Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 1. szám - TÁVLATOK - Keresztény normák a fejlődés útján
„feladat betöltésével” válik megvalósíthatóvá. Viszont az is igaz, hogy amilyen mértékben feltárul az ember önmagának, annyiban lesz képes a kinyilatkoztatásban nyert hit segítségével megérteni cselekvése sajátos alapját és indítékát. így tehát a létrejövetelünk és a végső kibontakozásunk teológiája, a döntés órája, mint az üdvösség ideje (kairos), a megtestesülés, a kereszt és a feltámadás teológiája ilyen mélységben függnek össze az emberi cselekvés teológiájával és antropológiájával. — Azok a sürgető etikai problémák, amelyeket a technika és a tudomány jelen fejlődése és a világméretű átalakulások (planetizáció) lehetőségei vetnek lel, nem annyira az eszközök és a módszerek használatát érintik, hanem a célt és a célhoz vezető eszközök viszonyának rendezését kívánják. A tökéletesedő technikai eszközök növelik az ember egyéni, és társadalmi hatalmát az eszköztelenek felett. A teológiai antropológia szerint a tökéletesebb eszközökkel működő vállalkozások csak akkor és ott jogosultak, ahol az emberek teljes mélységében megértik, hogy felelősek önmagukért, környezetükért, - a földön élő és életre születő minden emberért. A technika lehetőségei azt mutatják, hogy ma eljutottunk ahhoz a kritikus ponthoz, ahol többre vagyunk képesek, mint ami megengedett, — és nem engedhetjük meg magunknak mindazt, amire képesek vagyunk. Az életfolyamatokba és az ember élő állagába történő minden technikai közbelépés (antropotechnika) csak akkor fogadható el, ha a jobb emberi feltételeket célozza. Csakis az erkölcsi személynek és szabadságának fokozottabb megbecsülése és tisztelete jelentheti ezt a viszonylagosan magasabb erkölcsi értéket. — Böckle végül az erkölcsi elvek új iránytervezetében hiányolja, hogy az erkölcsteológiában a tudomány hatalmának a kérdését elkülönítve tárgyalják a gazdasági, társadalmi feltételektől. Az ember hatalma a szabad ember felett mindig konkrét társadalmi szinten vetődik fel és ezért igényt tart az erkölcs törvényes védelmére. Böckle az „emberit" — a humánumot tartja az erkölcs célértékének, de kiemeli, hogy ezt senki sem gyakorolhatja a közösségtől elszigetelten. A humánus célú hatalom alapjait az igazságos társadalmi feltételek vetik meg. A marxizmus rámutatott azon törvényszerűségekre, hogy a termelési viszonyok miként határozzák meg a különböző közösségi kapcsolatokat. — A hatalmi esélyek igazságtalan eltolódásának veszélyét és egyéb társadalmi feltételek elemzését és kritikáját az erkölcsteológiának a jövőben komolyabban magára kelt vállalnia és kiemelt módon kell foglalkoznia vele. Amíg a keresztény erkölcsi normák kutatásának egyik iránya az általános elvek lefektetését sürgeti, — addig a másik oldalon a konkrét személyiséget és a mindennapi élet adottságait veszik alapul. Az ember mai elvárásai a közösségtől, és belülről irányzott felelősség- tudata jelentik azt a serkentő erőt, amely erkölcsi kibontakozását elősegítheti. A továbbiakban ezeket a törekvéseket próbáljuk megvilágítani. Ä mai életrend etikai változásai A zsinat utáni erkölcstanítás nemcsak a jövő társadalmi fejlődés keresztény alapjait kívánja megvetni, hanem az élet törvényeit is mindjobban szentesíti. Korunk életváltozásai döntő hatásúak a vallási életre, a társadalmi kapcsolatokra és intézményekre. Ez a körülmény az eddigi erkölcsi magatartások és indítékok elbizonytalanodását vonta maga után. Mivel az Egyházat még ma is sokan a társadalom egyik „funkcionáló csoportjának” tekintik, amely híveinek szokásait és erkölcsi magatartását szabályozza, ezért az Egyház maga is megkísérli erkölcsi tanításaiban a kulturális változások régi és új elemeit összefüggő egységekbe, olyan „modellekbe" foglalni, amelyek a keresztény közösségek alapmagatartását több oldalról mutatják be. A modellek három alapelemet hangsúlyoznak: a követendő célt, amit a csoport világszemlélete fejez ki; a szocialista kapcsolatot, amely a tagokat egymáshoz és a társadalom többi csoportjaihoz fűzi, végül az egyén integrációját, azt az azonosságát, ami cselekvését bensőleg meghatározza (vö.: Les principes des Mouvements Sociaux d’aprés Touraine: Guy Rocher, Le Changement Social, Paris, 1968. 149). Ezen elvek szerint dolgozta fel gyakorlati módon a keresztény élet etikai változásait Jacques Audinet, a párizsi Lelkipásztori Intézet professzora (Stratégie d’une éthique: L’hommc manipulé, Strasbourg, 1974. 137—165). Szerinte az élet rendjének az etikájától eljutottunk az élet dinamikájának az etikájához. Az „élet" szótára egyre több helyet kap az Egyház tanításában. Az élet ma nem különül el természetesre és természetfelettire, hanem inkább eseményekben és közösségben játszódik le. A mai társadalmi rend az embert eddigi konformizmusától — a csoporthoz való illeszkedésétől — a teremtő kezdeményezés, a kreativitás felé irányítja. Ma a tekintélyi beavatkozás módjait már nem lehet egyszerűen elfogadtatni. Kérdés tehát, hogy a pluralista társadalomban milyen legyen az Egyház új szervezeti formája, valamint az evangéliumi igehirdetésnek, a szabadság és a tekintély megfogalmazásának új etikai módja? 2T
