Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 4. szám - FIGYELŐ - Kiss László: Boldog vagy, Sion Leánya
biológiai funkciókon túl még mennyi minden hozzátartozik, mennyi lelki tényező, aggódás, szeretet, munka, áldozat. Mária szűzi istenanyaságához is hozzátartoznak lelki tényezők. Jézusnak szüksége volt az Édesanya emberi szeretetére is, hogy teljesértékű emberré fejlődhessen. Ennek az édesanyai szeretetnek a forrása az ösztönös alapon túl Mária élő, bontakozó hite. Jézus Mária által lett Emberfia, Mária Jézus által lett Istenanya nemcsak testi értelemben, hanem növekvő hitben. Lelki nagyságában, szereteté- ben igyekezett felnőni Jézushoz és istenanyai hivatásához. „Felnőni Jézushoz és az ó'fő/e kapott hivatáshoz" — ez a szakadatlan törekvés, a kitartó szeretet állhatatos hűségében — ez Máriának egyik legrokonszenvesebb és Jézus minden tanítványától a maga hivatására alkalmazva utánozható, követhető példaadása. A kereszt alatt állva a legsúlyosabb próbatételt kellett elszenvednie Máriának (Jn 19,25—27). Anyai küldetése a Kálvária hegyén „szélesedik ki és nyer egyetemes dimenziót” (VI. Pál: Marialis Cultus, 37. p.). „Lelki anyasága ... a hit türelmében és sötétségében fejlődött ki, a golgotái szenvedésben .. . teljesedik ki” (René Laurentin: Mutter Jesu, Mutter der Menschen, Limburg, 1967. 185. o.). A rendkívüli szenvedés elviseléséhez a hit adott erőt Máriának, másrészt viszont a Jézusért és Jézussal vállalt és viselt szenvedés mélyítette el és erősítette meg hitét. Amikor Jézus meghalt a kereszten, minden sötétségbe borult, a tanítványok lelkét is elborította a kiábrándultság, a kétség- beesés zavarbaejtő, sötét éjszakája. Egy csillag ragyogott, egy fénysugár világított, egy szív mécsese égett: Mária hite, Mária reménye, Mária szeretete. „Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány" (Jn 19, 27). Mint Jézus igazi tanítványai, fogadjuk be mi is a szívünkbe Máriát, ahogyan Ö a Szívébe zárt bennünket a kereszt tövében. A szenvedések próbatétele így lesz hitünket elmélyítő, gazdagító, elevenné tevő erő, hogy az át nem értett isteni rendelkezésekre is azt tudjuk mondani a getszemáni kertben szenvedő Jézussal: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem ahogyan te” (Mt 26,39). A Szentiélekre várva Mária is együtt imádkozott az apostolokkal, tanítványokkal (vö. ApCsel 1,14). Bár mellette voltak a tanítványok, a jámbor asszonyok és Fia végrendelkezése szerint „házába fogadta” a szeretett tanítvány, Ő mégis a nagy Magányos maradt, Szíve legmélyebb titkait nem volt kivel megosztania. Fia evangéliumát az apostolok hirdették, egyházát ők vezették, a szeretetszolgálatra csakhamar „diákonusokat” választottak ki és szenteltek fel (vö. ApCsel 6,1—7). Máriára várt az a feladat, hogy amíg él e földön, élő megemlékezés és figyelmeztetés legyen Jézusra; evangéliumi kovász legyen, otthont teremtő édesanya, melegséget sugárzó, vonzó középpont. Ahogyan ott állt a kis Jézus bölcsőjénél, úgy áll most a születő egyház bölcsőjénél is, hogy az „egyház anyja" legyen és ugyanakkor hűséges lánya, — amint Isten anyja és kedves lánya is volt egyszerre; eleven példa legyen a hitben szolgáló szeretetre. A múltból él: a Jézusra emlékezésből: senki hívebben és mélyebben nem értette meg és nem követte Jézust és nem volt nála elevenebb hordozója a hagyománynak: Jézus emlékezetének. Mégis a jelenben működik: a hit fényében most is megtalálja hivatását Jézus egyházában. Ugyanakkor a jövőt tervezi és a ráváró nagy élményre vár, készül: a találkozásra Jézussal; — arra a nagy eseményre, amelyet „Mária mennybevitele” néven ismer az egyháztörténelem és mondott ki dogmának 1950-ben XII. Pius pápa, Mária hite akkor alakult át Isten színelátásává. Jézusnak otthont adott testében-lelkében, amikor az emberré testesült, most felvette őt Jézus a mennyei dicsőségbe és ezzel otthont adott neki az égi hazában. Ezzel jutalmazta Isten Mária hősies hitét, ezzel koronázta meg teremtése remekművét, ezzel tette teljessé Édesanyjában a megváltást és a megszentelést. Azóta az istenemberi Szív mellett ott dobog az Istenanya Szíve is, meleg otthonná varázsolva az égi hazát, Mária hitének boldog beteljesülését. Mária példaképünk Egyesek attól félnek, hogy Mária példájának és üdvösségben vállalt szerepének hang- súlyozása eltereli a figyelmet Jézusról, vagy elhomályosítja annak alakját, csökkenti áldozatának értékét. Ezzel a véleménnyel szemben helyesen mondja J. Ratzinger: Mária „személye egyáltalán nem vonja kétségbe, nem veszélyezteti a krisztusi üdvösség kizárólagosságát, hanem egyenesén arra mutat rá. Azt az emberiséget ábrázolja ő, amely egész mivoltában várakozás, és amely annál inkább igényli az ő képét, minél inkább fenyeget a veszély, hogy nem várakozik tovább, hanem átadja magát a tenniakarás- nak, amely —• jóllehet nélkülözhetetlen — soha nem képes betölteni az űrt, amely az ember előtt tátong, mihelyt megfeledkezik az értelmet, üdvöt, az élet igazi igényét kielégítő abszolút szerétéiről" (J. Ratzinger: A keresztény hit, Bécs, 1976, 168. o.). Mária hitéből erő, öröm és példaadó vonzás sugárzik felénk. Az ilyen hitre ma nagyobb szükség van, mint bármikor. A mai kor legnagyobb baja nem csak a hitetlenség, hanem a hitközöny, a közömbösség. Eb241
