Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 2. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Gál Ferenc: Homíliavázlatok az év 20. vasárnapjától 26. vasárnapjáig
Aki ráesik, szétzúzza magát, akire rázuhan, azt szétmorzsolja (Mt 21,44). Krisztus ugyanaz tegnap és ma és mindörökké (Zsid 13,8). Aki a hit révén őhozzá kapcsolja sorsát, az megérti, hogy szilárd alapra helyezte életét. A veszélyek és kísértések viharai nem veszik el a bizalmát. A hivő ember tudja, hogy a gyógyító Krisztus több, mint a betegség, azt is tudja, O a feltámadás és az élet, tehát több, mint a halál. A megbocsátó Krisztus több, mint a bűn, az örök bíró több, mint az igazságtalanság. A hivő azt is tudja, hogy földi gyengeségeink ellenére Krisztus az Atyánál közbenjár értünk és maradandó hazát készít számunkra. Szent István felismerte, hogy a kereszténység mit ad az embernek és mit adhat nemzetének. Amikor nemzetét Krisztus felé irányította, összhangba akarta hozni a földi jövőt az örök jövővel. Nem akarta, hogy népének története „az útról letérő nagy lépések legyenek", mint ahogy Szent Ágoston jellemezte a pogány Róma történetét. Szent István meg akart valósítani valamit abból, amit földi viszonylatban is Isten országának neveznek, vagyis ahol az evangélium szelleme irányít. Olyan közösséget akart, ahol az emberek érzik az Isten előtti felelősséget, s úgy végzik munkájukat: ahol az igazság után áhítozó lélek kielégülést talál, ahol az emberek szeretetben felkarolják egymást, ahol tudnak megbocsátani és egymásért áldozatot hozni, ahol megértik azt is, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem örök szellemi javakkal is. Szent István megértette, hogy „magunkra kell ölteni az új embert, aki Isten képét viseli". Reménye és győzelmes lelki ereje csak ennek van. Évközi 21. vas. (Józs 24,1—2a. 15,17. 18b; Ef 5,21—32; Jn 6,60—69) A titok vállalása Személyek kapcsolatát mindig titkok kísérik. Mások képességeiről, őszinteségéről, megbízhatóságáról, jóindulatáról csak szavakon és tetteken keresztül győződhetünk meg. De az ember szavaiba és tetteibe soha nem viszi bele egész valóját. Azonkívül hangulata és elhatározása is változik. Ezért közösségi kapcsolat, szeretet, békesség nem volna lehetséges, ha nem előlegeznénk a bizalmat. Amikor megegyezek valakivel, amikor szerződést kötök, kibékülök vagy közös munkába fogok, akkor a benne levő, vagy a benne feltételezett jóra építek. A bizalom és a szeretet feltételezése még inkább jelentkezik a házastársak, a szülők és gyermekek vagy a barátok kapcsolatában. A bizalmatlanság olyan fokban tűnik el. ahogyan kipróbáltuk egymás erejét és hűségét. Akkor már könnyebb megbirkózni az érthetetlen eseményekkel is. A jóság felismerése után már könnyebb elfogadni az ígéretet, és könnyebb rábízni magunkat másokra. Az ember és Isten kapcsolatában is ott van a kiszámíthatatlanság. A kinyilatkoztatás tele van olyan hitigazságokkal, amelyeket nem tudok bizonyítani, s tele van olyan követelményekkel, amelyek gyümölcse csak a túlvilágon érlelődik meg. Sokszor mi magunk is úgy vagyunk, mint Jézus hallgatói: kemény beszédnek tartjuk tanítását. A hit és a hitből fakadó élet sohasem volt köny- nyű, mindig személyes döntést követelt. Csak akkor jön létre, ha az ember feltételezi és elfogadja Isten jóságát és hűségét. Jézus nem csodálkozik azon, hogy a tömeg el- oszlik, amikor áldozati testének és vérének vételéről beszél. De az apostoloknak nekiszögezi a kérdést: Ti is el akartok menni? Nekik alkalmuk volt látni csodáit, megtapasztalták szeretetét, tudták azt is, hogy nehéz kérdésekben külön felvilágosítást ad nekik. Tőlük tehát joggal elvárta, hogy elfogadják személyének titkát is. Az Ószövetségben is ez volt a hit útja. Isten „nagy tetteivel és az ígéretek teljesítésével igazolta mindenhatóságát és jóakaratát. A vallásos meggyőződés központi gondolata az, hogy Isten hűséges a népéhez. A próféták a jegyes! hűséghez hasonlítják Istennek a népéhez való kapcsolatát. Ezt a képet használja Pál apostol is a mai leckében. A házastársak Krisztus és az egyház kapcsolatát szimbolizálják. Krisztus úgy viselkedett, hogy ez a „jegyesi szeretet" létrejöhessen közte és a hivő emberek között. Kegyelmével ma is így készíti elő és így ápolja hitünket. Ahhoz, hogy valóban bízni tudjunk benne, egyrészt meg kell ismerni viselkedését és ígéreteit az evangéliumból, másrészt a tudatos vallásos életben meg kell tapasztalni valamit kegyelmi jelenlétéből. Megígérte, hogy aki teljesíti parancsait, annak kinyilatkoztatja magát (Jn 14,21). Csak így tudunk majd a gondviselés titkai között és az élet keresztútjain is Péterrel válaszolni: Kihez mehetnénk? Egyedül a tied az örök életet adó tanítás. Évközi 22. vas. (MTörv 4,1—2. 6—8; Jk 1,17— 18. 21b—22, 27; Mk 1,7—8. 14—15. 21— 23) Magunk alakítása Akik nem beszélnek teremtésről és üdvösségről, azok is felteszik a kérdést, hogy mi az értéke és mi a feladata az emberi életnek. Ha van öntudatunk és képesek vagyunk 98
