Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 1. szám - FIGYELŐ - Földényi János: A keresztény élet és a "fasiszta" személyiségvonások
32. Vő: B. Häring: La legge di Cristo, I. 360. o. — 33. ß. Häring: Sünde im Zeitaller der Säkularisation, Styria, 1974, 192—193. o. — 34. V. ö: L’OSSERVATORE ROMANO, May 20, 1971. (angol nyelvű). „Washington Case", III.: Pastoral Practice, 2. — 35. B. Häring: i. m. (33. jegyz.) 205—224. o — 36. L'OSSER- VATORE ROMANO... (34. jegyz.) II. Conscience, 4. E témáról: Rosdy P.: A Humanae Vitae értelmezésének fejlődése, Vigilia, 1974, augusztus, 510—512. o. Gonda Imre A KERESZTÉNY ÉLET ÉS A „FASISZTA” SZEMÉLYISÉGVONÁSOK Franz Werfel „Cella" című regényében van egy jelenet, amelyben Stich úr, a hivatalnok a vele egy cellában szenvedő káplánnak odavágja: „az Úristen a legfőbb fasiszta... Ha mondom..."1. Stich úr jellemzéséből és Werfel nézeteinek ismeretéből is nyilvánvaló, hogy a mondat nem az író felfogását fejezi ki. Mégis létezik egy gondolat, amely elég gyakran, többkevesebb nyíltsággal megfogalmazódik: a keresztény vallás nem lehet-e valamilyen értelemben előkészítője, szálláscsinálója annak a társadalmi jelenségnek, amelyet fasizmusnak nevezünk? A kérdést megvizsgálva igyekszünk tisztázni: milyen tényezők teszik lehetővé, hogy ilyen gondolat bármikor, bárkiben felmerülhetett, — ezt követően pedig felvázoljuk: miért és milyen összefüggésben téved az, aki kapcsolatot lát a kereszténység és a fasizmus között. A kutatás kezdetei A fasizmus pszichológiai jelenségeinek vizsgálata elég későn, 1943-ben kezdődött el az antiszemitizmus tanulmányozására biztosított alapítvány keretében2. Tanulságos az a mód, ahogyan az antiszemitizmus konkrét vizsgálata révén eljutottak a fasizmus jelenségének általánosításához. Az antiszemitizmus az emberek gondolkozásában, magatartásában megmutatkozó olyan jelenség, amelynek hatása az élet különböző területein sokrétűen bukkanhat fel. Ezt a szerteágazó jelenséget úgy próbálták összefogni, hogy kérdőíveket szerkesztettek, és ebben különböző, olykor semleges állításokkal szemben kellett a megkérdezetteknek állást foglalniuk. Az állítások közé — amelyeket a szaknyelv „item”- eknek nevez — olyan megállapításokat is rejtettek, amelyek az antiszemita viselkedés, gondolkodásmód jellemzői. Aki a többi között ezekkel az „item”-ekkel is egyet értett, az így „elárulta", hogy antiszemita; arról viszont, aki ezeket az „item"-eket tagadta, az antiszemitizmus nem állítható. A vizsgálatok során azonban kiderült, hogy sok igazság van Leo Loewenthal híres mondásában: „Az antiszemitizmusnak semmi köze sincs a zsidókhoz." Az emberek ugyanis különböző faji vagy nemzetiségi kisebbségekkel szemben az antiszemitizmushoz nagyon hasonlóan viselkednek. Tehát létezik egy olyan társadalmi viselkedés, amely szerint az emberek egy része idegenkedik a közöttük élő kisebbségi csoportoktól, egyszerűen azért, mert azok mások, mint a többség. Ez a jelenség a sokkol szélesebb körű etnocentrizmus (fajközpontúság), melyet hasonló módon kezdtek vizsgálni, mint korábban az antiszemitizmust. Az „item"-ekre adott igenlő válaszok alapján összeállítottak egy gyakorisági sort, amelyet E-skálának, vagyis Etnocent- rizmus-skálának neveztek, és amelynek alapján immár számszerűen is össze lehetett hasonlítani különböző emberek etno- centrikus viselkedését. A tapasztalat azt mutatta, hogy a két jelenség szorosan összefügg: azok, akik az előző vizsgálatban antiszemitának mutatkoztak, az etnocentrizmus vizsgálatában is magas pontszámot szereztek. Ellenben azok, akik nem voltak antiszemiták, többnyire etnocentriku- sok sem voltak. Fasiszta személyiség-típus A vizsgálati eredmények tanulmányozása során új gondolatok születtek. Miért van az, hogy egyik embert zavarja a közelében élő faji vagy nemzetiségi kisebbség, a másikat nem? Mi az oka annak, hogy egyeseket „idegesít" a közelükben élő emberek idegensége, különbözősége? A különbség oka nyilván nem a szóban- forgó kisebbségben van, mert ez esetben mindenki egyformán elítélően reagálna. A megokolások között ilyen válaszok szerepeltek: A zsidók — vagy a kisebbségi csoport - „extravagánsak", „érzékiek", „lusták", „puhányok”, „rejtelmesek", „idegenek". A faji, nemzetiségi kisebbségek 48
