Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Katona Nándor: Gyermeksírás a szentmisén
dig latinnyelvű mise, amelyen templomunk ének- és zenekara klasszikus és modern zeneszerzők latin misekompozícióit adja elő. A pap latin nyelven énekli a könyörgéseket, a pre- fációt, Pater noster-t és szentáldozós előtti imádságokat. Egészen felemelő élmény, amikor a legkülönbözőbb nemzetiségű katolikusok közösen éneklik a nyugati egyház anyanyelvén az Úr imádságát. Magától értetődő követelmény, hogy a templom előcsarnokában több nyelvű tájékoztató tábla legyen az istentiszteleti rendről és idegennyelvű gyónási alkalmakról. Végezetül néhány szót a turistaforgalom középpontjában álló templomot, mint műemléket felkereső közönyös vagy nem hivő turistákról. Van valami szép és felemelő abban, hogy ezek a túlnyomórészt jószándékú emberek valamiképpen tudomást vesznek az egyház jelenlétéről korunkban és társadalmunkban. Ezek a templomba belépő turisták sokszor nem is tudják, hogy elevenen működő istenházába lépnek be, sokan azt gondolják, hogy a bemutatott múzeumok, műemlékek egyikébe kalauzolják el őket. Igen fontos tehát az, hogy megfelelő feliratokkal, szembetűnő útbaigazító táblákkal hívjuk fel a figyelmüket arra, hogy keresztény templomban vannak. Kívánatos, hogy a nagyforgalmú helyeken egy-két „templomőr" teljesítsen szolgálatot reggeltől estig, akiknek feladata, hogy a belépők megfelelő magatartását ellenőrizzék, s egyben felhívják a figyelmet a jelentősebb értékek megtekintésére. így is előfordul, hogy egyesek fagylalttal, cigarettával, sörösüveggel, férfiak kalappal a fejükön lépnek be a templomba, ami különösen akkor kegyeletsértő, ha éppen istentisztelet van az oltárnál. Nagy gondunk legyen a szentmisék, litániák, keresztúti ájtatosságok, esküvők alkalmával a templomi rend biztosítására. Joggal botránkoznak meg saját híveink és a hozzánk istentiszteletre jövő idegenek is azon, ha egyes turisták az istentisztelet alatt úgy közlekednek, mintha vásárcsarnokban volnának. Kínos, ha félbe kell szakítani a főoltárnál folyó szertartást vagy szentbeszédet és rendre, csendre inteni a templomban hullámzó tömeget, hangosan magyarázó idegenvezetőket. Ezeknek az állapotoknak megszüntetésére a Budavári Főtemplomban a következő intézkedéseket tettük: 1. megállapodtunk az IBUSZ-szal és a Fővárosi Idegenforgalmi Hivatallal, hogy vasár- és ünnepnapon déli 1 óráig turista csoportok nem látogatják templomunkat; 2. megfelelő kordonrendszerrel úgy irányítjuk a turisták mozgását, hogy csak a templom hátsó terében és a szószék mögé eső oldalhajóban tartózkodhatnak; 3. a legkorszerűbb hangosító berendezés beszerelése óta az egész templomnak tudomása van az oltár körüli cselekményekről; ez már a belépéskor összeszedettségre és csendre készteti a turistákat. Ennek áldásos hatása legfőképpen az ünnepélyes esküvők alkalmával érvényesül. El lehet mondani, hogy az istentiszteletek alatt általában fegyelmezettek a turisták, még kicsiny mozgási körükön belül is. Ezek közül is kitűnnek a szovjet emberek és katonák, ami különben országos tapasztalat. A főváros idegenforgalmának lelkipásztori problémáit felvázolva talán élesebben emeltem ki néhány negatív jelenséget, de hangsúlyozni kívánom, hogy a pozitívumok túlsúlyban vannak. A fővárosi papság nagy szeretettel, szolgálatkészséggel és igazi lelkipásztori buz- gósággal vállalja azt a többletmunkát, amit korunk világjelensége, a turizmus követel meg Isten szolgájától. Fábián János GYERMEKSÍRÁS A SZENTMISÉN A hazai és a külföldi sajtóban időről időre fölbukkan egy-egy hangulatos írás, amelyben többnyire az érzelmekre hatva elmondják, hogy valamely szentmisén prédikáció közben fölsírt egy kisgyermek és ez milyen zavarba hozta az édesanyát. A prédikáló pap vagy kedvesen megnyugtatja a mamát vagy pedig ráförmed, hogy vigye ki a gyermeket, s az anya megszégyenülten somfordái ki gyermekével. Természetesen mindenki az első papi magatartást érzi helyesnek. Mégis el kell egy kicsit gondolkodnunk azon, vajon vigyenek-e a szülők még nem fegyelmezhető (kb 2—4 év közötti) kisgyermeket nyilvános istentiszteletre? A bevezetőben említett jelenet játszódott le az egyik templomban. A pap megszakította a prédikációt és azzal nyugtatta meg a szégyenkező mamát, hogy „a kicsinyek is Isten népe, itt van a helyük köztünk..." A szentmise után pedig egy öreg néni biztosítja a kismamát: „Ne tessék máskor sem kivinni a kicsit, minket sem zavar, időseket.” Nem annyira egyértelmű dologról van itt szó, hogy napirendre térhetnénk fölötte. A legutóbbi zsinat óta az ige liturgiája nem előmise többé, amelyet kevésbé öntudatos keresztények könnyedén elhagyhatnak, mert a szentmise „kehelybontástól még érvényes", hanem a szentmisének nagyon fontos része. Különösen nagy szerepe van a szentbeszédnek Isten 130
