Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Balázs Pál: Világiak Isten népében
A Szentírásra támaszkodva elismeri, hogy a Szentlélek a maga kegyelmeit, karizmáit szabadon adhatja azoknak, akik az intézményt, a hivatalt képviselik, de adja olyanoknak is, akik hivő tagjai az egyháznak. Ez a meggyőződés vezette a zsinatot, amikor a papságnak ilyen utasításokat adott: Ismerjék el és növeljék a világi híveknek azt a méltóságát, ami kijár nekik az egyházban. Vizsgálják meg a lelki adományokat, hogy valóban Istentől ered- nek-e, a valódi karizmákat, akár egyszerűek, akár jelentősebbek, örömmel ismerjék el és fejlesszék. A világi hivő tanúságtételét teljességgel a családi életben, a társadalmi környezetben valósítja meg. Erre mutatott rá VI. Pál pápa 1970-ben a magyar kereszténység millenniuma alkalmából írt apostoli levelében: „... Kedves hívek, kiváltképpen kérünk titeket, hogy pótoljátok azt, amit paptestvéreitek elvégezni nem tudnak, legyetek azon, hogy otthonotokban, családtagjaitokban, az emberek között, akikkel érintkeztek, az evangélium világossága soha el ne homályosodjék."17 Az egyház „otthoni szentélye" mindenekelőtt akkor valósul meg, ha „a keresztény hít- vestársak a kegyelem munkatársai és a hit tanúi egymásnak, gyermekeiknek és a család egyéb tagjainak.” Családi tanúságtételük úgy felel meg a jelen feltételeknek, ha részévé válik a zsinat által szándékolt pasztorális megújulásnak, melyben az egyház tevékenységét minden hívőnek „a maga helyén" vállalnia kell. A cselekvő jószándék mellett ez szemléleti felkészülést is igényel. A modern üdvtörténeti beállítottságú teológia a családi nevelés és katekézis jelentőségének hangsúlyozásakor a természetjogi alapok mellett sokkal erősebben hivatkozik a hittel felismert alapokra: a Krisztus-misztérium és a házasság szentségének szoros üdvrendi kapcsolatára. A családi tanúságtétel közül a következőket sorolja föl a zsinat: „örökbefogadni az elhagyott gyermekeket, védelmezni az idegeneket, segíteni, tanáccsal és anyagiakkal támogatni az iskolákat, az ifjúságot, segíteni a jegyeseket, hogy jól előkészüljenek a házasságra, gondozni az anyagi vagy erkölcsi válságban levő házastársakat és családokat, az öregek számára nemcsak a szükségletükről gondoskodni, hanem a gazdasági haladás gyümölcseiből is méltányosan részesíteni őket.” A keresztény család evangéliumi szellemű életével teszi teljessé apostoli hivatását. „ . . . a keresztény családok akkor tesznek módfeletti értékű tanúbizonyságot Krisztusról a világ előtt, ha egész életükkel ragaszkodnak az evangéliumhoz, és jó példát mutatnak a keresztény házasságra.”10 A társadalmi magatartásnak, erkölcsnek és törvényeknek Krisztus szellemében való átalakítása olyannyira a világi hívők feladata, hogy más nem is vállalhatja helyettük. A munka, a munkavégzés körülményei, a hivatás teljesítése, a tanulmányok, a lakóhely, a szabadidő és társas együttlét mind olyan alkalom, amely lehetőséget nyújt az apostolkodásra.19 A keresztény tanúságtételnek mérhetetlen nagy területei kínálkoznak még nemzeti és nemzetközi viszonylatban .. . (Ezért) a közügyekben jártas, a hitben és a keresztény tanban kellő módon képzett katolikusok ne utasítsák vissza a közügyek intézését... (Vil.ap.14.), mert ezzel nagy szolgálatot tesznek mind saját nemzetük, mind az összemberiség közös javára. JEGYZETEK: 1. Edward Schillebeeckx: Die typologische Definition des christliches Laien; G. Barauna: De Ecclesia, Herder, 1966. II. kötet, 281—282. — 2. Bonaventura Kloppenburg: Abstimmungen und letzte Änderungen der Konstitution; G. Barauna: i. m. I. kötet 104—124. — 3. Gál Ferenc: Zsinat és korforduló, Sz.l.T. Bp. 1968. 140. — 4. £. Schillebeeckx: i.m. 270. — 5. Gál Ferenc: i.m. 140. — 6. Franz König: A zsinat mérlege, Bécs, 1968. 30—31. — 7. E. Schillebeeckx: i. m. 269—271. 8. Vö. CIC. Can. 107. 948—950: — 9: E: Schillebeeckx: i.m. 278—279. — 10. Lexikon für Theologie und Kirche; Das zweite Vatikanische Konzil, Herder, 1969. I. kötet, 265. — 11. Gál Ferenc: i.m. 143. — 12. E. Schillebeeckx: i.m. 280.— 13. A 2. Vatikáni zsinat, Zsinati Munkaközösség, München. 1967. 179. — 14. Vö. Instructio a liturgiáról, 1967, május — 15 . Sintas Louis: Pluralisme dans l'Église, Paris, 1968. 339. —• 16. Ferdinand Klostermann: A pap és laikus a holnap egyházában. Teológia 1967/2. 115. — 17. VI. Pál pápa apostoli levele a magyar kereszténység millenniuma alkalmából, Mérleg, 1970/4; különnyomat 6. lap — 18. Gravissima Educationis 2. — 19. A 2. Vatikáni zsinat; i. m. 182. 149
