Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)

1976 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kiss László: A keresztény hit új politikai dimenziói

mint ugyanazon valóság két oldalát. Jézus nemcsak megszünteti az elidegenedést, hanem megbocsátja a bűnt: az elidegenedés forrását. KERESZTÉNY REMÉNY ÉS TERVEZÉS; Mi nem úgy hiszünk és remélünk Krisztusban, aho­gyan például a sztoikus hisz a végzetben. Isten, a tőlünk különböző „Másvalaki", Krisztusban megígéri a ,,másik életet". Istenbe vetett hitünk teszi a keresztény politikai törekvéseket ké­pessé arra, hogy a jövő-tervezés szakembereivel termékeny párbeszédet folytassanak. A ke­resztény reménykedő hite hatalmas „szeretet-potenciált hordoz magában", ez indítja arra, hogy segítsen a szenvedőkön. Így visz az élet szeretete erkölcsi erőt a tervezésbe. A keresztény remény szövetséges minden humanista reménnyel, mert szeretné beoltani az emberekbe a „lehetséges megvalósítása iránti szenvedélyt" és így a jövőt vonzóvá tenni. Isten uralma és a politika Wolfhart Pannenberg a Jézustól meghirdetett isteni uralmat vette teológiai megfontolásul. Talán ő a keresztény hit politikai jelentőségének legalapvetőbb kutatója. Munkássága Jézus igehirdetésének exegetikus közlésén túl, főleg a keresztény történelem-elemzésben merül ki. Különösen három fontos kérdést dolgoz fel: — Hogyan értelmezte Jézus az Isten uralmáról szóló üzenetet? — Hogyan kapcsolódik ez az uralom a keresztény egyházértelmezéshez? — Hogyan kapcsolódik a szociáletikához? A liberális teológia erkölcsi felfogása szerint az Ország, Isten királyi uralma (Bazileia) kizá­rólag az isteni parancsok teljesítésében valósul meg. Jézus azonban az eljövendő isteni ural­mon valós konkrét jövőt értett, amelyre minden ember várakozik. Bár a zsidó apokaliptika „várakozás"-gondolatát veszi át, de tartalmát módositja. Nála nem a törvény és annak telje­sítése a közvetlen irányadó, hanem a mindenkori élethelyzetünkben végrehajtandó isteni aka­rat. Minden ember felszólítást kap Istentől az Isten- és emberszeretet állandó gyakorlására, így lesz Isten királyi uralma (Bazileia) az eljövendő Isten működése a jelenben. RÉSZESEDÉS A SZERETETBEN. Jézus szerint Isten uralma szabad szeretetének tárgya. Isten jövőjében az Ő szeretete közeledik felénk, felajánlkozik arra, hogy kinyilatkoztassa magát. Aki elfogadja üzenetét, az már most közösségbe léphet Istennel. A Bazileia gondolata te­kintetbe veszi azt az önkéntes szabadságot, amit mi „emberi jogoknak" szoktunk nevezni. A nekünk felajánlott isteni szeretet szabadságot teremtő szeretet, azaz Isten nem akarja a bűnöst a bűnnel együtt elpusztítani, neki hatalma van őt a szeretetben megmenteni és új életlehetőséget adni számára. A közeledő Bazileia átfogja az egész történelmet. Semmi evilági nem végérvényes, az egy­háznak is átmeneti, előhírnök-szerepe van. Benne él a világban, a történelemben, nincs tehát politikailag steril, semleges egyház. Ez azt jelenti, hogy az egyház vegye ki a részét a társadalom-építő munkában is. Isten uralmának értékrendjét az egyház képviseli, Pannenberg ezek közül első helyen említi az egységet, mint fontos társadalmi értéket, majd az igazságosság biztosításán tevékenykedő szeretetet, az egyénnek a közösség egészére-utaltságát, amely az egyéni értékek kibontakoz- talója, s végül a békét, amelynek megvalósításában szintén kiemelkedő szerep jut az egy­háznak. Külön kiemeli, hogy a tanítóhivatal nem pótolja, hanem feltételezi a teológiai tudományt, viszont fontos feladata, hogy a hívekkel ismereteket közöljön és ítélőképességüket alakítsa. A Bazileia-gondolat az eljövendő Isten szemszögéből tekint minden emberi jót. A történel­met így viszonylagossá teszi és kiemeli, hogy nekünk ezt a legfőbb Jót minden embér közös javának előmozdításában kell szolgálnunk. Így fonódik egymásba az Isten- és ember-szeretet parancsa, amely a Bazileia alaptörvénye. Az Isten-kérdés társadalmi horizontja Edward Schillebeeckx megállapítja, hogy Isten „nem halt bele” a történelem elvilágiasodó változásaiba. A teológia ma az Isten és ember közti különbséget jobban hangsúlyozza; az ember az evilágonbelüli felszabadulás hajtóerejévé lett és az Isten-kérdést társadalmi hori­zontba állitja. Schillebeeckx Aquinói Tamással vallja, hogy a teológiában szem előtt kell tar­tani az ember helyzetének gyökeres problémáit. Találkozást és megfelelőséget állít az ember és társadalom kérdései, valamint az isteni kérdések közé, mert a kettő között nemcsak lé­nyegi különbözőségek, hanem kölcsönös vonatkozások is vannak. így a társadalmi szenvedés­élmények szorosabb kapcsolatba kerülnek a Krisztusban értelmessé vált szenvedéssel (vö. E. Schillebeeckx: Glaubensinterpretation, Mainz, 1971. 98. o.). Isten üzenete azonban a maga

Next

/
Thumbnails
Contents