Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Széll Margit: "Szeretetben gyümölcsözzenek a világért"
Szél! Margit „SZERETETBEN GYÜMÖLCSÖZZENEK A VILÁGÉRT” A zsinat útján Még mindig csak kevesen tudják, hogy a zsinati események milyen változásokat idéztek elő az erkölcsi igazságok tanításában és hirdetésében. Az idősebb korosztály a reformáció utáni erkölcstanon nevelkedett, melyben az elvek leszögezése után jórészt a bűnesetek „katalógusát" tanulták, amit kazuisztikának is neveztek. Hatására nem egy buzgó hivő lelki élete a bűnöktől való félelemben telt el, amely gyakran akadályozta a szentségek vételét és a mennyei Atya felé forduló szeretetet. Mivel pedig az egyes „kázusokat” nem tudták biztosan magukra vonatkoztatni, azért növekedett az aggályosok száma hivők és gyóntatok között egyaránt. A „De ordine morali” zsinati szkéma előkészítői is főleg ilyen felfogásúak közül kerültek ki és a szövegben már eleve tévedések közé sorolták az alanyi és környezeti szempontokat mérlegelő „szituációs etikát”. Az abszolút erkölcsi rend objektív hangoztatása mellett nemhogy a szeretet pozitív értékelést nyert volna, hanem inkább óva intettek attól, hogy a szeretet-törvényt tegyék meg a keresztény erkölcsiség alapjául. így inkább még jobban szétválasztották a törvény és a szeretet útját, ahelyett, hogy „azt az egységet keresték volna, ami összeköt". Nem csoda, hogy ezt a szöveget is elsodorta az „idők szele". De miért nem pótolták korszerűbbel? — Az erkölcstan haladó tudósait akkor már bevonták a nagy zsinati okmányok szerkesztésébe. Érdekes módon így történt, hogy bár nem született külön erkölcsi dokumentum, mégis az okmányok ösz- szességét tekintve mindenütt és egyszerre bukkant fel a keresztény élet sajátos szerkezete: a Krisztus-központúság, a szeretet primátusa, az örömhír, a hit törvénye, a kegyelem ajándéka és a reáválaszoló emberi feladat kötelezettsége. — „A kereszténység ezekben az alapelvekben megtalálta korunk erkölcsi légkörét, mert emberszemlélete egyszerre személyes és közösségi jellegű lett, nyitott a történelemre és fejlődésre és az evilági feladatokat eszkatológikus nézőpontból vállalja."1 Amint ezek az elvek lassan szétáradtak a keresztény világban, a kazuisztikus morális gyakorlatilag eltűnt. A keresztények többsége számos köteléktől felszabadultan áramlik Krisztus felé, Aki a példa, az erő, a kegyelem, törvénye pedig a szeretet: „E messiási népet Isten fiainak méltósága és szabadsága jellemzi, akiknek szívében, mint templomában lakik a Szentlélek. £ nép törvénye az új parancs fvö. Jn 13,34), hogy úgy szeressünk, amint Krisztus szeretett minket" (Lumen gentium 9). A törvény és a szeretet többé nem állhat két síkon. Úgy is mondhatjuk: a tételes törvény helyébe a keret-törvény felfogása lépett. „A Szentírásból megtanuljuk, hogy az isteni szeretetet nem lehet elválasztani az embertársi szeretettől ... a többi törvény ezt foglalja össze: Szeresd felebarátodat... A törvény tökéletesitése a szeretet" (Rám 13,9—10)... (Gaudium et spes 23. és 22.28.41.) — „Nem kívülről szorítják reánk, hanem a szeretettől megvilágosult lelkiismeret ismeri fel azt a törvényt, amely az Isten és az embertárs útján valósítható meg" (GS 16). — A lelkiismeretet azonban elhomályosíthatja a bűn, vagy a feltörő szenvedély, ezért a szolgáló Egyház feladata híveit képezni és megszentelni. A „Papság képzéséről” szóló határozat tömören összefoglalja az erkölcsteológia tökéletesítését, amikor azt kívánja, hogy a keresztény erkölcs Krisztus és az üdvtörténet titkaival együtt tanítva „világosítsa meg a hívek elhivatottságát Krisztusban és azt a kötelességüket, hogy szeretet- ben gyümölcsöt hozzanak a világ életéért" (Optatam totius, 16). Az Úr a keresztény életre bensőteg ösztönöz minket, azért ezt a kötelességet mint önkéntes elkötelezettséget vállaljuk, — elsősorban azzal, hogy az örömhírt továbbadjuk szavainkkal, példánkkal, és tetteinkkel az emberi közösség, a világ számára. A szeretet primátusa A keresztényi módon értelmezett szeretet nem egy parancs a többi közül. A kereszténynek a szeretet titkát úgy kell fogadnia, hogy élete Krisztusnak életét feláldozó végtelen szerete- téből született. Forrása az Atya örök szeretete, amely a Szentlélek ajándékából állandóan árad felénk. Hogy a szeretet parancsa, példája és szeretet szentsége, az eukarisztia minden időkre közöttünk éljen, — ezért alapította Krisztus Egyházát. A keresztények egymás között szeretetükkel, az agapéval teszik megtapasztalhatóvá Krisztus szeretetét, amint Krisztus is megtapasztalhatóvá tette számunkra, hogy „az Isten a Szeretet”: „Az Isten szeretete kiáradt 8
