Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 4. szám - FIGYELŐ - Cselényi István: Hihetőségi rendszerek
mert a kereszténységet nem a szellemi és a társadalmi fejlődés élén találta, hanem az utolsó sorban kullogva, nem a nép támaszaként, testi-lelki vigaszaként és erősítőjeként, hanem a hatalom mellett, az állam- apparátus mechanizmusához alkalmazkodva. A vallástól történő elszakadás fájdalmas és hosszadalmas folyamat volt. Valószínűleg azért is, mert kiábrándulását nem belső, lelki konfliktus okozta elsősorban, hanem társadalmi tapasztalatai. Krízisének indítékai tehát nem érzelmi meghasonlásbái származtak, hanem lelkiismereti drámából, tudati elhatározásból. De eddig az elhatározásig eljutni csak súlyos szenvedések árán lehetett, kínok között született lassú döntése. „Én nem a poézis kedvéért hittem; azért hittem, mert beláttam, hogy nem lehet csak úgy felelőtlenül élni, mert megbántam a bűneimet, mert szükségét éreztem az Istennel való közösségnek..." — vallja be egyik levelében Friedrich Graebernek. Úgy érzi, olyasmit veszít el, ami pótolhatatlan. Azzal vigasztalja magát, visszaszerezheti egyszer, ami most „kihull” az életéből. „Naponta, sőt csaknem egész nap imádkozom az igazságért — veti papírra ekkoriban —, ezt tettem, mihelyt kételkedni kezdtem, és mégsem találok vissza a ti hitetekhez, holott írva vagyon: Kérjetek és adatik néktek. Az igazságot keresem mindenütt, ahol csak remélhetem, hogy akár csak az árnyékát is megtalálom; és mégsem tudom a ti igazsáMinden kor hithirdetője, teológusa törekedett arra, hogy a hit, amit közvetít, ne „vakhit", hanem értelmes, megalapozott hit legyen. Korról korra „hihetőségi rendszerek" is kialakultak, amelyek segítettek a hit előkészítésében, elmélyítésében. Hogy csak a legfontosabbakat említsük: a szentírási korban az „írások" és a „tettek" bizonyító erejét, a szentatyák korában a platói alapon álló gondolkodást, amely könnyűvé tette a szellemi Istenről, a megtestesülésről, a lélek üdvösségéről szóló tanítás befogadását, és a skolasztikát, amely arisztotelészi alapon támasztotta alá a hitet. De vajon korunkban milyen „előzetes értésre” építhetünk? A természettudományos világkép sokban megingatta az arisztotelészi kategóriákat, az új emberkép megkérdőjelezte a platonista gyökereket, a történelmi kutatás átalakította szentírás-látá- sunkat is. Van-e még hitele a kereszténységnek az atomfizika, a társadalmi forradalmak, az elektromos agyak korában? Mi teheti'ma hihetővé hitünket? gotokat elismerni örök igazságként. Márpedig írva vagyon: Keressetek és találtok. Avagy ki az az ember közületek, aki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád neki? Menynyivel inkább így van ez a ti mennyei Atyátokkal? . . . Könnyek gyűlnek a szemembe, amikor ezt írom, elfog a megrendülés, de érzem, hogy nem fogok elveszni, el fogok jutni Istenhez, akihez egész szívem kívánkozik. És ez is a Szentlélek bizonysága, lel - kemre mondom, bárha a Biblia tízezerszer is az ellenkezőjét mondaná. És ne áltasd magadat, Fritz, bármennyire biztos vagy is a dolgodban, mielőtt észrevennéd, csak felmerül benned egy ilyen kétely, és ekkor szíved döntése sokszor a legkisebb véletlentől függ .. ”13 Irodalom: 1. G. Morei: Un athée absolu: Kari Marx (Études, 1965 február), — 2. Az ifjú Engels levelei (Kossuth, 1970), — 3. Szabó F.: Az ember és világa (Róma, 1969), — 4. Béke és Szocializmus, Egy nagyszerű élet lapjai (1970 szeptemben), — 5. Engels levelei i. m. — 6. Jugendbriefe von Friedrich Engels (Dietz Verlag, Berlin, 1965), — 7. Paul D. Dognin: La crise religieuse du jeune Engels (ICI, 1972—4.,), — 8—10. Engels levelei i. m. — 11. Auguste Cornu: Marx és Engels 1818—1844 (Kossuth, 1968), — 12. Engels a vallásról (Kossuth, 1975), — 13. Engels levelei i. m. Hegyi Béla A következőkben — a teljesség igénye nélkül — néhány lehetséges útra szeretném felhívni a figyelmet. A rahneri modell Modellként is, és hasznosítható megoldásként figyeljük meg Karl Rahner hihetőségi rendszerét — mert transzcendentális módszere lényegében az. Olyan „előzetes értésnek" (Vorverstöndis) tekinti, amellyel — a dogmatikai kifejezést megelőzően — megközelíthetjük a kereszténység alapkérdéseit. A mai ember is eljuthat Istenhez — vallja Rahner —, hiszen nem más számunkra, mint minden igazság előfeltétele, az ember távlata, látóhatára. Az önmagát közlő Isten és az Isten felé kitáruló ember találkozásában már „adva van" a kinyilatkoztatás és a megtestesülés lehetősége is, „érthető" a Szentháromság üdvösségtörténeti lelénk-fordulá- sa: az önmagát velünk közlő Isten ittlévő, magát igazságként közlő (Fiában, az Igében) és távolmaradó, szeretetként mindent 24Ó HIHETŐSÉGI RENDSZEREK
