Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Boda László: Természettörvény, vagy a "humánum törvénye"?
Amit a megújított értelmezés pótol A természetes erkölcsi törvény skolasztikus értelmezése lényegében adós maradt a szereteted megfelelő kihangsúlyozásával, mint arra rámutattunk. A filozófiai intellektualizmus átragadt az etikára (pl. a boldogság értelmezésére is), és nem tudta fölmutatni azt a teljességet antropológiájában sem, amit a Szentírás a „szív" fogalmával kifejez. Pedig már a természettörvénnyel kapcsolatban használt puszta szó is gondolkodóba ejti az avatott értelmezőt. Hiszen Pál apostol arról beszél, hogy az erkölcsi törvény az ember „szívébe" van írva. A szív pedig a személyt jelzi a Bibliában, egyszersmind annak bensőségét is az értelem és szeretet egységében. Századunk neves teológusai közül főként Romano Guardini képviselte írásaiban ezt a teljesebb és keresztényibb antropológiát. Mounier és a perszonalizmus az emberi és azon belül a keresztény egzisztencia értelmét látja benne: „Létezni annyi, mint szeretni”. Häring a 2. Vatioanum erkölcsteológiai vonatkozású üzenetének egyik legfontosabb felhívását ebben látja: „gyümölcsöt hozni a szeretetben”19. Ennek a jegyében beszél ő maga is „a szeretet primátusáról’'20. Az említett felhívásnak azonban teológiailag csak akkor lehet igazán foganatja, ha antropológiai szemléletünket a gyökeréig átjárja, beleértve a „lex naturális” korszerűbb megfogalmazását is. A „természettörvény”, illetőleg a „humánum törvénye” eszerint az értelem és a szeretet kétfókuszúságában realizálódik. Természetünk e kettős ajándéka révén tudunk önszeretetünk és önző érdekeink fölé emelkedni. Személyes kibontakozásuk és közösségi kisugárzásuk által teremtődik meg az emberi lét humanizált szférája. Ezen nyugszanak a bensőséges emberi kapcsolatok. Ezen alapul a népek barátsága. Ennek jegyében válik igazán hatásossá az emberiség javáért, boldogulásáért vállalt minden fáradozás. Teológiailag pedig csak az értelem-szeretet együttes megvalósulása jelentheti a teremtés által létbe helyezett, de a bűnben elbukott emberi természet restaurálását. Amit tehát Ágoston meglátott, amit a középkor misztikái irányban haladó gondolkodói fejtegettek, amit minden kornak igazi humanizmusa és századunk perszonalizmusa fölfedez, azt így lenne kívánatos beiktatni a valóban emberi cselekvésmód alapelvei közé. Ez sem lenne eredménytelen fáradozás azért, hogy a Hobbes-i „Homo homini lupus” elv helyébe végérvényesen a „Homo homini homo” elve lépjen. így kapnánk meg a „humánum törvényét” s vele egy teljesebb emberkép etikai gyökereit, ami alighanem egyedül tenné lehetővé a napjainkban oly sokat vitatott probléma kielégítő megoldását. Jegyzetek: 1) F. Böckle: Das Naturrecht im Disput. Düsseldorf, 1966; B. Schüller: Zur theologischen Diskussion über lex naturális. Ld. W. Ernst: Moraltheologische Probleme in der Diskussion. Leipzig, 1971. — 2) I—II q 91. a 2. — 3) I—II q 94. a 2. — 4) Róm 2,15. — 5) Ezzel kapcsolatban J.Fuchs megállapítja: „Die naturgesetzliche Ordnung transzendiert im Gesamt des Gesetzes Christi sich selbst.” Morale und Moraltheologie nach dem Konzil. Freiburg im Br. 1967, 98. — 6) Gaudium et spes, 16. — 7) vö. J. Gründel: Aktuelle Themen der Moraltheologie. München, 1971, 162. — 8) Az „örök törvény” nem tartozik a kinyilatkoztatáson alapuló keresztény létértelmezés lényegéhez. — 9) Vö. Jk. 4,12. — 10) F. Böckle: Grundbegriffe der Moral. Aschaffenburg, 1966 (6. Aufl 1970) — 11) Magyar Bálint: Az amerikai film c. kötetében mutat rá a tudat-manipulációkra. Budapest, 1974. — 12) B. Schüller kimutatja, hogy amit Pál apostol a „szív törvényéről” mond, azt ugyanúgy mondja, mint ami a kinyilatkoztatástól függetlenül is eligazítja az embert az erkölcsiség alapkérdéseiben. W. Ernst i. m. 153. — 13) Részletesebben ír a kérdésről R. Garaudy: Morale chrétienne et morale marxiste. Paris-Genéve, 1960. — 14) Az erkölcsi élet alapjai. Budapest, 1967, 166. — 15) F. Böckle: Grundbegriffe der Moral, 48. — 16) Gründel-Eid: Humánum. Düsseldorf, 1972, 42. — 17) u. o. —• 18) Van Meisen mutatott rá, hogy a hagyományos skolasztikus fogalmazás tulajdonképpen tautológia: „Tedd a jót!” — és a jó az, amire törekszünk (=törekedj arra, amire törekszel!) Ezért egyetértünk azzal, ahogyan ő értelmez: „alles, was die Selbstrealisierung seiner Mitmenschen fördert, gut ist und was ihr schadet, böse ist” Das Naturrecht im Disput, 79. — 19) 2. Vaticanum. A papképzésről szóló dekrétum, 16. — 20) Moralverkündigung nach dem Konzil. Frankfurt am Main, 1966, 59—60 és 125—126. 89
