Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Goják János: Ami a szocialista és a keresztény etikában egyezik
más a nemhivőknél. A keresztény etika tehát olyan transzcendentális etika, amely egyúttal immanens is, azaz az etikai tartalom evilágiságát teljes mértékben tiszteletben tartja. A következőkben — inkább csak szemelvényként — a keresztény etika néhány olyan princípiumát mutatjuk be, amely igen közel áll a szocialista etika azonos tartalmú elveihez. Elsőnek említjük, hogy a keresztény ember is tudatában van a világhoz szóló küldetésének. Tudja, hogy a Teremtő rábízza ezt a világot: a természet világát és az ember világát is, azaz a gazdasági, a társadalmi élet, a kultúra stb. világát is. A feladata, hogy kibontakoztassa a teremtés adta lehetőségeket. És nemcsak kívüle, hanem önmagában is. Ezt a nagyszerű hivatását munkájával valósítja meg. A keresztény etikában nagyfontosságú helye van a munkának. Úgy tűnik tehát, hogy a munka értékelésében és értelmezésében a keresztény etika nagyon közel jár a marxista felfogáshoz. A közösségi eszme sem idegen a keresztény etikában. A világot munkájával átalakító ember csak a közösségben, másokkal összefogva képes ezt a küldetését teljesíteni, önmagát, képességeit, lehetőségeit csak a közösségben tudja kibontani, a közösséggel kölcsönhatásban. Az üdvösség útja is a közösség szolgálatán át vezet Istenhez. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a keresztény etika mindeddig inkább az egyes ember helyzetéből vizsgálta és állapította meg a cselekvési szabályokat. Csakhogy a jövőben egyre kevésbé lehet csupán „az egyénre szabott erkölcshöz” igazodni (GS 30). A változó idők az Egyháztól is megkövetelik, hogy erkölcsi rendszerében mind nagyobb teret biztosítson a közösségi, a társadalmi szintű etikai problémáknak. Az emberi egyenlőség eszméje ugyancsak jelentős helyet foglal el a keresztény szemléletben. A kereszténység megjelenésekor forradalmian hangzó tétel lehetett, hogy a teremtő Isten előtt egyenlők vagyunk, és hogy az üdvösségben is egyformán részesül gazdag és szegény, úr és szolga. Ennek a keresztény látásnak súlyát az sem csorbítja, hogy az Egyház történelme folyamán nem változtathatta meg a társadalmi különbségeket és alkalmazkodott az osztálytársadalom struktúrájához. Amit a marxizmus mindenkire kötelező alapvető cselekvési normának tekint, megtalálható a keresztény etikában is. Sajnos a keresztény etikában az elmúlt századokban egyre inkább a jogászi gondolkodás kerekedett felül, mely egy aprólékosan kidolgozott, megmerevedett és sok esetben formalisztikus erkölcsi kódexet teremtett meg. Ez a megmerevedett etika természetszerűen egyre távolabb került a való világtól, az emberek gondjaitól, és alig értette meg azokat a kérdéseket, melyek az életben jelentkeztek és megoldásra vártak. Ennek ellenére erkölcstanunk ma mégis képes arra, hogy megújuljon, hogy kilépjen ezoterikus elvontságából, és megőrizve az egyes normák lényegi tartalmát, választ és eligazítást adjon korunk emberének .9 A keresztény etika vázolt elhajlása az ősi keresztény erények és etikai értékek fényét semmiképpen sem homályosítja el. Az atyádat, anyádat tiszteljed, a ne ölj, ne lopj, ne hazudj - a keresztény etika szerves része, mint ahogy az a házassági hűség, az igazságosság, a lelkiismeretesség, a becsületesség, az egyenesség, a szerénység, a barátság, a kötelességteljesítés, és sok egyéb is. Igaz, a kereszténység mindezeket az etikai értékeket más, a marxizmustól eltérő összefüggésben állította az emberek elé, de az értékek lényegi tartalma változatlan maradt. Éppen azért meggyőződésünk, hogy ezeknek az általános érvényű, mindenkire kötelező cselekvési normáknak a hirdetése, az ezekre való nevelés feltétlenül társadalmunk javára válik. Annál is inkább, mivel a „forradalmi tett” a szocialista fejlődés jelen szakaszában elsőrendűen a mindennapi apró helytállásban, a becsületes munkavégzésben, a szolidaritás megélésében, a köz szolgálatában stb. jut kifejezésre. JEGYZETEK: 1. Vö. Lenin Művei 31. köt. Budapest, 1951, 296. o. — 2. Ágoston Gy.: A kommunista erkölcs tartalma és az erkölcsi nevelés feladatai, Budapest, 1962. 20. o. — 3. Ca/vez: Kari Marx, Budapest, 376. o. — 4 A. Schaíf: Marxizmus és egyén, Budapest, 237. o. — 5. Ágoston Gy.: i. m. 71. o. — 6. Siskin: A kommunista erkölcs alapjai, Budapest, 1955, 280. o. — 7. J. Fuchs: Gibt es eine spezifisch christliche Moral? Stimmen der Zeit 1970, 103. o. — 8. J. Fuchs: i. m. 106. o. — 9. Vö.: B. Häring: Wie als Christ handeln, Hüttenbügel: Gott» Mensch, Universum. Graz, 1974. 641. o. 18
