Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 1. szám - FIGYELŐ - Molnár János: Emberi értékeink végső magyarázata
sóra. Ha valaki azonban azért vallásos, mert mélységesen hisz Jézus tanításának feltétlen igazságában, akkor ezzel a személyes állásfoglalással szinte bizonyossá teszi, hogy a fasisztoid személyiségvonások nem alakulhatnak ki benne. Ezek után Stich úr megállapítása, hogy „az Úristen a legfőbb fasiszta”, — világosan értékelhető. Az erkölcsi értékekhez való ragaszkodás, a tekintély szerepe a hit elfogadásában: megannyi olyan vonás, amely valamennyire emlékeztet a fasiszta típusú személyiségre. Az igazi kereszténység azonban egészen az ellenkezője a fasiszta mentalitásnak. Nagyon lényeges, hogy a vallásos ember mindenkor az önzéstől való elfordulásról és Istenhez való odafordulásról tegyen tanúságot. Történelmileg és az egyes emberekben is kialakulhat a vallásnak bizonyos hamis formája, amely külsőleg, látszólag Isten felé fordul ugyan, de nem mond le saját önzéséről sem. Ez a fajta eltorzított vallásos magatartás könnyen a bigottériának, a fasiszta típusú előítéleteknek a tévútjára vezetheti az embert. És emiatt a hamis gyakorlat miatt lesz a válaszunk „árnyalt", amikor a vallásosság és a tekintélyi-fasiszta magatártásforma vonatkozásában foglalunk állást. Jegyzetek: 1. Franz Werfel; Cella. Gondolat, 1973. 184. o. — 2. Nevitt Sanford: Az autoriter személyiség elmélete. A tanulmány megjelent: Szociálpszichológia. Válogatta és szerkesztette: Hunyady György. Gondolat, 1975. 384-406. o. - 3. T. W. Adorno, E. Frenkel—Brunswik, D. J. Levinson and R. N. Sanford: The Authoritarian Personality. New York, Harper, 1950. — 4. A nácizmus ideológiai előfutárai: Nietzsche, Spengler vagy Klages félelmetes cinizmusról tesznek tanúságot. Oswald Spengler szerint például az ember ragadozó állat, így ír: „Életének taktikája a pompás, bátor, ravasz, vérszomjas ragadozó állaté. Támad, öl és pusztít: ebből él. Uralkodni akar, ez a törekvése világéletétől fogva.” Idézi: Dr. Nyéki Kálmán: Vallás és faj. Szent István Társulat, 1941. 97. old. — 5. Jn. 4,42 — 6. ApCsel 5,29 — 7. G. W. Allport: The Nature of Prejudice, Double- doy and Comp., Inc., New York, 1953. Földényi János EMBERI ÉRTÉKEINK VÉGSŐ MAGYARÁZATA Kultúránk és civilizációnk azt mutatja, hogy vannak emberi értékeink. A tudományos eredményeket, a művészi alkotásokat, vagy általában az emberi munka értékét nem vonhatjuk kétségbe. Nem egészen tisztázott azonban az a kérdés, hogy emberi alkotások honnan kapják érték-voltukat. Emberi, természetes értékeinket úgy kell-e érteni, hogy már önmagukban is értékesek, vagy pedig valamilyen természet- feletti vonatkozástól kapják értékvoltukat. S ha ez a második állítás felel meg a valóságnak, ismét kérdezhetjük: hol van az a pont, ahol értékeinkben „kitapinthatjuk" a természetes és a természetfeletti összefonódását. Mikor és miért marad meg a természetes érték - ha adott esetben megmarad — csupán természetes értéknek? Ezekre a kérdésekre szeretnénk feleletet találni, vagy legalább egy lépést tenni a megoldás irányában. A keresztény gondolkodásmód az emberi értékeket bizonyos értelemben természetfeletti értéknek is tekinti. Valljuk, hogy az igazi tudós az igazság megismerésén keresztül közelebb kerülhet az Istenhez. A nagy művészek a dolgok szépségén keresztül megsejtik Isten szépségét, nagyságát is. A. munkában töltött emberi élet, különösen ha másokért végzett munkában telt el, nem lehet közömbös az Isten szemében, még a nemhívő, de őszinte jóakaraté ember esetében sem. A 2. Vatikáni zsinat dokumentumaiban, különösen „Az Egyház a mai világban” című konstitucióban számos erre vonatkozó utalást találunk. Azok, akik a maguk és családjuk fenntartásán munkálkodva a társadalom hasznát is előmozdítják, a Teremtő művét folytatják, s hozzájárulnak a gondviselés tervének megvalósulásához a történelemben1. Vannak, akiknek a Zsinat szerint az a hivatásuk, hogy az emberek földi szolgálatára szenteljék magukat, s ezzel megteremtsék az örök boldogság előfeltételét.2 Ugyanennek a konstituciónak 57. pontja még világosabban mutat rá az emberi értékek természetfeletti vonatkozására. A különféle bölcseleti, történelmi és matematikai tanulmányok, vcgy művészetek elősegítik, hogy az igaznak, jónak, szépnek magasabbrendű megismerésére jusson el az ember, s így köze52
