Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 4. szám - FIGYELŐ - Hegyi Béla: Az ifjú Engels kereszténysége
bői a közömbösségből csak nagyon vonzó életpélda emelhet ki bennünket. Sokszor úgy érezzük, a hit útja túlságosan merész kaland, veszélyes vállalkozás, sötétbe ugrás és tele van buktatókkal. Jó ilyenkor Máriára gondolni, életét felidézni; amint hitével befogadta, testében foganta Jézust és a hit homályában járva fejlődött és nőtt fel arra a magasztos feladatra, hogy méltó édesanyja legyen Jézusnak. Lelki édesanyasága kiterjed a hívekre, sőt minden emberre (vö. VI. Pál: Signum magnum, 1.). Élete példája felénk árad, szíve szeretete felénk sugárzik és hozzánk is szólnak a kánai szolgákhoz intézett szavai: „Tegyetek meg mindent, amit csak (Jézus) mond I" (Jn 2,5) A hittel átitatott élet és az élettel telített hit örömmel tölt el bennünket és megtermi bennünk a szeretet gyümölcseit, kigyújtja a boldogság karácsonyi fényeit, fgy tudunk mi is minden szenvedés, megpróbáltatás közepette a lélek mélyéről fakadóan örömdalt zengeni, mint Mária: „Lelkem magasztalja az Urat és szívem ujjong megváltó Istenemben!” (Lk 1,46) Korunk igényének megfelelő legszebb feladatunk: életünkkel állandó tanúságot teni másoknak a hit öröméről, a hitből lakadó örömet sugározni az emberekre. „Aki kitart a türelemben, mint Mária és aki kiállja az olykor belülről fakadó, máskor kívülről rátámadó nehézségeket, annak számára el fog jönni az óra, amikor felragyog a homály... mint Máriánál, aki mint nővérünk a hitben, jó kísérőnk tud lenni a hitnek mindenkinek saját maga által járandó útján" (B. Welte: Maria, die Mutter Jesu Freiburg/Basel/Wien, 1976. 13.o.). Ha Máriát követjük a hit homályában és homályos fényében, Ö egész életével, élő hitével Jézus felé irányít bennünket: „Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a ráváró öröm helyett elszenvedte a keresztet, nem törődött a gyalázattal és most az Isten trónjának jobbján ül. Igen, gondoljatok őrá, aki a bűnösök részéről ekkora ellentmondást viselt el, hogy ne lankadjatok és bensőleg el ne csüggedjetek!” (Zsid 12,2k) Kiss László AZ IFJÚ ENGELS KERESZTÉNYSÉGE G. Morei tanulmányában1 megállapítja, hogy Marx — ellentétben Engels felfogásának változásaival, küzdelmes választásával — nem élete folyamán vált ateistává, nem egy életút tapasztalatai juttatták radikális materialista meggyőződéséhez, az abszolút istentagadáshoz, hanem szinte veleszületett tulajdonsága, belső bizonyossága volt ez a nem, — hiszen a hit kérdései őt sohasem nyugtalanították, nem élte át sem a kétely, sem a transzcendencia drámáját. A fiatal Engelsről ugyanez nem mondható el. Friedrich Graebernek írt, 1839. július 26-án kelt levelében így vall erről: „Bosszantott az a megvetés, amellyel a racionalistáknak az Istennel való egyesülésre törekvéséről, vallási életükről beszélsz. Te persze, kényelmesen elnyújtózol hitedben, mint egy jó meleg ágyban, és nem ismered azt a harcot, amelyet meg kell vívnunk, ha nekünk, embereknek kell eldöntenünk, vajon Isten Isten-e vagy sem; Te nem ismered annak a tehernek a súlyát, amelyet az ember az első kételynél érez, a régi hit terhét, amikor dönteni kell, igen vagy nem, tovább visszük-e vagy levetjük-e; de megint csak azt mondom neked, nem vagy annyira biztonságban a kételytől, mint gondolod, és ne légy elvakult a kételkedőkkel szemben; Te is hozzájuk tartozhatsz egyszer, és akkor Te is azt kívánod majd, hogy méltányosak legyenek hozzád. A vallás a szív ügye, s akinek van szíve, az lehet hivő; de akinek a hite az értelemben vagy az észben gyökerezik, annak nincs hite. A vallás fája a szívből nő ki és beborítja az egész embert és táplálékát az ész levegőjéből szívja, gyümölcsei pedig, amelyek a szív legnemesebb vérét hordják magukban, a dogmák; ami pedig ezeken felül van, a gonosztól való” (Mt 5,37)2. A keresztény család Friedrich Engels a Rajna-tartomány egyik ipari központjában, Barmenben született 1820 novemberében. Apja igen energikus, vállalkozó kedvű textilgyáros volt, konzervatív politikai nézeteiről és túlbuzgó vallásos érzületéről egyaránt közismert. Anyja, Elisabeth van Haar, értelmiségi család sarja, rendkívül művelt, érzékeny, vidám természetű asszony, felvilágosult szellem, akinek szelíd hajtású, eleven kereszténysége mély hatást gyakorolt az elsőszülött fiúra, Friedrich- re. Az ifjú Engels előtt kétféle keresztény magatartás példája állt, mintegy modellje két felfogásnak, eltérő gyakorlatnak. Apja puritán kereszténységben nevelte — írja Szabó F. —, amely zord és szentimentális volt egyszerre3. Szigorú vallásosságát, tételekhez, előírásokhoz szabott lelkiségét, amely bárdo- latlan, alig-művelt egyéniséget takart, a fia emberellenesnek, az élettől elidegenítőnek 242
