Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 2. szám - FIGYELŐ - Szántó Konrád: A hit egysége és a teológiai pluralizmus az utóbbi évek pápai megnyilatkozásaiban
FIGYELŐ A HIT EGYSÉGE ÉS A TEOLÓGIAI PLURALIZMUS AZ UTÓBBI ÉVEK PÁPAI MEGNYILATKOZÁSAIBAN A pluralizmus történelmi szükségszerűsége Bár a különféle népek, nyelvek, kultúrák stb. a történelem minden szakaszában sajátosságuk, önállóságuk megőrzésére törekedtek, vagyis a pluralizmus minden korban történelmi igényként jelentkezett, oly kifejezett korjelenséggé még sosem vált, mint manapság. Miért? A világi társadalomban az egyedi érdekeket fokozatosan háttérbe szorítva egyre inkább a közösségi szempontok és igények uralkodnak. A partikuláris irányba ható széthúzó erők helyett az egységesítő tényezők jutottak minden vonalon túlsúlyba. Az állam, tagjainak sokrétű érdekeit mind jobban kiszolgálva, hatalmát az egyénnel szemben igen nagy mértékben megnövelte. Az iparosodás fokozódásának egyik következménye az urbanizáció lett, a technika haladásáé az uniformizálódás. Érthető, hogy ellenhatásként egyre erősebben jelentkeznek a sokféleséget követelő, az egyedek és a partikuláris tényezők jogait és kívánságait hangoztató irányzatok. A civil államokhoz és társadalmakhoz hasonlóan az egyháznak is szembe kell néznie a sokféleséget igénylő törekvésekkel, de nemcsak azért, mert számos tagja akarja az egyházi életben aktuális pluralizmus különféle formáját, hanem azért is, mert az egyháznak mint egésznek a léte, hatóképessége is nagyon komoly mértékben azoknak a pluralisztikus kívánságoknak a kielégítésétől függ, amelyeket vele szemben mind saját belső tényezői, mind a kívülálló világ támaszt. Az egyházban a hanyatló középkortól kezdve nagyarányú megtartási, a régi formákhoz való egyre görcsösebben ragaszkodó és ezeknek a megváltoztatását tűzzel- vassal visszautasító bezárkózási folyamat kezdődött el, amelynek következményeként az egyház a XX. századra szűk, a világtól elszakadt hierarchikus közösséggé zsugorodott össze. A pluralizmust, mint az idők jelét a mai egyházban a leghatározottabban XXIII. János pápa ismerte föl. Az ő hatására ismerte fel a 2. Vatikáni zsinaton összegyűlt apostolutódl testület a megváltozott világ követelményeit. — Bár a pluralizmus kifejezése a zsinati dokumentumokban az egyházzal való összefüggésben még nem fordult elő, hanem a zsinat például a különböző vallású polgárokat egyesítő államokkal kapcsolatban használta a pluralizmus szót1, ez nem jelentette azt, hogy a zsinat ne hallgatott volna az idők szavára, ne nyitott volna a pluralizmus követelte irányok felé. Elismerte, hogy csak néhányra mutassunk ró, a liturgia terén a hagyományokban gyökerező sokféleséget, törvénybe iktatva a kol- legalitás elvét, meghatározta az egyház korszerű szerkezetét, elismerte a vallásszabadságot, lépéseket tett az ökumenizmus felé stb. Pluralisztikus törekvések a hitigazságok területén A sokféleségre való törekvés és annak kielégítése természetesen nem korlátozódhatott csak a liturgia, az intézmények stb. területére, hanem az egyházi tanításban is érvényesíteni akarta a maga igényeit. Bennünket ebben a dolgozatban elsősorban az érdekel, hogy a pluralisztikus tendenciák a hit egységével kapcsolatban milyen követelésekkel álltak elő, milyen irányzatokban jelentkeztek. Ezekkel az igényekkel a zsinat utón megjelent pápai dokumentumok gyakran foglalkoztak, mert a hit egységének megőrzése az egyház legfőbb feladata. A hitegység és a pluralizmus kérdésében állást foglaló húszegynéhány pápai megnyilatkozást a Nemzetközi Pápai Teológusbizottság titkára Mgr. Philippe Delhaye ,,A hit egysége és a teológiai pluralizmus a római Tanítóhivatal azon dokumentumainak lényében, amelyek az utolsó évtizedben jelentek meg (1962— 1972)" című tanulmányában gyűjtötte össze és kommentálta. A következőkben ebből a tanulmányból idézzük XXIII. János és VI. Pál pápa különféle megnyilatkozásait ésazazok^ ban lévő tanítást a katolikus hitet érintő pluralizmusra vonatkozóan2. Az utóbbi években megjelent pápai dokumentumok legtöbbször históriai és szimultán pluralizmusról beszélnek, jelezve azt a 102
