Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Gál Ferenc: Egységes hit és sokrétű teológia
parancsot kaptunk, nemcsak arra, hogy így kereszteljünk, de arra is, hogy így tegyünk tanítványává minden népet".16 A IV. század püspök-teológusa egyszerűen fogalmazza meg azt, amit tartani kell és tovább kell adni. Amikor így fogalmaz, nem tesz mást, mint visszaidézi az egyház keletkezésének pillanatát, melyben a későbbi igehirdetés dinamikája már jelen volt, s ezt teszi meg normának. „Szükségképpen úgy keresztelünk tehát, ahogyan tanítottak minket, úgy hiszünk, ahogyan kereszteltek minket, és úgy kell gondolkodnunk, ahogyan hittünk".17 Az ókeresztény kor két szempontot érvényesített a teológiák és a hitvallás egységének megőrzésében: az igehirdetés dinamikáját, hatékonyságát, mely megkívánta a nyelvi és teológiai pluralizmust, és az apostoli hitelességet, mely megkövetelte a hitbeni egységet. A teológiai pluralizmust mindig redukálta a hitvallásra. Nem történeti kifejezésformákat akart közvetíteni, hanem mindig magát az apostoli hitet, — a Krisztustól kapott missziós parancs nyomán. Mivel a hagyományozás is a missziós parancs teljesítését jelentette, sohasem feledkeztek meg a küldetés kozmikus univerzalizmusáról és időuniverzaiizmusáról. A hagyományban nem a múlthoz kötöttek, hanem a jövő számára tettek megközelíthetővé valamit: Krisztus tanítását, melynek legegyetemesebb formája az életadó Lélek. Jegyzetek: 1. Adversus Haereses I, 22, 5, 7 — 2. Vis 1,6, 2, 4 Par. 9, 12, 16 — 3. Jusztin, Diai. 119,5 135,3 — 4. Ep. ad Diog. 7,1—4 — 5. AH l, 102 — 6. ad Cor. 42,1—5 — 7. AH, III. 11,8 — 8. AH, III, 2,2 IV, 26,2,4 — 9. De decretis nicenae synodis, PG 25; 201 — 10. Szt. Bazil ep. 203 — 11. Nissza-i Szt. Gergely ep. 3 és 5. — 12. u. o. PG 45; 925 — 13. u. o. PG. 45; 992 — 14. u. o. PG 45; 997 D — 15. Amfilochiosz Ik. PG 99; 96 C — 16. u. o. — 17. u. o. Epistola synodica, 96 D. Irodalom: J. Pelikan: The Emergence of Catholic Tradition, Chicago, 1971. — J. Gritti: L'expression de la foi, Paris, 1974 — Y. Congar: Tradition et les traditions, Paris, 1960, II. köt. Essay historique — K. Rahner: Pluralismus in der Theologie und die Einheit des Bekenntnisses in der Kirche, Schriften zur Theologie 9. Bd. Gál Ferenc EGYSÉGES HIT ÉS SOKRÉTŰ TEOLÓGIA Az életet nem lehet uniformizálni. A különféle felfogás jelentkezik a dolgok értékelésében, a munkamódszerekben, a divatban, a művészetben, a politikában és a vallásban is. Ma a pluralizmus elterjedt kifejezés és az egymástól eltérő formák egymás mellett való élését, sőt valamilyen együttműködését értjük rajta. A háttérben az a gondolat áll, hogy a különbözőség fenntartásával nem az ellentéteket és a kizárólagosságot hangoztatjuk, hanem a valóság és az élet gazdagságát, amelyet csak több szempont kiemelésével lehet szemléltetni. Az egyházban szinte jelszó lett, hogy pluralista közösségben élünk, s ennek a helyzetnek kell meghatároznia hitvallásunkat és tevékenységünket. A zsinat óta természetesnek tartjuk, hogy mindenütt a nép nyelvén végezzék a liturgiát, s hogy annak kapcsolata legyen a helyi kulturális hagyományokkal, továbbá hogy a rész-egyházak a kifelé való kapcsolataikban is számoljanak a környezet adottságaival. De a „plurális teológia” kifejezés első hallásra mégis meglepőnek látszik. Hiszen a teológia a hit tudományos reflexiója, kifejezése, igazolása és rendszerezése. Hogyan lehet ebben többféleség, amikor a teológiának figyelembe kell vennie az egyházi tanítóhivatal útmutatását is? Az utolsó évszázadban különösen úgy látszott, hogy az egyházi centralizáció a teológiában is helyet kapott, s a tanítóhivatal nemcsak a végső döntést tartotta fenn magának, hanem egészen aprólékosan irányított, olykor a szabad kutatás hátrányára. Hogyan lehet ezt a szellemi struktúrát most valamilyen szellemi demokrácia követelményeinek megfelelően átalakítani? Az igazság az, hogy itt nem valamilyen új ötlet megvalósításáról van szó, hanem az egyházi élet adottságáról és követelményéről. Abban pedig szerves lejlődés mutatkozik meg. Az utóbbi évek legnagyobb eseménye, a 2. Vatikáni zsinat sem új eszméket vetett fel, hanem abban az erjedésben igyekezett utat mutatni, ami már ott volt az egyház belső szellemi életében. Mi tehát az egyházban az az egységes hit, amelyet sokféle teológiával akarunk kifejezni? 80
