Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)

1976 / 2. szám - FIGYELŐ - Isten szavának "szimfóniája"

kielégítése, hanem olyan befogadásnak és megajándékozottságnak a tudata, ami hálóra, viszontszeretetre kötelez, (vö. A. Vergüte: Religionspsychologie, Olten, 1970. 123—124) A vallás feltételezi az egyéniségek különböző befogadókészségét, nyitottságát Isten felé, — itt mindenki a saját módján tárulhat fel. Isten szabadsága nem lerombolója, hanem megalapozója és biztosítéka az emberi szabadságnak. Az emberi egzisztenciát mint Isten egyik kinyilatkozta- tatásmódját felfogni csak azóta vált lehetségessé, amióta Isten Jézus Krisztusban emberi nyelven szólalt meg.

Jézus Krisztus, Isten Igéje

Az újszövetségi teológia egységének nem lehet egyszerűen csak az az alapja, hogy a szentírási könyvek címzettjeinek hasonló a gondolkodásmódja, lelkülete, erkölcsi törekvése, H. Koester kifejezése szerint: ,,the unanimity of the moral purpose" (Jakob Kremer: Vielfalt und Einheit in der neutes- tamentlichen Theologie, Erbe und Auftrag, Beuron, 1975. 12. 481. o.). Szükség van arra, hogy a személyes egzisztencia egységteremtő módon legyen képes befogadni, (vö. M. Boutier, uo.) A különféle felfogások mögött észre kell vennünk a pluralizmusban megnyilvánuló egységet, (vö. F. Hahn uc. 482. o.) Az őskereszténység tanúságtételeinek számtalan sokféleségén átragyog a legfőbb egység, az egy hit teliessége, ami a tanúságtételek sokféle erejében és gyengeségében, gyötrelmeiben és életáldozatában nyilvánult meg. Ezt az egységet minden idők kereszténye számára Jézus Krisztus valósága újra és újra megteremti. Jézus Krisztus Isten szabadon tanitó és cselekvő Igéje, aki valóságos emberként lépett elénk megtestesülésétől mennybemeneteléig. Benne bontakozik ki előttünk Isten „jósága és embersze- retete” (Tit 3,4), „szelídsége és alázatosszí- vűsége” (Mt 11,29). Ajkáról így indulnak az igék: „Én pedig mondom nektek...” Jézus „Én”-jében megtalálható Isten közelsége és távolsága, hiszen benne az annyira „relatív” embernek az abszolút Istenhez kapcsolódó viszonya valósult meg. Szemünkkel láthatjuk, szemlélhetjük, kezünkkel érinthetjük az élet Igéjét '(vö. Un 1,1), de Benne mégsem az emberrel, hanem az örök Istennel találkozunk oly csodás közelségben, hogy ez a közelség számunkra titokzatosabb és megrendítőbb, mint Isten fönsége.

A krisztusi kijelentések változatosságán át ugyanaz az Isten ragyog felénk, minden vonása szorosan fűződik egymáshoz, a feszülő ellentétek vonzzák és taszíthatják egymást. Harmonikusan megfér benne a szuverén Ür és a szelíd Szolga, az erő és a védtclenség,

a radikális követelményeket támasztó és a védtelenül kiszolgáltatott, az erőtől duzzadó szeretet és a féltőn óvó gyöngédség, a kereszt és feltámadás. Megkaptuk azt a lehetőséget, hogy új közösségre, koinoniára léphetünk Vele. A „koinonia" szónak szent Pálnál kétféle jelentése van. Jelenti egyrészt a részesedést Krisztus testében és vérében az eukarisztiában, és kifejezi a hívek egymás közötti közösségét az egyházban, ami ugyancsak Krisztus Teste. Minthogy pedig az Úrnak csak egy Teste van, — akik ebben az egy Testben részesednek, eggyé lesznek Vele és egymással is. Jézus eukarisztikus teste lesz egységesítő elve Titokzatos Testének: az egyháznak.

Mindaz, amit Jézus tetteiből és szavaiból megtudunk, benső, személyes életének kiáradása: annak az életnek, amelyet együtt él az Atyával és a Szentlélekkel az Isteni Háromság mélyén. Élete az örök isteni forrásból fakadó, belőle táplálkozó élet, és ugyanakkor az ember üdvösségéért, a világ életéért odaadott, feláldozott élet. „Én vagyok a mennyből alászállt kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért" (Jn 6,51). Jézus tettei hasonló magatartásra ösztönzik tanítványait is. Egyrészt bekapcsolja, beépíti életüket az Istenbe, másrészt az egész világra szóló küldetéssel bízza meg őket: hirdessék az üdvösség örömhírét és árasszák a szeretet fényét a világra. Az Isten- és ember-szeretet az a két pillér, amelyre ráfeszül a híd íve. ez a keresztény ember élete. Krisztus követője Krisztusban szereti meg az emberré lett Istent és Őbenne szereti az istenivé alakuló embert is. Az ember szolgálatán át Jézus Krisztusnak, Istennek szolgál.

Jézus tanítása „szellem és élet”, a „szívekbe írt törvény”. Jézus és a mindent megújító Szentlélek biztosítja, hogy tanítása ne merevedjék zárt rendszerbe, ne legyen holt betű, hanem elevenen lüktető élet, amely minden kor minden emberére az újdonság varázsával hat, amelyben mindenki mindig újból felfedezi az élet titkait. Jézus tanításában az élő, isteni szabadság árad szívünkbe, életünk pedig szabad válasz lesz erre Krisztusban.

Az az igazság, aki Jézus Krisztus, — valóiában az egyes igazságok sokaságát foglalja magában, „mert benne lakik testi formában az istenség egész teljessége, s benne lettetek ennek a teljességnek részesei" (Kol 2,9). Az egyház „az ő teste, és a teljessége annak, aki mindenben mindent teljessé tesz" (Ef 1,23). Jézus igazsága mindannak összfoglalata, ami Istenről elmondható és amivel az Isten megajándékoz bennünket. „A törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk" (Jn 1,17), és Őben107