Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 2. szám - FIGYELŐ - A teológiai pluralizmus alapelvei
teljesedéséhez és teremtő kritikának veti alá azokat. Azoknak a részegyházaknak, — amelyek pásztoraik vezetésével a krisztusi hitet megvalósítják — fenn kell tartaniuk folyamatosságukat a múlt és jelen összegy- házával. Munkálkodásukkal így járulhatnak hozzá a keresztény hit elmélyítéséhez, a teológiai gondolkodás fejlesztéséhez, hogy az emberiséget a meglévő sokféleségével együtt elvezessék az Isten akarata szerinti egységhez. 10. A dogmatikai meglogalmazásokat mint pontosan körvonalazott kérdésekre adott válaszokat tekintjük és ebben a távlatban maradandó igazságok. Azok a kérdések, amiket a keresztények a történelem folyamán Isten igéjének értelmezéséről felvetettek, — az eddigi válaszokkal kölcsönös kapcsolatban maradnak úgy, hogy a mai válaszok mindenképpen feltételezik a tegnapiakat még akkor is, ha közvetlen módon nem vezethetők vissza ró. 11. A dogmatikai meghatározások rendszerint megelőzik koruk filozófiáját, azaz rendszerint a korabeli köznaoi nyelvet használják. Még ha alkalmazzák is a filozófiai szakkifejezéseket, ezzel még nem kötelezik el az egyházat egy adott lilozóliai rendszer mellett. A szakkifejezések csak utalnak azokra a valóságokra, amelyek a közös tapasztalásnak az alapjai. A filozófiai kifejtések csak ezen valóságok megnevezésére és megkülönböztetésére használhatók. 12. A dogmatikai meghatározásokat sohasem szabad elválasztva szemlélni a Szent- irás sajátos és hiteles jelentésétől, továbbá kora igehirdetésének sajátságaitól. Másrészt ezek a meghatározások megadják a kinyilatkoztatás mindinkább megfelelő kifejtéséhez az igehirdetési normákat. A kinyilatkoztatás azonban mégis ugyanaz marad, nemcsak tárgyában, hanem a lényeget meghatározó nyelvi megfogalmazásában is. 13. Az etikán belüli pluralizmus mindenekelőtt az általános, alapelveknek konkrét viszonyokra történő alkalmazásánál jelentkezik. Ez a pluralizmus méginkább fokozódik olyan kultúrák találkozása esetén, amelyek egymást eddig nem ismerték, továbbá fokozzák ezt a felgyorsulást a társadalmi változások is. Az alapvető etikai egységet az emberi méltóságnak az a közös megbecsülése biztosítja, amely mindig az erkölcsösebb életvitelre szólít fel és az emberi lelkiismeret követelményeinek sorát tárja fel (vö. Róm 2,14). Ezeket korunkban az egyház az Emberjogok Deklarációjában foglalta össze. 14. A keresztény etika egysége azokon a változatlan elveken alapul, amelyeket a Szentírás tartalmaz, a hagyomány kifeit és minden nemzedék a tanítóhivataltól újból és újból megkap. Néhány ilyen alapelv: az Istenfia tanítása és példája, a mi hasonulásunk halálához és feltámadásához (vö. Róm 12,2); a Lélek szerinti élet az egyház ölén: hitben, reményben, szeretetben, hogy magunkat Isten képe szerint megújíthassuk. 15. A hitnek és az életközösségnek ez a szükségszerű egysége nem mondhat ellen a hivatások és a személyes életmódok azon sokféleségének, amelyek Krisztus misztériumát átélik és kibontakoztatják. A keresztények szabadsága (Gál 5,1—13) nem korlátlan pluralizmust jelent, hanem megkívánja az egész igazságra irányuló erőfeszítést és ugyanakkor a „gyöngék" iránti türelmet, (vö. Róm 14. 15. — iKor 8). Az emberi értékeknek, és a helyes felelősségnek a tisztelete lehetővé teszi, hogy a keresztények a világi dolgokban különböző módon Ítélkezzenek és szabadon állást foglalhassanak. Ez a sokféleség azonban egyazon hitbeli enge- delmesséqben és szeretetben valósítható meg. (GS 43) (—z—a—) Ha te most diák lennél és véletlenül megtudnád az érettségi kérdéseidet, hogy örülnél, és milyen alaposan megtanulnád azt. Ám az Isten előre megmondta az élet záróvizsgájának a tételeit. Ilyenek vannak közte: „Éheztem és ennem adtatok... szomjaztam és innom adtatok...” Az irgalmasság cselekedetei lesznek a nagy vizsga feladatai. Ezekből a cselekedetekből méri fel az Isten, hogy valóban szerettétek-e őt, szolgáltatok-e neki. Bármi is legyen hivatásunk, — közvetve, vagy közvetlenül mindig táplálhatjuk az éhezőket, taníthatjuk a tudatlanokat, elviselhetjük egymás hibáit. Új beállítottságra van szükségünk ahhoz, hogy minden tettünkben, az embertárs javában felismerjük Isten szolgálatát, fgy életünk minden napja arra segít, hogy jól felkészüljünk az örök élet „záróvizsgájára''. Chiara Lubich 124
