" lesz. A szabad időt Joffre Dumazedier az UNESCO szabadidő kutatásainak egyik vezetője a „nép új ópiumának" mondja (Travail et Loisir, Paris, 1962). A technika kapitalista és szocialista alkalmazásában vannak közös vonások: az iparosodás (indusztrializóció), városiasodás (urbanizáció), a gyorsütemű fejlődés (akceleráció). Ugyanakkor azonban a döntő különbség az, hogy a szocializmusban nem öncél a technika, hanem az a célja, hogy kibontakoztassa minden ember tehetőségét, és az emberiességet, ezért nem a profit érdekeit szolgálja, mint a kapitalizmusban. „A szocialista társadalom nyitja meg a lehetőséget ahhoz, hogy széleskörűen és tervszerűen fejleszthessük a tudományos kutatásokat, felhasználhassuk vívmányait az emberi munka, a tudományos-technikai forradalom által felvetett szociális problémák sikeres megvalósítása érdekében" (Fukász Gy.: i. m. 71—72). A technikai haladásban mégis benne rejlik az egyén számára egyaránt a jó és a rossz lehetősége, — az embertől, erkölcsi beállítottságától függ, hogy mire használja azt lel. — Szívesen idézik Goethe Zauberlehrling c. balladáját a varázslómester tanítványáról, akit az általa felszabadított varázserők kétségbe ejtenek, mivel nem tud nekik „megálljt" parancsolni. Úgy vagyunk ezzel is, mint a kínai közmondás mondja: „Aki tigrisen lovagol, nem tud róla leszállni!" 12
