Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Fábián János: A fővárosi turizmus lelkipásztori feladatairól
sits meg Jézusom, hogy ne zúgolódjam, hanem vigyem keresztemet, ahogy Te vitted .. . Atyám, kezeidbe ajánlom lelkemet. A SZENT KENETet alkalmasabb szeníáldozás után adni. Amikor meggyőződtünk a beteg hitéről, bizalmáról és bűnbánatáról, ezt mondjuk neki: — Maga olyan derék ember. Akiben ennyi szeretet van, megérdemli, hogy Jézus még valami nagy erőben részesítse. Hogy mindig emlékezzék arra, hogy a jövő az Életé. Nagypéntek után jött a Húsvét. Ezután rendszerint csak a beteg homlokát kenjük meg keresztalakban ezt mondva: E szentkenet és nagy irgalmasság által segítsen meg téged az Ür, a Szentlélek kegyelmével. Amen. — Szabadítson meg bűneidtől, erősítsen és üdvözítsen jóságával. Amen. A LÁTOGATÓK FELÉ is van feladata a lelkipásztornak. Biztassa őket, hogy frissek, vidámak és nagyon melegszívűek legyenek a betegágynál. Ök is érleljék a betegben a béke és a reménység élményét. .. Gondolataimat egy emlékezetes esettel zárom: Egy falu plébánosa aggódó levelet írt egy pesti papnak. Egyik hívének a felesége sírva kérte, keresse fel a férjét, mert a meglévő lábát is amputálták. „Kérem, ezt csak Isten erejével tudja átélni!" — könyörgött az asszony. — A súlyosak szobájában három beteg feküdt. A férj már két láb nélkül, egy szintén amputált idős ember igen súlyos állapotban. És egy harmadik, akinek már elkékült a lába, m'űtét előtt állt. A pap belépése, kedves szava azonnal felszabadította a betegeket. A lelkipásztor mély részvéttel hallgatta őket, azután szeretettel néhány szót mondott az Úr Jézusról. — Mind a három beteg könnyezve meggyónt és megáldozott. Ezután feladta mindegyiknek a szent kenetet és az Úrra bízta őket. — Ezek után szinte észrevehetően „működésbe lépett” a szentségek ereje, állapotukat már egészen más módon fogták fel. — A frissen operált férj így búcsúzott: Köszönöm, hogy eljött. Olyan nagyon megnyugodtam. így kellett lennie, most már látom. De az Ür nem hagyott el ... —Az idős lábnélküli bácsi szinte tréfálkozott: Tisztelendő Úr, fogok én még hordócskákat fabrikálni! (kádármester volt). A tehetetlenséget, a letörtséget az Ür jelenléte értelmes szenvedéssé változtatta. — Végül a harmadik így meditált: Én otthon a faluban egyháztanácstag vagyok. Sokat úgyse csináltam még az egyházért. Most szívesen vállalom a műtét kínjait és felajánlom otthonomért és az egyházért. A hatékony isteni kegyelem megértette a beteggel a szenvedés engesztelő értékét. Természetesen nem mindig látható ilyen világosan a szentségek erősítő hatása, meg a betegek nem is nagyon szeretnek ilyesmiről beszélni. Csendesen őrzik szívükben a kapott békét, élvezik a megnyugvást, az örök Boldogság előízét. Kerényi Lajos A FŐVÁROSI TURIZMUS LELKIPÁSZTORI FELADATAIRÓL Amíg a régi korokban idegen országok meglátogatása vagy egyes tehetős emberek szórakozása volt, vagy a világkereskedelemmel együttjáró tevékenység, esetleg kényszerítő körülmények űztek el embereket hazájukból idegen tájakra a jobb megélhetés reményében, addig ma a turizmus, az utazás tömegjelenséggé lett. Az utazási irodák és vállalatok lehetővé teszik, hogy az egyszerűbb emberek is tömegesen keljenek útra, világot lássanak, vagy saját hazájukon belül távolesőbb vidékeket keressenek fel. E világjelenséggel szemben az egyház sem maradhatott közömbös, amit világosan jelez a Római Papi Kongregáció 1969. április 30-án kelt dokumentuma, a „Directorium generale pro ministerio pastorali quoad Turismum". E direktórium instrukcióinak értelmében hazánkban is megalakult a turizmus püspökkari bizottsága, mely máris értékes munkát végez az idegenforgalommal kapcsolatos, az egyes területek sajátosságainak megfelelő problémák felmérésében, kiértékelésében és ésszerű gyakorlati javaslatok megtételében, (vö. Klempa Sándor püspök jegyzetét, TEOLÓGIA Vili. (1974/3. 192. o.) Fővárosunk az idegenforgalmi áramlásnak éppen úgy terminus a quo-ja, mint terminus ad quem-je. Terminus a quo: a főváros, mint az utazás kiindulópontja. Budapestről hétvégén elutazó hívek közül azok, akik — a mindjobban kiszélesedő szabad szombat beosztás következtében — már pénteken délután vagy szombaton reggel kelnek útra jobbára a Balaton, vagy a Dunakanyar irányába, a fővárosi papság részéről közvetlen lelkipásztori szolgálatot nem igényelnek, mert vasár- és ünnepnapi szentmisén kirándulási vagy üdülőhelyi templomukban vesznek részt. Közvetve azonban igen nagy mértékben segíthetünk rajtuk, ha a balaton- környéki és a dunakanyari templomok istentiszteleti rendjét feltétlenül kifüggesztjük a temp127
