Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Boda László: Természettörvény, vagy a "humánum törvénye"?
2. Törekedj megismerni a jót, hogy megvalósítani tudd! A hagyományos szenttamási megfogalmazásban: „Tedd a jót, kerüld a rosszat!” Ez a második elv az előzőhöz kapcsolódik. Jelzi, hogy az önmegvalósítás „a jóban” történik igazán, minthogy csak az érték tudja kiépíteni a személyiséget. A „jó" megismerése ennek feltétele. Lényeges azonban a realizálás, a megvalósítás szempontja. Megismerni és megtenni a jót. A tétel első felének etikatörténeti bajnoka Szókratész, a második rész minden etika alapvető célkitűzése. A tételnek kétségtelenül szépséghibája, hogy nem fogalmazza meg, mi voltaképpen a jó, mi az igazi érték, amire a szó céloz. Az interpretáció azonban segíthet ezen és kell is hogy segítsen. A jelen keretekben, tehát nagy általánosságban és a világnézeti elkötelezettséget megelőzően „a jó” épp az önmegvalósítás az adott elvek szellemében. S hogy tautologikus íze ne legyen az állításnak: jó mindaz, ami kibontakoztat, ami fölépít; rossz az, ami lerontja vagy akadályozza a kibontkozást.18 A nehézségek konkrét feladatoknál adódnak, hiszen a szituáció olykor igen bonyolult. Például a rombolás szolgálhatja az építést és ezzel jó eszközzé válhat. Az építés viszont kifejezetten a rombolás céljára irányulhat, és így rosszá válhatik. A „nekem jó" konfliktusba kerülhet a „nekünk jó” szempontjával stb. A normákra, illetve a konkrét törvényekre éppen azért van szükség, hogy ezekben a konfliktusokban eligazítást adjanak. 3. Ismerd fel és ismerd el magadban és másokban a személyt mint legfőbb értéket! A jó felismerése együttjár az értékskála felismerésével, legalább nagy vonásokban. Az „elismerés” több, mint a „felismerés”. Etikatörténeti reflexió számára igen hálás terület. A kereszténység az emberi méltóság teológiai alapját az istenképiségben látja. Számára a személy elismerésének elve Istenre is vonatkozik, tehát nyitott a transzcendensre. Kant etikája szintén erőteljesen kiemeli az emberi személy tiszteletét. Scheler és a perszonalizmus a személyes lét értékelésére épít. A marxizmus is vallja, hogy „Legfőbb érték az ember”. Mi a „személy” fogalmát tágabbnak ítéljük és nyitottabbnak is. S az ateista számára elgondolkodtató lehet, ha a kozmikus látásmódra hivatkozunk. A nyitottabb terminus azért is ajánlatosabb, mivel ma már számolnunk kell azzal, hogy esetleg a kozmosz más „világaiban” is élnek olyan értelmes lények, akiket nem kell feltétlenül „embernek" tekintenünk. 4. Ébredj közösségi voltod tudatára és küldetésére! Döntő fontosságú elve a „humánum törvényének”. Az „önmegvalósítás” törekvésének lényeges kiegészítője. Arisztotelész már határozottan hirdette mint az emberi természet egyik alapvető jellemzőjét (dzóon politikon). Az ember tehát közösségi lény. Ezt azonban úgy kell megfogalmazni, hogy etikai feladatként álljon előttünk, amely érinti az embernek a legkülönfélébb közösségekhez való — küldetésszerű — kapcsolódását, kezdve a családtól egészen az emberiségig (a pozitivista etika eszméje). 5. Törekedj megadni mindennek és mindenkinek, ami megilleti! Az ismert elv bővített fogalmazásban. Humanisztikus jellege észrevehető abból, hogy itt az etikai felhívás a természetre is kiterjed: elemekre, állatokra, növényekre, abban az értelemben, hogy bizonyos tisztelet és megbecsülés — nyilván az ember miatt, — a külső természetet is megilleti. Benne van ebben —mint arra már utaltunk — a sztoikusok „kozmikus szimpátiája", és benne van Assziszi szent Ferencnek immár jelképpé vált természetszeretete éppúgy, mint egy neves író felhívása: „Tiszteljük a fákat!" Az igazságra való utalás pedig közismert. 6. Törekedj arra, hogy értelmes és szeretetre hivatott emberi természeted szerint cselekedj! A hagyományos formulázás — kezdve a görögöktől egészen napjainxig — általában megelégedett annak kiemelésével, hogy „Cselekedj értelmes természeted szerint!" Ez azonban mindenképpen kiegészítésre szorul. Az az igény, hogy az ember szeretetet adjon és kapjon, olyan hatalmas, hogy semmiképpen nem lehet az emberi természet mellékes törekvésének tekinteni, jóllehet sokaknál összemosódik a szexualitással és alig képes túllépni annak határain. De épp ezért is szükséges, hogy végre kellő hangsúlyt kapjon a „humánum törvényének” keretében. 7. Lenetetlenre senki sem kötelezhető! Az alapelv a legtisztább etikai evidencia. Régóta ismert, de érthetetlen módon nem kapott helyet az erkölcsiség alaptételei között. Pedig a konkrétaob morális problémáknál többször előkerül mint az érvelés biztos alapja. Gyakorlati jelentősége is szélesebb körű, mint gondolnánk. A zsarnoki jellem gyakran abban mutatkozik meg, hogy lehetetlent parancsol (vö. római császárok), vagy lehetetlent vár a másiktól. Az etikai törvény pedig elveszíti kötelező erejét a megvalósíthatatlanság határain túl (az impossibiiitas fokozatainak megfelelően;. ■ 88
