Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Sólymos Szilveszter: A sokszínű liturgia
hogy olyan közösségek mellett különösen is ott álljanak előírásaikkal, amelyek még a maguk lábán megállni nem tudnak. Hogy Róma tudatában van a vertikális pluralizmus körüli igényeknek, ennek illusztrálására hadd hivatkozzunk két, hamarosan magyarul is megjelenő olyan dokumentumra, melyek területükön bizonyos lehetőségeket kínálnak fel a kreativitásra. — 1969. május 5-én adták ki azt az Instrukciót, mely a kis csoportokban bemutatott szentmise alkalmazási lehetőségeit szabályozza; 1973. nov. 1-én pedig a gyermekmisékre vonatkozó útmutatásokat közölték Direktorium formájában. — Mindezek az események arra mutatnak, hogy az Apostoli Szentszék tudatában van a pluralizmusból fakadó igényeknek. Bár tapasztalhatók bizonyos visszahúzó intézkedések is (így pl. a 16 éve fennálló Istentiszteleti Kongregáció beolvasztása a Szentségi Kongregáció alosztályává, 1975. júl. 11.), azt már senki nem gondolja komolyan, hogy a liturgia megújítása egyszer s mindenkorra lezárult. Az Egyházról szóló zsinati rendelkezés szelleme elfogadta az „Ecclesia semper reformanda” elvet. Ennek pedig csak következetes továbbvitele a „liturgia semper reformanda", a mindig megújítandó liturgia, hisz a liturgia nem más, mint az egyház önmegvalósítása minden korban. A pluralizmus Tcérdése tehát a liturgiában nem fogalmazható meg egyszerűen és egyértelműen. Kétségkívül van helye a pluralizmusnak nemcsak horizontális, de vertikális síkon is. Ez azonban a lényeges egység elvét nem szünteti meg. Valahogy dialektikus egységben kell állandóan felismerni a jogos pluralizmus igényeit, vállalni annak terhét és feladatait, s ugyanakkor ragaszkodni kell bizonyos lényegi és lélektanilag is elengedhetetlen egységhez. A pluralizmussal élni rendkívül nagy felelősséget ró az egyházi vezetőkre, a liturgia irányítóira; szabad utat vágni mindig nehezebb, mint kitaposott úton járni, — de nagyon megérheti, A mai liturgia alakítását a kötöttség és szabadság feszültsége jellemzi, az ,,adott"-nak elfogadása és annak életszerű feldolgozása. Az egyformaság biztosította merev egység és az önkény szabadossága között kell a helyes utat megtalálni. A megfogalmazás kiindulhat bármelyik irányból: Akkora egység, amekkora csak lehetséges... Akkora szabadság, amennyit még elbír az egység és csak annyi megkötöttség, amennyi feltétlenül kell. A kis csoportokban kialakítható liturgia Instrukciójában a 11. pont figyelmeztetése minden liturgia alakítására áll: „A lelkipásztorokat figyelmeztetjük, hogy ezeknek a liturgikus ünnepléseknek a lelki hatékonyságát a résztvevők formálásában jól tartsák szem előtt. Ezek csak akkor érik el céljukat, ha a résztvevőket a keresztény misztériumokban elmélyültebb részvételre vezetik el, ha az istentiszteleteken fokozott részvételt, az egyházközségbe eleven betagolódást, az apostoli életre és testvéri szeretet gyakorlására pedig ösztönzést adnak." Végül hadd idézzünk két pápai megnyilatkozást a pluralizmus mindkét fajtájának -alátámasztására, megerősítésére. János pápa 1962. nov. 4-én, koronázásának évfordulóján a Zsinat előtt mondotta: „Hogy az egység és katolicitás beszédesen nyilatkozzék meg, mély értelme van annak, hogy a napi zsinati munka előtt a szentmisét váltakozva latin és keleti rítusé püspökök mutatják be. így megmutatkozik a hit egysége az egyház misztikus teljességének fényében és ugyanakkor a liturgiák különbözősége.” VI. Pál pápa 1970. június 24-én a bíborosi kollégium előtt liturgikus kérdésekről nyilatkozott; hangsúlyozta, hogy az egyháznak a zsinat által elindított megújulásában és a mai élethez alkalmazkodásban néha „fájdalmas törésekkel kell számolni, gyakran aprólékos kísérletekkel, és mindig új, kényes kezdeményezésekhez kell fordulni, hogy a hit fája korunk földjében mély gyökereket eresszen és gazdag koronát hozzon.” Jegyzetek: 1. La Maison Dieu 1975. 3. 115. I. — 2. Ismertetését lásd Liturgisches Jahrbuch 1975. 3. 197. I. — 3. Idézve: £. J. Lengeling: Die neue Ordnung der Eucharistiefeier. St. Benno Vlg. 1970. 96. I. Felhasznált irodalom: ___ __ Em il Joseph Lengeling: Liturgie im Wandel der Gesellschaft und der Kirche, in Lebendiges Zeugniss 1970. 1. 5—28. I. — Theodor Klauser: Kleine abendländische Liturgiegeschichte. Bericht und Besinnung. Bonn, Peter Hanstein Vlg. 1965. — A. Verheuil: Einführung in die Liturgie. Zur Theologie des Gottesdienstes. Herder, 1964. — La Maison Dieu 1972. 3.: Creativité et Liturgie témával. — Emil Joseph Lengeling: Die neue Ordnung der Eucharistiefeier. St. Benno Vlg. 1970. — Reiner Kaczynski: Der Ordo Missae in den Teilkirchen des römischen Ritus. Liturgisches Jahrbuch 1975. 2. 99—136. I. — Concilium 1969. 2.: A liturgia jövőjéről — témával. 91
