Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 2. szám - TÁVLATOK - "Az adományok különfélék, a Lélek ugyanaz" (1Kor 12,4)
TÁVLATOK „AZ ADOMÁNYOK KÜLÖNFÉLÉK, A LÉLEK UGYANAZ” (1KOR 12,4) Napjainkban a keresztény egység öntudata a hívekben mindinkább növekedik. Az egyes egyházak és különféle egyházi közösségek közelednek egymáshoz, meg akarják érteni egymás tanítását, közös tanúságot tesznek hitükről, mert mindinkább meglátják Krisztusban gyökerező alapvető egységüket. — A fokozott vonzással azonban a taszító erők is kiéleződnek. Eluralkodik az igazság keresésének gyakran merev formája és az a félelem, hogy elveszítjük az eddig gondosan őrzött és áthagyományozott hitet. A túlzott aggodalmak így gátolhatják a fejlődést, sőt annyira szembeállíthatják a keresztényeket, hogy az elkülönülésnek új formáit hozzák létre. Ezzel világszerte fokozzák a veszélyt, hogy egyes egyházi csoportok a peremre szoruljanak, vagy kivándoroljanak az egyházból. A mai megváltozott szituációkban az istenhit kérdésének társadalmi eljelentéktelenedése, az új erkölcsi problémák, a társadalmi viszonyok gyökeres megváltozása nemcsak nehézséget, hanem felszólítást is jelent és a keresztény egység új feltételeit teremti meg. Mindehhez azonban elsősorban az egyházon belül kell szót értenünk egymással, — híveknek, pásztoraiknak és a kutató teológusoknak egyaránt. A keresztény pluralizmus kérdéséhez Josef Ratzinger gondolatait emeljük ki, melyeket a Nemzetközi Teológiai Bizottság anyagának I. téziséhez fűzött (Einheit des Glaubens und der theologische Pluralismus, Einsiedeln, 1973. 17—19). Az eddigi teológiai viták során a „pluralizmus” szó meghatározott egyházi szakkifejezéssé vált. A pontos körvonalazás azonban magában hordozhatja egy újabb „-izmus" képződésének lehetőségét is, az egységben gondolkodók számára pedig már nyelvileg is bizonyos előítéletet foglal magában. A pluralizmus a pluralitásnak, a sokféleségnek jelentését máris valami rendszerbe helyezi. Helyesen csak pluralitást kellene mondanunk (a magyarban a sokféleség mindkettőre érvényes), amikor a nézetek sokféleségéről akarunk beszélni. A Teológiai Bizottság kezdettől a pluralitás kifejezést használta, de az egyes szakkönyvek a pluralizmussal egyenértékűen cserélik azt fel. A pluralizmus lényegét a teológiai magból, hitünk belső valóságából kell feltárni. Az Efezusi Levél teológiája a keresztény egység lényegét közvetlenül ragadja meg: A Keresztrefeszített ledöntötte a zsidók és a pogányok közötti válaszfalat, kereszten függő testében és kiomló vérében egyesített minden elválasztottat. így Isten Krisztusban mint Főben foglal össze mindeneket az „anakefalajoszisz" tanítása szerint. Ez a gondolat lesz Iréneusznál a keresztény egység további vezérfonala. Az Efezusi levél (3,10) az Isten sokféle bölcsességét hirdeti, és így forrásában tárja fel az örök Egységben rejlő sokféleséget. Amint a krisztusi új egységbe felvételt nyertek a zsidók és a pogányok, úgy a történelemben továbbélő Krisztusban, az egyházban is „helye” van az ember számos és sokféle gazdagságának. Krisztus azzal lett a keresztények Ősegysége, hogy magába fogadta az ember igazi teljességéi. Ezért Öt egyetlen kultúra sem foglalhatja le magának, hanem Neki kell minden kultúrában jelenlévővé válnia. Hitünk tartalma így megbonthatatlan összefüggésben van Krisztussal. — A különféle eltérések pedig szintén Krisztushoz vetnek vissza. A megtérésnek ilyen értelmezését tanítja Bemard Lonergan, amikor értelmi, erkölcsi és vallásos Krisztushoz-térésről szól (Method in Theology, London, 1971. 237—244). A Hozzá-térés, a Krisztussal való egyesülés többféle útja azonban a keresztény hit egyugyanazon átéléséhez vezet. Ezt az egységet nem annyira a gondolati tartalom határozza meg, hanem az a hitbeli állásfoglalás, ami a személyiség mélyén játszódik le. Az egyetemes egyház és a helyi egyházi közösségek A 2. Vatikáni zsinat Krisztus egyházát jelenlévőnek vallja a hívők minden olyan szabályos helyi közösségében, ahol pásztoraikkal egységben élnek és így méltán viselik az újszövetségi „egyház” elnevezést (Lumen Gentium, 26). — Ez a megfogalmazás visszautal a 92
