Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - A papságban szolgálók mindennapi élete
TEOLÓGIAI —LELKIPÁSZTOR! JEGYZETEK A PAPSÁGBAN SZOLGÁLÓK MINDENNAPI ÉLETE „Figyelmeztetlek, szítsd fel magadban Isten kegyelmét, mely kézföltételem folytán benned él!" — inti szent Pál szeretett Ti- móteusát (1Tim 1,6). Az isteni kegyelem tehát megvan bennünk papokban, a papság szentsége megadja a papi hivatás szent betöltéséhez az elegendő és szükséges kegyelmeket. Ez a „szentségi kegyelem" azonban nem mágikus hatású varázserő, hanem megkívánja saját közreműködésünket is. Ezért kell „felszítani azt magunkban", hogy eleven, hatásos, termékeny és gyümölcsöző legyen az emberek lelki javára. Erről a „felszításról” az embernek önkéntelenül is a hamu alatt szunnyadó parázs jut eszébe, melyet csak úgy lehet életrekelteni, ha lefújjuk róla a rárakódott pernyét, ha friss levegőhöz juttatjuk és száraz, égésre alkalmas fát teszünk rá. Itt is érvényes az az alapelv, hogy a kegyelem a természetre épít, és a kegyelem hatása csak emberi természetünk kiteljesedésével kölcsönhatásban bontakozik ki. A papság szentségi kegyelme egyrészt tehát belső ösztönző erő, amely természetes kiteljesedésünket elősegíti, másrészt viszont emberi természetünk kiteljesedése révén kibontakozó isteni érték. Mire ösztönöz bennünket, mai papokat ez a szentségi kegyelem, — erről szeretnék most néhány gondolatot felvázolni, olyan gondolatokat ébresztő és útjukra indító meglátásokat, amelyeket aztán ki-ki tovább fejleszthet, és maqára alkalmazhat és más szempontokkal, meglátásokkal tehet a maga számára teljesebbé. Teológiai elmélyülés és életközelség Nem elegendő csak a teológiát jól-rosz- szul, többé-kevésbé megtanulni, úgy-ahogy levizsgázni belőle, hanem egyre jobban el kellene benne mélyednünk. A teológiai elmélyedésnek egyik igen fontos eszköze egyrészt a tanulmányok állandó folytatása, főleg a zsinat utáni teológia feldolgozása, másrészt a tanult anyagnak, a hitigazságoknak imádságos átelmélkedése és saját lelkünk javára és mások segítésére történő alkalmazása. Teológiai elmélyülésünkben segíthet bennünket, ha felvillanó gondolatainkat leírjuk. Vannak olyan típusú emberek, (magam is közéjük tartozom) akiknél a gondolkodási folyamat akkor indul meg erőteljesebben, ha elkezdenek írni. Segítheti az elmélyülést az is, ha másoknak elmondjuk azt, amiről olvastunk, tanultunk; ha beszélgetünk róla, ha beleszőjük prédikációinkba is. Az írás- ba-foglalásnak megvan az az előnye is, hogy amit egyszer leírtunk, azt más alkalommal is ismét elővehetjük, módosíthatjuk. Gondolataink leírásában igyekezzünk kerülni minden pongyolaságot, törekedjünk világosan, szabatosan, érthetően fogalmazni. A megfogalmazás, a szavakba-foglalás azután visszahat a teológiai gondolatok mélyebb megértésére. A bennünk kavargó, ki nem forrott gondolatok a leírt, vagy kimondott szavak hatására rendeződnek ,,kozmosz”-szá bennünk. A szentbeszédben, katekézisben, hitoktatásban tanítunk is, és a hitigazságokra is érvényes a „tanitva-tanulunk" elv. Amit már el tudunk magyarázni másoknak, azt mi magunk is egyre inkább megértjük, magunkénak érezzük, az egyre inkább „testet ölt bennünk" és mi is egyre inkább „kifejeződünk benne.” így épül bele szervesen a teológia papi lelkiéletünkbe és lesz lelkiségünknek egyre inkább meghatározó eleme. A beszélgetés, párbeszéd során partnerünk kérdéseket tesz föl, ellenvetéseket hoz, más oldalról világítja meg a problémát, más szempontokat és érveket sorakoztat fel, beleszövi esetleg egyéni élményeit és meglátásait, felvillant egy-egy érdekes és értékes gondolat-foszlányt. Mindez segíthet bennünket is egyre jobban elmélyedni hitünkben. 66
