Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)

1976 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Cserháti József: A Szentlélek ajándékainak sokfélesége

idők folyamán jelentkező egyházi szükségleteknek megfelelő külön kegyelmekre, azok hirtelen felbukkanására, a kimondott karizmákra szeretnénk kitérni.

A karizmák nem állnak hatalmunk alatt, az egyház hivatalos szervei ezekről előre nem is tudhatnak, a szentségek vételével ki nem érdemelhetők, — és mégis az egyház állandó és szükségszerű lényegéhez is hozzátartoznak. Sőt, ezekkel fejti ki a Szentlélek harmadik tevékenységét az egyházban, a mozgatást, a kibontakoztatás, a növekedés és a fejlődés állandó előbbrevitelét. A karizmák „Isten szent népének" igazolására és építésére rendeltettek, „az egyház isteni arculatának visszfényei". Természetüknél fogva a rendkívüli adományok az egyházi hivatalok szolgálatát is kiegészíthetik, hiszen mindenkori egyházi szükségletek velejárójaként és kielégitőjeként jelennek meg. Alakjukra, megjelenésük körülményeire, magából az egyház üdvösségrendi felépítettségéből sohasem lehet következtetni, ezért is kell ezeket újból és újból megsejteni, megtalálni vagy felfedezni. A karizmák újszerűségük miatt minden egyes esetben alapos felülvizsgálást tesznek szükségessé az egyháziasság és a lelki tartalom összefüggése szempontjából. Csak így állapítható meg, hogy valóban a Szentlélek új indításáról van-e szó, olyasvalamiről, ami az egyházat ténylegesen és konkrétan is új feladatokra indítja, mindenkori jelenének szükségleteivel konfrontálja. (K. Rahner)

Másra volt szükség az alapozásnál és másra a továbbépítésnél. Az apostoli idők karizmái, a nyelvek adománya, a prófétálás és a beteggyógyítás ma már feltűnőbben nem, vagy egyáltalán nem szerepelnek. A mai rendkívüli adományok és belső gyümölcsök, a belső és külső szükségletek szerint mások lettek. A Holland Katekizmus ismét felsorol néhányat: hatásos lelki pásztori kezdeményezések, világos és nagy összefüggéseket átfogó teológiai tanítás, átalakító erő kisugárzása, jövőbenyúló, előrelátó konstruktív egyházi vezetés, rendkívüli karitatív vállalkozás, szülők és nevelők különös nevelési készsége, és végül a normális keresztény életalakítás rendkívüli megvalósítása a szenteknél.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy ekkleziológiai, közösségi építő jellegüknél fogva az egyházi hivatal tevékenysége és maguk a szentségek is karizmatikus kihatósúak, sőt táqabb értelemben karizmáknak is nevezhetők. Ezek eredeti rendeltetésüknél fogva nemcsak az egyén megszentelésére szolgálnak, hanem az egész titokzatos test épülésére is, ezért a hivatal és a karizmák között elvi ellentét sohasem lehetséges. Szent Péter és az apostolok, tehát az eqyház első vezetői, akik húsvétkor és pünkösdkor külön is kapták a Szentlelket, a karizmákban is részesültek. Biztos egyházi tanítás, hogy a mindenkori egyházi vezetés a Szentlélek első és alapvető útját biztosítja a hívek felé. A rend a Szentlélek adományai közé tartozik és a pásztori hivatal a karizmák őrzője és felülbírálója. Ugyanakkor az egyeseknek juttatott lelki adományok természetüknél fogva az egyházi vezetés ihletéi, kiegészítői és to- vábbvivői lehetnek még akkor is, ha a legegyszerűbb hivőtői származnak. Karizmatikusokra mindig szükség van, hogy az élet meg ne álljon és meg ne merevedjen. Bár az egyház vezetői és a karizmákkal megáldottak között az elvi ellentétet kizárjuk, gyakorlatilag mégis sok feszültség alakulhat ki közöttük, ami az egyház rendjének rovására mehet. De ugyanígy az egységet veszélyeztetheti az is, ha a karizmákat nem veszik figyelembe vagy elfojtásukra törekednek. A rend csak addig nevezhető rendnek, ameddig a szeretet rendje és nem áll mögötte hatalmi vágy vagy bürokratikus akarnokság. Bár a karizmatikusok és csoportjaik a nyugtalanság gócai lehetnek, mégis e „nem-konformistákra" is olykor szükség van, hogy az egyház mint egész ki tudjon emelkedni az önmegelégedettség és nyugalmi megmerevedés állapotából.

MAI KARIZMÁK. — A Szentlélek rendkívüli adományai az egyház egészéhez tartoznak. Egyre inkább tanúi vagyunk annak, hogy a mai rendkívüli időket élő és eddig soha nem látott reformokba fogott egyházban szükség van a Szentlélek e tevékenységére, — és valóban, egyre több karizmatikus jelenséget és megnyilatkozást tudunk regisztrálni. Csak nagyon röviden szeretnék rámutatni arra, miben látjuk a korforduló, az újrakezdés vagy az új feltörés ama jeleit, amelyekre a sajátos lelki adottságok, felkészítések vagy gyümölcsök, mint rendkívüli reagálások jelentkeznek. A következőkre lehetne felfigyelni: az evangéliumi megnyitottság, az ellentétes (nem egymást kizáró, ellentmondásos) értékek felfedezése és egymáshoz való közelítése, a célratörő ökumenikus szellem és elkötelezettség, az egység lázas keresése, a békének, mint legnagyobb emberi értéknek megbecsülése, a személyes vallásosság nagy élménye, a belső megújulásra összpontosított lelki forradalmi törekvés, a közösségi találkozásokban történő felolvadás, a nem szokványos, transzcendentális megsejtések, a közösségi gondolkodás nagy képviselőinek és mozgatóinak jelenléte és követése, konstruktív belemélyedés a jövő alakításába, a Szentírás ellenállhatatlan vonzása, a liturgia szépségeinek megsejtése és felfedezése, az egyéni vagy csoportos lelki élmények magával sodró énekben vagy zenében való kifejezése, az igehirdetés szavainak új, belülről indító hatása, a társadalmi elkötelezettség és emberi szolidaritás lelkiismereti vállalása. Rendkí73