Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 1. szám - TÁVLATOK - Keresztény normák a fejlődés útján
A mai ember a keresztény etikától megkívánja, hogy megadja az egyén biztonságát és az ehhez szükséges védelmet. Az élet ugyanis nemcsak az egyén kibontakozásának a helye, hanem a szorongás forrása is. A vallástól azt várja, hogy a szorongások viharában is „hajózhatóvá tegye” az élet útjait. A mai ember azonban nagyon is felméri az intézménnyel való közreműködése árát. Ha az biztosítja autonómiáját, és egyben védettséget nyújt, akkor hajlandó beilleszkedni, viszont elzárkózik a „csoport" kényszerítő hatásaitól. Kényszernek tartja mindazt, ami élete intimitásaiban, benső lelkiismeretében befolyásolni akarja. Az Egyház feladata azonban ma is változatlanul az, hogy az embert Istenhez vezesse. Ezért nagy a felelőssége, hogy az új törekvéseket jól kifejezze, mert a régi erkölcsi, társadalmi szimbólumok többé nem funkcionálnak. Az Egyháznak a személyi önkéntesség és szabadság új arculatát kell bemutatnia szentségi életében és tanításaiban. Ez ugyan egyes régi felfogásúak számára a múltban gyökerezett „parancs-erkölcs" feladását jelentheti, de vállalni kell a kockázatot az új, önálló keresztény gondolkodás kialakítása érdekében, (vö.: Gérard Defois: Les risques du langage crcyant, Catéchése, 1973,7. 335—350.) J. Audinet szerint a régi és az új erkölcsi cselekvésrendszer funkcióját a már említett három alapelem viszonyában a következő táblázatban szemléltethetjük: (Az I. és II. modell együttlétezése kizárják egymást, de a valóságban egyes elemek kombinálódhatnak.) Az erkölcsi életrend új irányelveiből számos további kérdés adódik: - 1. Mit kell tennünk a jelen társadalomban? Nincs ugyan általános megoldás, de az Egyház visszahúzódása az erkölcsi kezdeményezéstől önbecsapás, vagy súlyos tévedés lenne. — 2. Kinek a nevében cselekedjünk? A lelkipásztor éppen úgy, mint hívei felelős tagjai az üdvösséget és az evangéliumot hordozó Egyháznak. Az Egyház cselekvési rendjét be kell építeni a teológiai rendbe: Az emberről szóló vitát el kell vezetni az emberrel folytatott vitához, fgy nyithatjuk meg a kaput a sokirányú párbeszéd előtt, amelynek meg kell találnia az egyensúlyt az erkölcsi kutatás és a gyakorlati igehirdetés között. Az Egyház emberszolgálata egybefonódik bizonyos informáló és nevelési tényezőkkel, azaz rá kell nevelni a keresztényeket a változások elfogadására és nem csak egyszerűen a tényeket kijelenteni. — 3. A hit egysége és az erkölcsi magatartások viszonya is kérdésessé vált. Régen nagy erőt képviselt az, hogy ugyanaz a hit ugyanazt a magatartást kívánta az Egyház tagjaitól. Ma már ez nem megy. Hogyan lehetséges akkor a közösségi szabályozás formáit úgy elképzelni, hogy mégis biztosítanának valamiféle egységet anélkül, hogy a különbözőség szétbomlást okozna? Először is tisztázni kell az egység fogalmát. Régen ezt úgy fogták fel, mint az erkölcsi élet egyetlen és totális módját: Másként nem szabad tenni, mert egy felsőbb hatalom így irányítja. Ma azonban különbséget teszünk a hitbeliség és az erkölcsiség között. A személyes és az evangéliumi erkölcs átlelkesíti a hitbeli magatartást is. Az Egyház az erkölcsi magatartást az üdvösség misztériumával együtt tanítja. Azonban a kereszténységből fakadó erkölcsiség sokkal kiterjedtebb és sokoldalúbb, mint a kifejezett hit területe. Az Egyház az erkölcsi kérdésekben nem húzódhat vissza csoportjellegébe, mert így lehetetlenné válnék a kereszténység és a társadalom konkrét történeti kapcsolata és merőben absztrakcióvá lenne tanúságtétele az emberek között. 22 Világszemlélet: 1. (régi) modell a teremtés és a természetfeletti rendje: a természetes és természetfeletti élet II. (új) modell személyközi és történeti viszonyok előnye; egyéni és csoport élet Társadalmi kapcsolat: Egyház együttműködött a társadalommal, hatalma: hierarchikus, szervezett, egyetemes Egyház: részleges kis csoporttá vált, hatalma: sokféle és részleges Az egyén cselekvése és azonossága: engedelmes, alárendelt konformista, azonosult, kívülről megható rozott csoporthoz önként illeszkedő, kezdeményező-kreatív, találékony
