Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Fábián János: A fővárosi turizmus lelkipásztori feladatairól
lomi hirdetőtáblára. Azonban abból a templomi rendezvényekkel, beszédsorozatokkal kapcsolatos megfigyelésből kiindulva, hogy száz plakátnál vagy templomi hirdetésnél többet ér egyetlen híradás az Új Ember-ben, vagy Katolikus Szó-ban, kívánatos volna legalább egyszer egy évben — talán kora tavasszal, vagy nyár elején — a katolikus sajtóban közzétenni a balatoni és dunakanyari miserendet, amit a hivő az újságból kivágva eltehetne magának. Persze ennek a miserendnek semmiképpen sem szabad hibás vagy helytelen adatot tartalmaznia. A tüzetes korrektúra már kezdődjék meg az aulákban és méginkább folytatódjék a szerkesztőségekben. Az egyszer közölt istentiszteleti időpontokon pedig semmi szín alatt se változtasson a helybeli lelkipásztor, mert országos korrekcióra egy évig nincs lehetőség. Sőt úgy gondolom, hogy az esetleg emberi gyarlóságból hibásan közzétett — de elfogadható — időpontra is állítson be szentmisét a plébános, mert jelentkezni fognak a túristák és nagy hiba volna őket elutasítani. Most nézzük teendőinket azon lelkipásztori szolgáltatások terén, amelyekkel azoknak a fővárosi híveknek tartozunk, akik még itt akarnak eleget tenni vasárnapi kötelességüknek és csak utána utaznak el, vagy pedig hazatérésük után jönnek el esti szentmisére. Itt konkréten a következőkről lehet szó: 1 .Szombat és kötelező ünnep (Karácsony, újév, Nagyboldogasszony) előtti esti szentmise. Sok fővárosi lelkipásztor úgy vélekedik, hogy az egyháznak ez az újítása teljesen felesleges és csak a papság kötelességeit növeli, mert egy misével többre kell készülni, miközben a hívek ugyanazok, akik eddig is ott voltak a szombat esti szentmisén, s vasárnap délelőtt ugyancsak ott lesznek. A többletmunka abból adódik, hogy újabb beszédre kell készülni, hiszen majdnem azonos a hallgatóság. Bár van igazság ebben, de az sem tagadható, hogy a kirándulásra, vasárnapi utazásra készülő buzgóbb hívek nagyon is keresik ezeket a szentmiséket, mert sokkal nyugodtabban, összeszedettebben vehetnek részt rajtuk, mint vasárnap reggel az utazási láz izgalmában. A nem hosszú, de jól kifejtett evangéliummagyarázat alkalmas lesz arra, hogy az Úr napjának méltó megszenteléséhez értékes gondolatokat adjon. Ezt várják és keresik a szombatesti mise látogatói. 2. A vasár- és ünnepnapi reggeli misék. Erre azok a hívek jönnek, akik egynapos programot tűznek ki maguk elé. Legtöbben túrista öltözetben jelennek meg, idegeikben már ott vibrál az utazási stressz. Az okos lelkipásztor mindezzel számol és nem rak olyan terhet azokra, akik mégiscsak Istennel akarják kezdeni napjukat, szemben az Úr parancsaival mitsem törődő tömegekkel, amelyeket maga sem tudna elviselni. Bár a szentmisét mindig pontosan kell kezdeni, de itt a kora reggeli misénél semmi mentség sem lehet a késedelmes kezdésre. Ezeken a kora reggeli szentmiséken — félve, de ki merem mondani — lehetőleg ne legyen prédikáció! Persze, egy a túristahívekkel együttérző és a lényeget röviden kifejezni tudó pap mondhatna néhány mondatos homiliát — talán egy-két jelszó-szerű gondolatot, amely az egész napot betölthetné. Megfigyeltem, hogy sok templomban a korai misét a legöregebb pappal mondatják. Az aggkori tünetek egyike éppen a bőbeszédűség — ezért is nem akarják a délelőtti miséken, a nívósabb publikum előtt beszéltetni őket. Itt aztán elmondja, hogy mit olvasott az újságokban, képeslapokban a héten, mit látott a moziban, tv-ben; az idő pedig fut, a hívek idegesek, órájukat nézegetik, sokszor a beszéd után azonnal kénytelenek elrohanni, hogy el ne késsék a vonatot, autóbuszt. Közben pedig lelkiismeretük bántja őket, mert nem tettek eleget a vasárnapi kötelességüknek. Fel kell tehát aprítani a gondosan előkészített programot, előbb kell visszaindulni, hogy még egy esti misét „elcsíphessenek”. Az egyik leglátogatottabb fővárosi templomban a kora reggeli misét mondó, egyébként tiszteletreméltó idős atyát nyomatékosan kértem, hogy a szerinte tíz perces beszédét mérsékelje öt percre — valójában húsz perc alatt sohasem adja —, mert a közelből induló távolsági buszokból rendszeresen elkésnek a hívek és várhatnak újabb fél vagy egy órát. Jobb tehát, ha nincs beszéd, vagy a vezető lelkipásztor írjon egy néhány perces homiliát és azt olvastassa fel a kora reggeli misézővel. Becs kétségtelenül az európai lelkipásztorkodás egyik legjelentősebb központja és az érsek templomában, a Stephansdomban — a Wiener Kirchenzeitung tanúsága szerint — a kora reggeli és a késő esti szentmiséken nincs prédikáció, mert a lelkipásztori okosság ezt parancsolja. 3 A vasárnap későesti (7, fél 8, 8 órai — Bécsben van 9 órai is!) misékre majdnem ugyanezek az elvek alkalmazandók. Az indokolás annyiban változik, hogy egy eseményekben gazdag, a hazautazás sokszor kimerítően nehéz körülményei folytán fárasztó nap után a hívő képtelen hosszasan odafigyelni. Egy zeneileg, énekrendileg jól összeállított rövid mise azonban megnyugtatja a fáradt hívőt és Istennek hálát adva térhet haza. Terminus ad quem: A főváros mint az utazás célja. Mit vár a hozzánk érkező turista és mit tudunk nyújtani neki templomainkban? 128
