Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Danczi Villebrand: Gondolatok a szentmise konszekrációs szövegéről
fék és egyétek . . vegyétek és igyátok . . Ugyanakkor a mondatok szövege megkívánja, hogy ésszerű legyen szolgálatunk; ezért okhatározó mellékmondatokban megkapjuk az indoklást: „mert ez az én testem, ..." — Az átváltoztatás szövege Máté, Márk, Lukács evangélisták és Pál apostol által leírt szavakból alkotott szőttes. A régi görög és latin nyelvű mondatszerkezetben a szavak mesterien vannak összeválogatva és mondattanilag összefűzve. (Ezért is nehéz pl. a latin szövegnek magyarra fordításánál megfelelő helyet találni „az új és örök szövetségé" szavak számára.) Az ősi szöveg összeállításánál a minden szót mérlegre tevő értelem csak a legszükségesebb szavakat használja. Látszik, hogy az eredeti szöveg sok elmélkedés és a tartalomhoz ragaszkodó szeretet kitartó munkájával jött létre. Mi, akik használjuk, szintén csak szeretettel és gyakori átgondolással tudunk mélységeibe hatolni. A szövegben lévő szavak mindegyike a Szentírás valamelyik helyéről nyeri teljes értelmét és tartalmát. Az egész konszekrációs szöveget pedig Jézus szenvedésére való utalás, a Vele való com- passio és a jóra való buzgóság hozza életközeibe. A konszekráció szavai, sőt már az előkészítő szövegek szavai is tartalmuknál fogva súlyos mondatokat hoznak létre. E szavak részben az Űr Jézustól és az evangélistáktól maradtak ránk, részben történelme folyamán az Egyház fejezte ki élő hitét a kor megkívánta módon. Pl. 2. Vatikáni zsinat a II., III., és IV. kánonban a konszekrációs szövegekhez rövidebb-hosszabb bevezető és összekötő szövegeket alkalmazott, — az I. kánon szövegének változatlanul hagyásával. A tárgyi igazságot és a jézusi szándékot kereső tanulmányozásuknál fáradságunkon segíthet az Úr kegyelme, s adódhat olyan pillanat, mint az emmau- szi tanítványoknál: „Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt az úton és fejtegette az írásokat?" (Lk 24,32) Az átváltoztatás szavai tartalmilag körülhatároltak, nincs bennük bizonytalankodás; a szöveg nem tűrt meg sem a múltban, sem a jelenben szóinflációt. Az átváltoztatáshoz pedig úgy készül fel a pap és a hivő, hogy hitét és szívét kitárja; várjuk, hogy a csodát fölülmúló esemény hitünket erősítse, problémáink viselését megkönnyítse. Eközben tudjuk, hogy hitünk további mélyüléséhez új problémák magvai hullanak. Szent Pál is úgy látta a keresztény életet, mint mindig újabb meg újabb küzdelmek sorozatát (Pl. Róm 8,26—29). Az utolsó vacsora történetét elbeszélő szövegben leggyakrabban használt, feltűnést nem keltő szavak szerepelnek: kenyér, bor, vesz, ad, megtör, kéz, szem, eszik, iszik stb. Ezekre fordítva figyelmünket további lépéseinkhez az I. kánon szövegét vesszük alapul. . .. Jézus tiszteletreméltó szent kezébe vette a kenyeret; — venni, fogni: kezébe vesz értelemben a hétköznapi jelentésen túl ünnepélyességet, vallási értelemben pedig az áldozatnak Isten által vaíó elfogadását is jelenti. Az utolsó vacsora elbeszélésében négyszer fordul elő: vette a kenyeret; vegyétek ...; vette a kelyhet, vegyétek ... Olyan érzelemmel vegyük, mint amilyen át- érzéssel és készséggel Jézus vette kezébe, és adta tanítványainak. — Mi, megváltást igénylő emberek úgy fogadjuk Jézus Krisztust testiségében, ahogyan Isten igéjét is fogadnunk kell: ne hulljon bennünk köves, alkalmatlan talajra. Itt, a szentmise keretében Jézus Krisztus testének vétele által vesszük és esszük ellenszerét annak az ősi rossznak, amelyet a Tér 3,6 ír le: Éva vett a gyümölcsből és evett belőle, s adott férjének és az szintén evett. A kenyér. A mindennapi kenyérnek, a természet és az emberi munka közös alkotásának nagy tisztelet jár; az Úrteste-kenyérnek annyival több, amennyivel magasabb kategóriába tartozik. A testi és a lelki élet segítője a kétféle kenyér. Boldogok lehetünk, ha megfelelő jogunk is van hozzájuk, és ha mindkettőhöz hozzá is juthatunk. A szentmisében a titokzatos kenyér által valamiképpen megismétlődik a kenyérszaporítás (Mt 14,13,21 ; stb. evangéliumi helyek). A négy evangélista közül egy sem mulasztja el feljegyezni, hogy Jézus a kenyérszaporítás után összeszedette a hulladékokat. Figyelmeztetésként vehetjük ezt az Oltáriszentség töredékeivel való bánásmódhoz. — ... kezébe vette a kenyeret: az emberi kéz sokféle funkció végzésére alkalmas. Gondoljunk arra, mit mondanak nekünk az Úr keresztrefeszitett, áldozatbemutató és könyörgő kezei. Voltak korszakok, amelyekben szívesen gondoltak a parancsoló és ostorforgató kezekre. De a megváltáshoz az előző három jelzővel illetett kezek szükségesek. A szentmiseáldozattal kapcsolatban az ilyen kezek által érintett evangéliumi helyekre kell gyakran gondolni. — ... megtörte: úgy látszik, hogy az Úr Jézus többször tört közösségben kenyeret jellegzetes módon; az emmauszi tanítványok is a kenyértörésről ismerték fel. E tekintetben az emmauszi tanítványokhoz hasonlít az a hivő, aki a szentmise részeit első tekintetre felismeri. A kenyértörés az egység jelképe; kölcsönös jóakaratot, összetartó kapcsolatot hoz létre és tart meg. A titokzatos kenyér töréséből és szétosztásából él és erősödik az Egyház; az én részvételem is nagyobbítja és erősbíti
