Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 4. szám - FIGYELŐ - Kiss László: Boldog vagy, Sion Leánya
nagy szerepe van Jézus példájának, a Vele folytatott beszélgetésnek. „Ragaszkodik Jézushoz, így nő fel Hozzá .. . Fia lába nyomába lépve mint hivő, „nagy kalanddá” teszi életét és napról napra és mindig új érzésekben élheti meg, hogy az Atya sze- retete mily elképzelhetetlen mértékben fog- lolta le magának életét Fia megtestesülésével. Mit is válaszolhatna erre, mint hivő anyasága teljes személyes elkötelezettségét?" (B. Meijer: i. m. 114. o.) Simeon jövendölésében már világosabban megsejtheti Fia sorsát: „jel lesz, melynek ellene mondanak, — a te lelkedet is tőr járja át, hogy sokaknak kiderüljenek titkos gondolatai” (Lk 2,34k). A kereszt előre veti árnyékát és Ő hitével elfogadja és beépíti életébe a szenvedést is. Miért kellett Egyiptomba menekülni? (Mt 2,13kk) Erre sem kapott választ. Isten hirte- lenül keresztülhúzta Mária minden előzetes tervét. De a Szűzanya úgy tesz, mint az az anyamadár, amelynek leverik a fészkét. Szívének otthont teremtő varázsereje van; mindig tud új fészket rakni, új otthont építeni: Názáretben, Betlehemben, Egyiptomban, majd újból Názáretben. Mi más adott ehhez erőt, mint az isteni Gondviselésbe vetett hit és határtalan bizalom: hivatástudat és személyes szeretet József és Jézus iránt. Miért maradt vissza a tizenkét éves Jézus a Templomban? (Lk 2,41—52) Máriát aggasztó félelem fogta el, és miután háromnapi szorongó keresés után megtalálták a templomban a Gyermeket, ezt kérdezte tőle: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, apád és én szomorúan kerestünk. Ezt felelte: De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom? — Ám ők nem értették meg ezeket a hozzájuk intézett szavakat... Szavait anyja mind megőrizte szívében" (Lk 2,48—50. 52). Világosan látható, hogy Jézus és Mária között nincs előre megállapított összhang (harmónia praestabilita), amit olyan szívesen tételeznénk fel. Mária a hitből él, Jézus pedig istenemberi tudatában fejlődött, tehát nincsenek egy síkon, egészen más, eltérő módon gondolkoznak, szinte nem is érthetik egymás szavait. Jézus számára az Atya akarata az irányadó, és ez előtte mindig teljesen világos és nyilvánvaló. Mária a hit homályában él; természetes, józan ésszel gondolkozik, édesanyai szívére hallgat, de igyekszik a hit segítségével felemelkedni a magasabb síkra. Sokat töpreng magában, keresi a megoldásokat, és a hit fényében mindig új és meglepő vonásokat fedez fel Jézusban. A kánai mennyegzőn úgy tűnik, Jézus visszautasítja Anyja kérését. „Mit akarsz tőlem, Asszony! — Még nem jött el az én órám!" (Jn 2,4). Megint a két különböző sík: Jézus számára a legfontosabb, az egyetlen lényeges: az Atya akarata, aki megszabta az ő „óráját”, édesanyja számára viszont a földi baj sürget: segíteni akar a fiatal páron, nehogy szégyenbe jussanak. A látszólagos visszautasítás ellenére is bízik abban, hogy Fia segíteni fog. Ez is mutatja hitének fejlődését, hiszen most ez a hit telve van bizalommal. Azt is láthatjuk, hogy az „Úr szolgálója” magabiztos és tudatos asszony, akinek megvan a maga Jézustól független, néha talán azzal ütköző, azt keresztező egyéni elgondolása, erős akarata, és rendíthetetlen bizalma. Közbenjárására végül is Fia csodát művel. E csoda után „tanítványai hittek benne” (Jn 2,11) — és ez azt is jelenti, hogy Mária már előbb hitt Benne, és rendíthetetlen hitével hozzájárult mások hitének gyarapodásához. Egy alkalommal felkereste Jézust Édesanyja rokonaival együtt (Mt 12,46—50; Mk 3,31—35; Lk 8,19—21). Jézus látszólag udvariatlanul fogadja őket és azokat nevezi anyjának, testvéreinek, nővéreinek, akik teljesítik Atyja akaratát, illetve „hallgatják és tetté váltják Isten szavát” (Lk). Úgy is lehet ezt érteni, hogy Máriára is vonatkozik, hiszen Mária teljesítette legtökéletesebben Isten akaratát, Ö valósította meg Isten igéjét. Maga a nyilvános visszautasítás mégis tény marad, ami meghökkentő és elgondolkoztató. Jézus megkívánta tanítványaitól, hogy Öérette mindenről mondjanak le, még a szülői, testvéri és rokoni szeretetről is, és ezzel a tettével talán erre akart példát adni? Vagy édesanyja hitét akarta próbára tenni? Számunkra is kérdéses ez a jelenet. Egy asszony boldognak mondja Jézus anyját: „Boldog a méh, amely kihordott és az emlő, amelyet szoptál”. — Mire Jézus így szól: „Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát és hűségesek maradnak hozzá!” (Lk 12,27k). Ebből a válaszból kiderül, hogy Jézus a testi anyaságnál, a biológiai leszármazásnál fontosabbnak tartja Isten igéjének hallgatását és hűséges megtartását. Ez Máriára is vonatkozik, akiben megvan a testi és a lelki anyaság. „A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit!” (Jn 6,63) A „csak testi” és a „lelki” anyaság közti különbséget érzékelteti egy mai igaz „példabeszéd”. Volt egy városban két asszony. Az egyik elvált és különböző férfiakkal folytatott viszonyaiból öt év alatt négy gyermeke született, de születésük után mind a négyet megfojtotta és háza pincéjében a holttesteket elásta. — Volt egy másik asszony is, akinek — bár volt férje —, Isten nem adott gyermeket, és ezért négy árvát fogadott örökbe, felnevelte és kitaníttatta őket. A kettő közül melyik volt az igazi édesanya? — Azt hiszem, könnyű a válasz, és jól kifejezi, hogy az anyasághoz a testi, 240
