Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 1. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Gál Ferenc: Homiliavázlatok a húsvéti idő 4. vasárnapjától Jézus Szíve ünnepéig
EXEGÉZiS ÉS KÉRÜGMA A húsvéti idő 4. vasómapja (ApCsel 4,8—12; 1Jn 3,1-2; Jn 10,11-18) íHetet életért János evangéliumát úgy jellemezhetnénk, hogy egész terjedelmében a győzelmes életnek, a húsvét titkának a magasztalása. Az Ige már az Atyánál úgy szerepel, mint az élet hordozója (Jn 1,4). Az apostolok „kezükkel tapintották ezt az életet” (1Jn 1,1), s tudták róla, hogy ő a mi örök életünk forrása. Jézus mint jó pásztor is azt tartja legnagyobb tettének, hogy életet adhat övéinek, mégpedig teljes bőségben. Itt most megmagyarázza a módot, ahogyan ő beöltözik a dicsőséges életbe és ahogyan azt majd másoknak is osztogatja. Tudja, hogy a földi élet veszendő, s csak akkor van igazi értéke, ha magasztos célt szolgál. Jézus azt a küldetést kapta, hogy az örök élet útján pásztora legyen övéinek. A feladatot meg is valósítja. Akiket az Atya rábízott, azoknak átadja tanítását, szeretetét, imáját, közbenjárását, ígéreteit. Azzal kelt reményt, hogy megígéri a bűnök kiengesztelését, bocsánatát, a kegyelem kiosztását és a holtak fel- támasztását. S amikor tanításáért és tetteiért felelősségre vonják, akkor sem hagyja el a nyájat, hanem igazolja előttük, hogy életét valóban rátette küldetésére. Magatartásában benne van az Atya szeretete és övéinek a szeretete. A halált úgy vállalja, mint az igazságért való vértanúságot. Ezért lehetett ezt a szenvedést és halált felajánlani engesztelésül a világ bűneiért. így halálában igazolódott, hogy az életét is odaadta juhaiért. Csak így lehetett olyan búzaszem, amely elpusztul ugyan a földben, de megsokszorozza az életét. Feltámadása után az apostolok már tudják, hogy belőle élet és erő sugárzik. Ezért tudnak a nevével gyógyítani és merik állítani, hogy semmilyen más névben nincs üdvösség, csak Jézus nevében. Jézus, az Isten Fia mindnyájunk számára az ősminta. Ahogy a mai szentlecke mondja, Isten gyermekei vagyunk, bár ez külsőleg csak a feltámadásban nyilvánul meg majd rajtunk. Ezért az élet alakításában is hasonlóvá kell lennünk Krisztushoz. Ma sok szellemi irányzat megkérdezi, hogy ki és mi az ember. Sokan így felelnek: az ember az, amivé teszi magát, amilyen tartalmat ad életének. A gyakorlatban az ilyen feleletet könnyen erőtlenné teszi az egyéni szeszély és a reménytelenség. Az ember a-zzá teheti magát, ami neki tetszik. Főleg akkor, ha nem látja, hogy érdemes egy végleges megoldás érdekében erőlködni. Mi Krisztus példájából látjuk, hogy mivé kell tenni magunkat. Azt is tudjuk, hogy már az elinduláshoz megkapjuk a kegyelmi segítséget. Jézus mint jó pásztor ösztönöz és erőt ad arra, hogy az ő útját járjuk, hogy az életet igazi értékek szolgálatába állítsuk. A szülő biztos lehet abban, hogy nem vész kárba az a fáradsága és áldozata, amelyet gyermekei érdekében kifejtett. Az az élet nem marad hatás nélkül, amely lelkiismeretes munkában, a szeretet szolgálatában folyt le. Különös értéke van annak az áldozatnak, amelyet szent meggyőződésünkért, az igazság szolgálatáért hozunk, vagy amikor ott vetjük latba erőinket, ahol a legnagyobb szükség van rá: a betegek és öregek gondozásában, vagy amikor igazi kereszténységünket úgy mutatjuk meg, hogy tudunk tűrni, megbocsátani, bizalmat előlegezni és a rosszat jóval viszonozni. Ezek az erénygyakorlatok felőrölhetik erőinket, de biztos, hogy az örök élet gyümölcseit hozzák meg nekünk is és másoknak is. A húsvéti idő 5. vasárnapja (ApCsel 9,26— 31; 1Jn 3,18-24; Jn 15,1-8) Krisztusból élni Lapos gondolatokkal nem lehet másokat lelkesíteni, nem lehet mozgalmat elindítani. Jézus az Isten országát hirdette, nem akármilyen földi mozgalmat. Gondolatai ennek megfelelően fönségesek, súlyosak, tartalmasak. Az ő szava valóban „lélek és élet” (Jn 6,63). János evangéliumában az utolsó vacsora beszédei olyan gazdagok, hogy minden mondatot külön ki lehet fejteni. V7
