Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 1. szám - FIGYELŐ - Szegedi László: Felkészítés a szentségi találkozásra
testté lett" (Jn 1,14). „Szeretteim, ne higy- gyetek minden léleknek! Vizsgáljátok meg minden lelket, vajon Istentől való-e, mert sok hamis próféta lépett föl a világban. Az Istentől való lélek erről ismerhető fel: Minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, Istentől van" (1Jn 4,2—3). Ez a tanítás az anyagba testesülés tényét hangsúlyozza. Szent Pál apostol azonban egy lépéssel tovább megy. üdvtörténeti fejtegetéseiben arról ír, hogy mindent Istennek kell alárendelni, mindent be kell töltenie Istennek és így Isten lesz minden mindenben (vő. iKor 15,28). Tehát az anyaggal is terve van Istennek, az anyagot is lefoglalja, áthatja. Ez a tevékenysége fokozottan megvalósul a történelemben. A szentségekben fokozatosan létrejön az anyagvilág megváltása, lefoglalása, át- istenítése. A megtestesülésben a Fiúisten lefoglalt egy emberi testre elegendő anyagot, ez lett az Ő teste. A szentségekben Isten kiterjeszti, mintegy meghosszabbítja az anyagi világ lefoglalását és felhasználja az üdvösség számára. Minden szent ostya, keresztvíz, szent olaj Isten világbalépé- sének konkrét csomópontja és forrása lesz, ahonnan kiárad az anyagra. Pál apostol világosan elénk tárja, hogy Krisztus önmagát „kiüresítve" lemondott isteni hatalmáról és úgy jelent meg a földön. Ez történt a szentségekben is. Ez a kiüresedés az oka, a megtestesülésben és tovább folytatódik hogy szentségeink nem varázserővel feltöltött kegyelmet „sugárzó testek". Mérhető fizikai hatást sem hoznak létre bennünk — legalábbis nem közvetlenül —, mert Isten saját „fizikai erejéről" lemondva jelenik meg ezeken a találkozásokon. Élettelen anyagi jelek maradnak akkor is, amikor Isten megjelenésének eszközei lesznek. Istennek ez a magatartása nem véletlen. A szentségi találkozás mindig a hit és a szív próbája marad. Akinek kell az Isten, az a külsőségeken sem akad fenn, inkább próbálja megérteni azok jelentőségét. Ezért állítják egyesek, hogy a szentségek iránti mai közöny végső oka a meggyengült hit. Jól meg kell közelítenünk a szentségi találkozás mibenlétét is. Úgy mondjuk, hogy a szentség felvételekor találkozunk Istennel. Azonban máskor és másképpen is találkozhatunk vele, például az imában, a felebaráti szeretetben. Mindegyikben ott van a lelki összhang Istennel, de a szentségi találkozásban valami lényegesen több történik. Ha az imában találkozom, inkább gondolatban találkozom vele. Ez is találkozás. A jegyesi kapcsolat erősítésére szokták ajánlani, egyezzenek meg, hogy például naponta három órakor egymásra gondolnak, elmondják egymásnak: szeretlek, rád gondolok, hűséges maradok hozzád. Szép találkozás az ilyen lelki találkozás. De a fizikai találkozás sokkal többet jelent a testben élők számára. Isten is ki akarta meríteni találkozási lehetőségünk teljességét: „testet vett fel” és mint „testi lény” találkozik velünk a szentségekben is. János apostol első levelében írja le nagy élményét. Ö igazán találkozott Istennel. Nem kikövetkeztette, nem megsejtette, hanem testi, fogható valóságban találkozott Istennel, akit sohasem látott senki: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit saját szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és kezünk tapintott: az élet Igéjét hirdetjük nektek. Az Élet megjelent. Mi láttuk" (1Jn 1,1). A szentségek felvételénél Isten anyagi eszközök útján jelenik meg a találkozáson. Testemet áthatja teste a szentáldozásban. Megnyílik felém Krisztus egész testté vált valójában és én befogadom teljes valómmal. Isten a szentségi találkozáskor életet ad, az Ö Életét és életet kér, a miénket. Sajnos még a mélyebb hitéletet élők is túlzottan önmagukkal, saját gondolataikkal vannak elfoglalva, az ilyen találkozáskor. De csodálatos világ nyílnék meg előttünk, ha megfeledkeznénk önmagunkról és teljes valónkkal Őreá figyelnénk. Igyekeznénk megérteni, hogy milyen vágyak, gondolatok töltik be az Urat és hogyan kapcsolódhatunk mi is az Ö Életébe. Itt nincs mód arra, hogy az egyes szentségek sajátos átélésével külön foglalkozzunk. Csupán arra szeretnénk rámutatni, hogy minden szentség Jézus életének egy- egy fontos mozzanatához kapcsolódik és azt éljük át vele egyesülten jelképes együttműködésünkkel. A keresztségben halálát és újjászületését ünnepeljük, a bérmálásban a Szentlélekkel való teljességet, az Oltári- szentségben utolsó vacsoráját, mint áldozati lakomát, a szentkenetben haláltusáját, a házasságban az emberiség iránti szereto- tét, a bűnbánatban megkeresztelkedését és megváltó halálát ünnepeljük. Jézus Krisztus az ősszentsége minden Istenben élő embernek. Az egyes szentségeken keresztül fokozatosan kialakul sajátos kapcsolat és hasonlóság Közte és közöttünk, így leszünk hasonlóvá Isten Fiához és Képmásához, akikhez hasonlítanunk kell, hogy az Atya fiaiként majd elfogadjon bennünket. A szentségi találkozás egyedülálló lehetőség a földi életben az Istennel való találkozásra. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a szentség lehetőség. A találkozás mindig két személyen múlik. Az Isten megnyílik előttünk, de az igazi találkozás csak akkor jön létre, ha én is befogadom és megnyílók feléje. Az egymást szeretők számára a találkozás mindig ünnep. Erre az ünnepre fel kell készülni. A szentségek szá53
