Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Goják János: Ami a szocialista és a keresztény etikában egyezik
rendeleset a közjónak. Az egyes ember nem a közösségtől kiszakadva, nem a közösség ellenére kíván boldogulni, hanem benne, vele együtt. A felsorolt jellemzők inkább átfogó elvek, melyek az egyes szabályokban, cselekvési normákban nyernek konkrét tartalmat. A szocialista társadalomra jellemző cselekvési szabályokat, ha szabad így mondani: a szocialista erkölcsi kódexet bemutatni sajnos nem tudjuk, egyszerűen azért, mert a szocialista erkölcstant, - mint egészet — még nem írták meg. Az alábbiak tehát inkább szemelvénynek tekinthetők a még el nem készült szocialista erkölcsi kódexből. Mindenekelőtt azt kívánjuk aláhúzni, amit már mondtunk, nevezetesen, hogy a szocialista társadalomban is ér/ényesek az emberi együttélésnek azon ősi szabályai, amelyeket az emberiség útjának kezdetén hasznosnak, szükségesnek talált. Esetenként, konkrét megfogalmazásukban módosulhatnak ugyan, éppen azért, hogy az új gazdasági-társadalmi szituáció igényeinek jobban megfeleljenek. A ne ölj, ne lopj, ne hazudj, tiszteld szüléidét stb. tehát érvényes ma is. A szocialista etika nagybetűkkel írja a kötelességteljesítést, a munka becsületes végzését. Sőt az ember értékelésénél első helyen vizsgálja, milyen a munkában, kötelességei teljesítésében, azaz, hogyan teljesíti azt, amit elvár tőle a közösség. Éppen ezért különleges tisztelet övezi a jól végzett munkát, a becsületesen dolgozó embert. Alapvető igény a közösség sorsáért, javáért érzett felelősségtudat. A szocialista ember erkölcsi tulajdonságai sorában az elsők közé tartozik, hogy védi, óvja a közvagyont, nem pazarolja, nem hagyja veszni, tönkremenni hanyagságból, nemtörődömségből. Nem kevésbé jelentős a szolidaritás tudata, a készség, hogy a bajba jutottak, a rászorulók, az igazságtalan elbánásban részesülők, az elnyomottak segítségére siet, melléjük áll, segíti, támogatja őket. A szocialista társadalom a társadalmi szolidaritás és az emberi személy megbecsülésének elve alapján fokozottan gondoskodik a munkaképtelenné vált öregekről, bajbajutottakról, betegekről, a nehezebb életkörülmények közé sodortakról. És elvárja, hogy a társadalom minden tagja őszinte segítőszándéktól vezérelve hasonló módon cselekedjék. A szocialista ember jellemző vonásai között jelentős helyet foglal el a bátorság, a nehézségek legyőzésének, a kitartásnak erénye, az egyenesség, őszinteség, a gyengédség, az egymás iránt tanúsított figyelem, a fegyelmezettség, az ösztönök, szenvedélyek feletti uralom, az egyszerűség és szerénység. A szocialista etika ismeri és sokra tartja az emberszeretetet, a hazaszeretetei és a dolgozók nemzetközi testvériségének etikai értékét. Jól ismeri az igazságosság eszméjét, hiszen nagyobb társadalmi igazságosságért dolgozik. Nagyraértékeli a barátságot. Eszménye a család, a sokgyermekes család és a szerelemre épülő házasság, mely a kölcsönösségre és hűségre épül. A szocialista társadalom az életre szóló házasság mellett foglal állást, még akkor is, ha esetenként megengedi a válást.0 A nemi erkölcs tekintetében a szocialista normák többet engednek meg, mint a hagyományos keresztény erkölcs előírásai, de a szocialista társadalomban is a nemi erők megfékezése és a házasság keretében történő megélése az eszmény. A keresztény erkölcs kapcsolatában A következőkben a keresztény erkölcsöt vesszük szemügyre és megpróbáljuk feltárni a marxista etikához közel álló, vagy a vele megegyező elemeket. A két etikai rend alapjai eltérnek egymástól, és ez az ellentét feloldhatatlan. Míg a marxi etika autonóm, azaz az erkölcsi elvek és szabályok gyökerét a konkrét történelmi emberben véli megtalálni, addig a keresztény etika lényege szerint transzcendens, túllép a konkrét történelmi emberen és a lét és cselekvés végső gyökereit Istenben látja. A lét végső beteljesedését a Vele való találkozástól várja. Az emberi lét forrása, végső meghatározója tehát az Isten. Ez a szilárd hit azonban nem jelenti azt, hogy az embervolt konkrét megélésében, a tennivalók megállapításában, a cselekvés normáinak megalkotásában függetlenek vagyunk az evilági valóságoktól, attól a fejlődéstől, amely - korunk zseniális meglátása szerint — az emberi lét egyik alapvető dimenziója. Amikor a marxista és a keresztény etika összefüggéseit keressük, abból a megállapításból kell kiindulnunk, hogy a keresztény etikában két különböző szféra található. Az egyik szférát alkotják az ember konkrét erkölcsi cselekedetei, melyekben az ember mintegy kifejezi, tettekre váltja önmagát. Ezek a cselekedetek, szabályokhoz igazodnak (ne ölj, ne lopj stb.) és természetes etikai értékek (hűség, igazságosság stb.) megvalósítását tartalmazzák. A humánum világa ez. A másik szférát a transzcendentális irányulás és a vele kapcsolatos transzcendentális, tehát az evilág körét meghaladó értékek (hit, remény, szeretet, a szentségi élet stb.) képviselik. Ez utóbbi, tehát a transzcendentális elem nemcsak 16
