Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 2. szám - FÓRUM - Bellér Béla: Honnan - hová?
mögött, egy — úgy gondolom — eléggé átgondolt koncepció rejlik. Engem végső soron az emberi gondolat csodálatos metamorfózisai érdekelnek, amint hol egyházi, hol világi öltözékben mutatkoznak anélkül, hogy emberi lényegüket akárcsak egy pillanatra is elvesztenék. A vallásban és vallási gondolatban engem ez az emberitől sosem függetleníthető tartalom és ennek formaváltozásai vonzanak, ha szabad Feuerbach kifejezését használnom: „az ember tárgyiasított lényegéinek megnyilvánulásai. Az utóbbi időben egyre gyakrabban megcsendül bennem — választ adva, de egyben választ keresőn is — Thomas Mann-nak egy mondása, amely történetesen éppen itt, Budapesten hangzott el 1936-ban: „...a nyugati műveltség alappillérei mindig a kereszténység és a Földközi-tenger partvidékén kifejlődött antik kultúra voltak és maradnak.” E két alappillérhez napjainkban már nyugodtan odaszámítható harmadiknak a marxizmus. Ami a kereszténységnek és a marxizmusnak az antikvitáshoz való viszonyát illeti, az eléggé tisztázott. Nem lehet ugyanezt elmondani a marxizmusnak és a kereszténységnek egymáshoz való viszonyáról. Pedig ennek tisztázása mind a két nagy, mondhatjuk: a két legnagyobb világnézetnek történelmi feladata. Lehetetlen igazat nem adnunk a francia marxistának, Roger Garaudy- nak, amikor ezt írja: „ ... az ember jövőjét nem lehet sem a hivők ellen, sem nélkülük megépíteni; az ember jövőjét nem lehet a kommunisták ellen, sem nélkülük megépíteni." Minden olyan törekvés, — ide számítható a Teológia kérdése is —, amely a két világnézet viszonyát a kölcsönös kiátkozástól a párbeszéd, mégpedig nem a „süketek párbeszéde”, hanem a halló emberek értelmes, egymást megértő, sőt egymástól tanulni is képes párbeszéde felé mozdítja, ez a történelmi felismerés kap formát, és az a vallásos reménykedés ölt megfogható földi alakot, amelyet az emberiség legmélyebb vágyainak megfogalmazóiként a Kisded születésének éjszakáján az angyalok énekeltek Lukács evangéliuma szerint: „Dicsőség a magasságokban Istennek és béke a földön a jóakaratú embereknek!” Bellér Béla A halál feladata az, hogy megnyissa a szükséges utat, a nagy szétválasztást, amelyre vártunk. Minden emberi létezés Istennel való telítődéssé és Vele való egybeforrássá válhat. Pierre Teilhard de Chardin Uram, add, hogy zavarodottság nélkül jussak el az egyesülés utolsó állomásához, ahol Te az enyém leszel azáltal, hogy én kicsivé leszek Tebenned. Felismertem, hogy Te több vagy, mint önmagam. Add, hogy ha majd eljön az órám, Téged lássalak minden idegen és ellenséges erő mögött is, amely elpusztítani akarna . . . Taníts meg arra, hogy miként lehet számomra a Halál egyesülés Veled! Pierre Teilhard de Chardin összetévesztitek a Halállal, / Holott Ő a Halálnak is ura / S akkor vagytok a közelében, / Ha kötekedtek a Halállal. Ha így szóltok: éljen az Élet, / Derít rátok a Halál ura, / Derít rátok s örül az Isten, / Ha így szóltok: éljen az Élet. Ady Endre: A vidám Isten Imádkozzunk, hogy higyve higgyünk . . . / Adjuk Neki hittel magunkat, . .. / Mert ő mégis legjobb Kísértet / S mert szörnyűséges, lehetetlen, / Hogy senkié, vagy emberé / Az Élet, az Élet, az Élet. Ady Endre: Menekülés az Úrhoz 7 TEOLÓGIA 97
