Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Goják János: Ami a szocialista és a keresztény etikában egyezik
sem vigasztalja szívem vágyakozását... mert Te magad vagy megismerésem és tapasztalásom, Te, aki Istene vagy az egyetlen igazi tudásnak és szeretetnek, — az örök és végnél- küli Boldogság" (Worte ins Schweigen). 1 JEGYZETEK: 1. Bernhard Häring: Moralverkündingung nach dem Konzil, Frankfurt/M. 1966. 9. o. — 2. uo. 60. o. — 3. vö. £. Eil: Dynamische Sexualmoral, Zürich, 1972. — 4. Hans Rotter: Kann das Naturrecht die Moraltheologie entbehren? Z. f. kath. Theologie, 1974. 76—96. o. — 5. Herbert Mac Cabe: Ethik und Liebe: Die Antigesellschaft, Trier, 1973, 14. o. — 6. Heinrich Ott: Individualethik und Sozialethik: Die Antwort des Glaubens, Zürich, 1972. 340—344. o. — 7. Karl Rahner: Experiment Mensch: Schriften z. Th. VIII. 260-285. — Josei Fuchs: Lex naturae, Düsseldorf, 1955. — 8. vö. Kinyilatkoztatás és megismerés, TEOLÓGIA, 1972/1. 41. o. — 9. vö. Julius Döpfner: Die Zukunft der Menschheit und die Bedingungen für ein künftiges, menschenwürdiges Leben. KNA Dokumentation, 1974. szept. 27. 12-13. o. — Goják János AMI A SZOCIALISTA ÉS A KERESZTÉNY ETIKÁBAN EGYEZIK Végső elveiben két egymással szembenálló világnézet, a marxizmus és a kereszténység találkozásának vagyunk szemtanúi és részesei. Mindkét világnézet az emberi létet értelmezi, magyarázza, következőleg cselekvési szabályokat, elveket is tartalmaz, tehát sajátos etikával rendelkezik. A következőkben azt kívánjuk bemutatni, hogy az alapvető különbségek ellenére, egyes etikai értékek és cselekvési normák tekintetében a két világnézet esetenként igen közel jár egymáshoz, sőt nemegyszer azonos álláspontot foglal el. Vizsgálódásainkat a marxista etika elemzésével kezdjük. A marxizmus etikai alapja A marxizmus az erkölcsöt a társadalmi-gazdasági rend függvényében értelmezi, és felépítménynek tekinti. Az erkölcsi szabályokban, parancsokban eszerint egy adott emberi közösség igényei, érdekei nyernek kifejezést. A társadalmi fejlődés kezdeti stádiumában jöttek létre azok a cselekvési szabályok, melyek a közösség fennmaradása szempontjából alap- vetőek, és mint az emberi együttélés elemi szabályai, általános érvényűek. Ezekre az elemi szabályokra épül a konkrét eligazítások, szokások és előírások bonyolult rendszere, melyek az adott közösség igényeit tükrözik. Az osztálytársadalom kialakulásával az erkölcsi szabályozók a vezető osztály vagy osztályok érdekeit fejezik ki. Arra szolgálnak, hogy a kizsákmányolok hatalmát elfogodtassák és az elnyomottakat kezes báránnyá tegyék. A marxizmus szerint a valláserkölcs is ezt a szerepet töltötte be. Szentesítette az adott elnyomó osztály-társadalmi rendet, az embernek embertől, a természettől és Istentől való függését, kiszolgáltatottságát, marxi megfogalmazással: szentesíti az elidegenedést. Ebből a rövid és igencsak nagyvonalú összefoglalásból kitűnik, hogy a marxizmus miért fordul szembe a vallással, továbbá, hogy miért utasítja el a keresztény erkölcs világát. Miért jár együtt az ember felszabadítása, az elidegenedés felszámolása a vallás és a vallásos erkölcs megszüntetésével. Az eddig mondottak azonban inkább arról adnak számot, miért veti el a marxizmus az eddigi erkölcsi rendszereket, de nem mutatják meg, mi a marxista, a szocialista erkölcs sajátos tartalma. A szocialista erkölcs lényegét a történelmi materializmus tanítása alapján értjük meg. A történelmi materializmus szerint az emberiség az őstársadalom állapotából, a szükségképpen elnyomásra és kizsákmányolásra épülő osztálytársadalom állapotába jutott. Ennek legutolsó fázisa a kapitalista társadalmi rend. A fejlődés jelen szakaszában döntő 14
