Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)

1976 / 4. szám - FIGYELŐ - Úton a fény felé

ÚTON A FÉNY FELÉ

(Részletek az Evangelischer Erwachsenen—Katechismus-ból)

Az első lépések a hit felé

„Hogy kezdődik a hit az ember életében; vagyis hogyan kezdődik, hogy ezt a szót: Isten — nemcsak úgy akárhogy, hanem gonddal, szeretettel vagy reménnyel telve, mondja ki az ember? A hit kezdete lehet egy korái meghallgatása, lehet egy beszélgetés. Lehet a Szentírás egyetlen szava. Egy nagybeteg áldozásának élménye. Egy álom. Az Istennel való együttműködés, olyan eset, amikor megéreztük, hogy jelen kellett lennie. Egy csoda élménye, a nevelés, egy hivő emberrel való házasság- kötés. — Ez a felsorolás önkényes, de nem fantázia szüleménye. Amit felsoroltam, olyan emberekre emlékezve történt, akiket magam ismerek. Már ebből is látnunk kell, milyen sokszínű a kezdet.” (Sommerauer)

A hit a legszemélyesebb dolog a világon. De nem az ember töprengése vagy tépelő- dése a forrása. Általában valamilyen kívülről jövő indításra keletkezik, hitben élő emberekkel való találkozás útján, és a hit tanújelei által. Annak a számára, aki meg akar tanulni hinni, egy valami fontos ezért: meghallgatni, mit mondanak a hitnek ezek a tanúi és tanújelei; nyitottnak lenni az ő meggyőződésük iránt; tisztelettel lenni az iránt, ami számukra szent. Lehet, hogy valaki nem látja a Szentírás hatalmát és azt az erőt,- amit évezredeken át belőle merítettek az emberek; azonban mégis tisztelettel állhat meg egy olyan mű előtt, amely nemzedékek során át vigaszt és erőt adott az embereknek életükben és halálukban, — és még ma is ezt nyújtja. Ugyanez áll a hit tanúságtevőiről is, akikről a Biblia és az Egyház története beszámol, kezdve Istvánnal, az egyház első vértanújával, egészen napjaink mártírjaiig. Tévesnek lehet tartani tanúskodásukat, lehet valaki azon a véleményen, hogy az az ügy, amiért életüket adták* nem érte meg ezt az áldozatot, s ennek ellenére elismerhetik, hogy ezek az emberek mind hitükhöz illőnek tartották az életáldozatot. A tisztán értelemmel történő erőfeszítés nyomán nem nyílnak meg a hit tanújelei és tanúságtevői; a kereső csak a tisztelet magatartásával ismerheti föl az Isten nyomait, amelyek ott vannak, közel hozzá, a keresztényekben, és a bibliai elbeszélésekben és gondolatokban.

Hol tanulhatok meg hinni?

Sokan szeretnének eljutni a hitre, s közben újra és újra kritikus értelmük kérdéseibe botlanak. Minden erőfeszítés és minden

jóakarat ellenére a kétkedés elzárhatja a hit kapuját. Minél nagyobb egy ügy, annál nagyobb lehet a kétely is. A keresztény hit nagy dolog. Felismeréseinek sokféleségében átfogja az egész emberi életet, és mégis a gyermek egyszerűsége a megfelelő magatartás, hogy megtegyük a lépést a hit felé. Jézus mondja: „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be az Isten országába” (Mt 18,3). Hogy ezt a lépést megtegyük, maga az értelem egyedül nem elég. Hogy a kételyeket fölszámoljuk, semmiféle teológiai tanulmányok nem elegendőek. Ahogy nem tudok megismerni egy családot, ha információkat szerzek az egyes családtagok életkoráról, foglalkozásáról, adottságairól, ugyanúgy nem tudom megismerni a kereszténység hitét sem, ha „ismerek" néhány hittételt és teológiai könyveket forgatok. Aki meg akar tanulni hinni, engednie kell, hogy a Biblia Igéi magukkal ragadják, át kell adnia magát sodrásuknak, s hagynia kell, hogy képeinek és szimbólumainak titka megérintse őt. A hely, ahol ez megtörténhet, lehet a teljes egyedüllét. De lehet a keresztény közösség is ez a hely. A hit legkülönbözőbb tanújelei és tapasztalásai találkoznak itt. Megtapasztalom itt a keresztény hit sokféleségét, és megsejtem, hogy az Isten üzenetét sohasem egy ember értheti meg és foghatja föl csupán. „Gyere és győződj meg róla!” — mondta Fülöp, Jézus egyik legelső tanítványa, barátjának, Nat- hanaelnek (Jn 1,46). „Gyere és győződj meg róla!" — a mai napig ez a hitre vezető út: menj a keresztények közösségébe, ünnepelj együtt velük istentiszteletükön, vegyél részt beszélgetéseikben. Nagyon különböző emberek vannak ebben az egyházban, és ugyanígy különbözik a mód is, ahogyan hisznek. Van, aki derűs keresztény, van, aki — jó értelemben — „odaszokott” az Istenhez. Van kutató hit, amely a keresztény fölismerések legmélyebb összefüggéseibe akar behatolni, és van kereső hit, amelynek állandó útitársa a kétely. Sok ember számára igény, hogy a hitet értelmi síkon végiggondolja; és van, akit mindenekelőtt a tett érdekel. Ezekkel a különböző emberekkel érintkezve megtanulhatunk hinni. Velük beszélhetünk kételyeinkről és együtt hordozhatjuk azokat.

Mibe kerül a hit?

A kérdés furcsán cseng. És mégis magára Jézusra megy vissza: „Aki tornyot akar építeni közületek, nem ül le előbb, hogy kiszá235