Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 2. szám - FIGYELŐ - Bízik László: Az áldozatos élet példái és értelme
tét élte: hét gyermeket szült, ötöt felnevelt, Ellátta férjét, dolgozott a gyárban is. Spórol, ahol csak tud, egyedül főz tucatnyi embernek. Maga a maradékból él. Eleget tesz minden kötelezettségnek és elvárásnak; élete lemondás és áldozathozatal. Amikor 72 éves lesz, meghal a férje, a gyermekei felnőnek és egyedül marad. De ahelyett, hogy „híven önmagához” ezután is ugyanezt folytatná, kiskocsmákba kezd járni, jókat falatozni s olyan fantasztikusan szokatlan dolgokat tesz, mint moziba jár és kártyázik, meg kirándulgat. S ahelyett, hogy férjének sírjához járna, nap mint nap újonnan szerzett barátaival tölti napjait. A másik asszony a jelenleg is színpadon lévő Gyurkó László Kőműves Kelemenné-je. Az új interpretálása szerint Kőműves Kelemenné nem tehetetlen balladai áldozat többé, hanem tudatos áldozathozó. Egyértelműen és átgondoltan vállalia azt, amit tesz. Egy cél érdekében, hogy felépüljön „magas Déva vára” s mindaz, amit e kép szimbolizál. Kötőanyagként önmagát, önmaga vérét áldozza fel, mert úgy látja, csak így épülhet fel. Áldozni képesek áldozata nélkül nem mennek előre a dolgok. Mindkét mű hosszabb elemzése nélkül is érthető a két szélsőség. Brecht öregasszonya az engedelmes áldozathozatal kényszerű normái között élt hetven évet, a kispolgári társadalom elvárásainak teljesen megfelelően. Annyira önzetlen, hogy el is veszti közben önmagát, léte kizárólag „mások számára való lét". Brecht síkraszáll az ellen, hogy egy embert „erények” által kizsákmányolnak. Rámutat, hogy az áldozat csak bizonyos helyzetekben, bizonyos ideig tartva értelmes, mert minden cldozathozatal és lemondás, mely élethossziglan megkövetelt, elemberte- lenedést eredményez. Nincs érve arra, hoqy miért lenne értékesebb a jövő generációja a jelenleginél, hoqy miért lenne értékesebb egy élet, mely 2050-ben fog kezdődni az 1950-ben kezdődöttnél. Milyen alapon várható tehát áldozathozatal a „jövő” érdekében a ma emberétől? De Gyurkának az ellentétben is igaza van. Mi lenne családból, munkából, társadalomból, ha minden áldozathozatalt megtagadva saját tetszésünkre „élnénk magunknak?” Mi lenne, ha senki nem lenne tekintettel elvárásokra és kötelezettségekre? Mi lenne, ha nem tudnánk egymásért akár áldozatot is hozni: időben, anyagiakban, szellemi és lelki energiákban? Ha mindenki csak a saját hasznát, saját „önmegvalósítását” és „emberségének kiteljesedését” keresné, tekintet nélkül a kisebb és nagyobb közösségekre, melyekben él. Másrészt, mi lenne azokból a gyermekekből, akiket az állandó kötelezettségek taposómalmában megkeseredett anyák nevelnének fel? Mi lenne abból a munkából, vagy közösségből, melyet miközben végez,, vagy épít valaki, közben a munka, vagy a közösség vesztesének, tehetetlen áldozatának tekintené önmagát. 4. Az „áldozatos élet”, mint új életstílus, a teológiai szociáletikában is új, aktuális értelmezést kap. Az ökológiai teológia szakértője, képviselője John B. Cobb ír az „ökológiai aszkézis"-ről. („Is it too late?" — 1972). „Hosszú időn át a keresztyénség az aszkézis szószólójának tudta magát. A szellem felsőbbrendűségének értékelése a testtel szemben a szellem tökéletesítésének koncentrálásához vezetett, miközben a testivel való törődést elítélte. Az aszkézisnek ezt a formáját túlhaladta az idő. Isten a boldogságot és nem a szenvedést akarja. S most, mihelyt a keresztyén aszkézis szigora alábbhagyott, az aszkézisnek egy ökonomikusán meghatározott új forrná;a vált szükségessé. Aki a viláqgazdasági válsáqot átéli, nagyjából megérti az aszkézisnek ezt az új formáját. Természetes, hogy egyikünk sincs már abban a helyzetben, hogy mindazt megvásárolja, amit szeretne.” Ezután a szerző részletezi az energiaválság, fa, víz, nyersanyagok már elképzelhető közelségbe került kimerülését, amikor kevesebb luxussal és több áldozattal kell berendezkedni. Megszabadulva a túltermeléstől, n ,,dobd-el-társadalom"-tál s attól az álomtól, hogv a gazdasági feilődés ad infinitum növekedhet. Ugyanezt az aszkézist látja szükségesnek globusznagysáqrendben a népesség-robbanással kapcsolatban is. Közgazdászok fiayelmeztetnek, hoav a „cowbov- aazdálkodás" helyébe az „űrhajós-gazdálkodás” kényszere lépett. A cowboy mintegy szimbolizálja a határtalan területek gátlástalan, rámenős, mindent meghódítani és kizsákmányolni akaró aazdasáqi ideát. Ezzel szemben a jövő gazdasáaa inkább űrhajóhoz, abban történő gazdálkodáshoz hasonlít, amolyan „Föld-űrhoióhoz" amelyben — ahhoz, hoqy eay idő után ne üresen és élettelenül száguldjon — okos gazdálkodásra, a készletek aszketikus felhasználására, egy új életforma kikísérletezésére van szükség. 5. De még mindig nyitva marad a kérdés, hogv egyáltalán áldozatos életnek nevezhető-e a körülmények által eqyedüli útként kikényszeritett szükségszerű áldozat? Amikor Gál Ferenc ezt írja: „Ha a személyes hitben megélem Isten atyaságát, az engedelmességet nem úgy tekintem, mint tehetetlen beletörődést az élet igájába, hanem úgy, mint a szeretet megvalósítását”, azaz mint a közösség javának szolgálatát, akkor véleménye alapjaiban megegyezik Luther és az evangélikus egyház állásfoglalásával. Luther a „hominem justificari fide" (az ember hit által igazul meg) kijelentéssel 117
