Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)

1977 / 2. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Gál Ferenc - Nagy József: Homiliavázlatok a 13.. évközi vasárnaptól Nagyboldogasszony ünnepéig

hatja magáról, hogy meghallotta a hívó szót és teljesítette kötelességét, vagy legalább őszin­te bűnbánattal meghódolt Isten előtt. Az élethez kapunk természetes és természetfölötti ké­pességeket, kegyelmi segítséget, tanítást, megvilágosítást és ösztönzést. De ki mondhatja el magáról, hogy az útja egyenes és mentes a tévedéstől vagy botlástól. Mária útja a sikeres, a zökkenő nélküli életút. Nagy adományokat kapott: a kegyelem teljességét, az áteredő bűn terhétől való mentességet, a szeretet nagyságát. De ezek az adományok csak eszközök voltak feladatához. Életfeladata az istenanyaság volt: olyan odaadással, okossággal, hűséggel, hit­tel, kitartással kellett hivatását teljesítenie, hogy abból az emberré lett Fiú is tanuljon, ihletet merítsen és vigasztalást kapjon. Mária volt az összekötő kapocs a Megváltó és az emberiség között. Krisztus rajta keresztül ismerte el az emberiséget a maga családjának. Mária tükrözte Jézus felé, hogy a gyarló emberen érdemes segíteni, mert nemcsak tévelyeg, hanem tud sze­retni, tud hűséges lenni és tud a magaslatok felé törekedni. Mária útja minden kegyelmi kiváltság ellenére a mindennapi ember útja. Kitölti a család gondja, a mindennapi kenyér megszerzése, az emberek jósága és rosszasága, a kiszámítha­tatlan természeti csapások és a még érthetetlenebb történeti tényezők. Neki is mindennap a hitből kellett világosságot merítenie, reményével kellett biztatnia magát, és összeszedettség- re volt szüksége, hogy a szeretet vezesse tetteit. A szenvedés az ő számára is érthetetlen meg­próbáltatás volt, ahol csak Istentől várhatott megoldást. Ezért mondjuk, hogy mennybevitele nem csak a kiváltságok betetőzése volt, hanem egyúttal erényeinek, küzdelmes életének is a jutalma. Gál Ferenc — Nagy József Most legépelem: HALÁL, — és mosolygok, — A halál nem országúti karambol, nem is rövidzárlat. —■ Haldoklunk, míg csak élünk. Élünk, mint a féreg az almában? — Nem. Inkább úgy, ahogy az alma érik. Ernesto Cardenal A h'alál eléri azt, hogy elszenvedjük a nagy szétválasztást, amelyre vártunk. Ö dob minket abba az állapotba, amely lehetővé teszi, hogy az isteni Tűz reánk zuhanjon. És ekként a Halál szétbontó és szétválasztó hatalmát az Élet legcsodálatosabb mű­ködése veszi át. Az, ami természete szerint üres volt, a hiány visszatérése a sokféle­ségbe, — minden emberi létezés számára ez az állapot Istennel való egybeforrássó válhat. Pierre Teilhard de Chardin Búzaszem—kalász—búzaszem: ez a felbomlás dialektikája. Élni annyi, mint meghalni és százszorosán új életet hozni. — Mert, ha ki nem hunynak a csillagok, maguk ma­radnak, ha nem esnek szét kozmikus porrá. — Megannyi búzaszem és kalász és búzaszem: A halál Egyesülés! Ernesto Cardenal Nem voltam kezdetben és nem leszek végül, de még a kezdet és a vég között is a kezdet és a vég után kutatok ... keresem azt a Létet, amely nemcsak eltűnés. Karl Jaspers Ha majd meghalok, Uram, Tehozzád térek. / hiszen a te nevedben műveltem ezt a szántóföldet: Tiéd a termése! Én formáltam a gyertyát: / Te gyújtsd meg azt! Én épí­tettem a templomot, / Te töltsd be jelenléteddel! / A Te erődből formáltam maga­mat, fogadj be társadul, ha úgy tetszik, örök Boldogságodba! Antoine de Saint-Exupéry „Nem halok meg, az Életbe lépek át!” Kis szent Teréz Meghalni a szeretetben nem annyit jelent, mint elragadtatásban meghalni. Az Or kereszten halt meg gyötrelmek között és mégis ez volt a legszebb szeretet-halál. Kis szent Teréz 95

Next

/
Thumbnails
Contents