Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)

1976 / 2. szám - FIGYELŐ - Szántó Konrád: A hit egysége és a teológiai pluralizmus az utóbbi évek pápai megnyilatkozásaiban

lehetőséget, hogy az egyházban egyidejűleg megférhetnek egymás mellett például a különféle teológiai magyarázatok és iskolák, ha a hitegységet nem veszélyeztetik, illetve a történelmi fejlődést el lehet fogadni, ha szem előtt tartjuk annak soha meg nem szakadó, szerves folyamatosságát, — A pluralisztikus irányzatokat aszerint csoportosítjuk, hogy a hitigazságokkal kapcsolatban mit akarnak megváltoztatni: a hittétel lényeges tartalmát-e, vagy csak a hitigazságoknak külső formáját, megfogalmazását, illetőleg csupán a reájuk vonatkozó eddigi magyarázatot, beállítást, vagy értelmezést?

a) A hittételek gyökeres megváltoztatását célzó irányzatok

Ezeknek a sokágú törekvéseknek alaptendenciája azonos: vagy az egyház egyes dogmáinak vagy egész tanrendszerének alapvető átalakítása. A historizmus szerint minden, így a dogmák is az állandóan változó történelmi helyzet eredményei, amelyek csak arra az adott helyzetre érvényesek. — Lényegében ugyanezt hirdeti a szo- ciologizmus is, amely szerint a társadalmigazdasági alaphelyzetből sarjad a vallás, a jog, az erkölcs stb. A társadalmi-gazdasági rendszernek gyökeres megváltozása szükségszerűen magával hozza a vallás, az erkölcs stb. megváltozását is. A történelmi materializmus tanaira hivatkozó irányzat az ellentétek dialektikus jelleqű azonosságára utalva lehetségesnek véli az egymással homlokegyenest ellentétes dogmák létét is. — A hegeli fejlődéselméletet a hitfejlődésre alkalmazó irányzat szerint lehetséges, hogy egy dogma, mely tegnap még érvényes volt, ma már elveszítse érvényét. — A strukturalizmus tanait felhasználó szemlélet azt tanítja: ha egy időszak kultúrájának alapszerkezete átalakul, akkor módosul annak minden alkotó eleme is. — A radikális történelmi pluralizmus a dogmafejlődésben tagadja a dogmáknak történelmi és eszmei folytonosságát, egymással való szerves kapcsolatát. — A radikális szimultán pluralizmus megengedi az ellentétes tanítások zavartalan egymás mellett élését és kétségbe vonja az egyháznak hitben és alapszerkezetben fennálló egységét.

b) Az egyes hittételek újraíogalmazását és újraértelmezését kívánó irányzat.

Míg az előbb említett törekvések az egyház szelleméhez hűséges teológusok körében nem nagyon találtak követőkre, annál erősebben merült föl már a 2. Vatikáni zsinaton és főleg utána az a pasztorális meggondolásokból eredő követelés, hogy az egyes dogmákat, amelyek megfogalmazásukban idegenek a mai ember gondolatvilágától, próbáljuk úgy újrafogalmazni és

újraértelmezni, hogy az örök igazságoknak az az értelme tűnjön elő, amelyik meg tudja mozgatni a ma emberét.

Az eredeti hitértelmet érintetlenül hagyó újrafogalmazást az egyes teológusok más és más szempontra hivatkozva kívánják. — Péter utódja lelkipásztori szerepének és az abszolút igazság elérhetőségének a vizsgálata mondatja ki R. Laurentin-ne\\ Mivel az abszolút igazság a maga teljességében számunkra elérhetetlen, annak minden fajta megfogalmazását, így a tanítóhivatal kijelentéseit is Isten misztériumáról relatív eszköznek kell tekintenünk.3

Hermeneutikus, a kinyilatkoztatás Isten szavának aktuális, a mai emberhez szóló üzenetének feltárására irányuló szándék csendül ki a „Mysterium Salutis” 1965-ben megjelent első kötetének ide vonatkozó szavaiból: Azokat a dogmákat új megfogalmazásokban is ki lehetne mondani, amelyek újrafogalmazását az új idők megkívánják, s amely által a dogma egészen új megvilágításba kerül és így a mai ember számára érthetővé válik . .. Egy dogma ezáltal nem változik meg „hátrafelé”, nem szűnik meg, mint például egy pozitív egyházi törvény, hanem megváltozik „előre” az egy és egész hittel és annak végső alapjaival kapcsolatos sajátos értelmében és összefüggésében. Hűséges marad a dogma lényegéhez és tulajdonképpeni értelméhez, amennyiben eredetével mindig megtartja a kapcsolatot és annak maradandó lényegét mindig kifejezi/*

c) A hitigazságok közvetítése, alkalmazása terén minél átfogóbb eredményre törekvő irányzatok

Ezek a törekvések — a dogmák eredeti megfogalmazását érintetlenül hagyva — keresik azokat a módozatokat, kifejezési formákat, megközelítéseket, elmélyítési lehetőségeket, amelyek segítségével a hit oktatásában, a kinyilatkoztatás magyarázatában, a hitigazságoknak a lelkipásztori élet egyéb területein való alkalmazásában és a hitleté- temény mai kifejezési formájának tudományos keresésében (hermeneutika) minél közelebb kerülhessenek a mai ember érzelem- és gondolatviláqához és technikai beállítottságához. Ebbéli törekvéseik során felhasználják a hittudomány sajátos módszerén kívül a természet- és társadalomtudomány egzakt módszereit is, és átveszik azok összes felhasználható eredményeit.

E sokrétű irányzatban egyik alfelosztási szempont lehet például az, hogy az újszerű beállítás vagy újraértelmezés során sikerült-e mindenben összhangban maradni a hit eredeti értelmével vagy sem. Ügy vélem, ez utóbbihoz tartozik bizonyos mértékben a Holland Katekizmus, amelynek egyes meg103