Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 1. szám - FIGYELŐ - Krisztusi nagykorúság
mára van távolabbi előkészület is, az ember egész élete. Minél több hit, szeretet van életünkben, annál jobb alanyok leszünk a találkozásra. Azután következik a közvetlen készülődés. Jól kell magyaráznunk a keresztény élet mibenlétét és benne a szentségek jelentőségét. A szentségek felvételére mindig meg kell tisztulnunk lélekben és bűnbánatot kell tartanunk. Hívjuk fel a figyelmet, hogy a szentségek felvételénél indítsák fel a hitet, az istentalálkozás tudatát. A szentségi találkozás nem lehet eszköz, önmagában álló értéke van. A találkozások ezen ajándékaiból tegyünk el tartalékot az élet hétköznapjaira. Az Egyház szentjei mindig a szentségekből éltek. Foucauld atya egész nap „szétszórta magát" a tuaregeknek, éjjel pedig az Oltáriszentség előtt térdelt és feltölteke- zett. Az Egyháznak ezért olyan nagy élmény Krisztus szentségi jelenléte. Az Egyház mindig hűséges marad hozzá, őrzi, szolgálja és töltekezik vele. A teljesség kedvéért említeném még meg, hogy minden lelkipásztor tudatában legyen, hogy nagymértékben elősegítjük híveink egyéni szentségi átélését a méltó külső formákkal is. A jól fogalmazott szövegek, kifejező szimbolikus cselekedetek, a közösség bekapcsolása, a kiszolgáló pap megnyilvánuló hite, érett magatartása, egyszerű és ízléses ruhák, eszközök jobban hozzásegítenek az elmélyült átéléshez. A jó lelkipásztornak mindig keresnie, kutatnia, tanulnia kell. Tanulni Istentől és egymástól. Nem az a baj, hogy nehézségeink vannak. Az lenne a baj, ha unottan, hiányosságainkba beletörődve, feladatainkat elhanyagolva hit nélkül végeznénk szentségi szolgálatunkat. Bízunk abban, hogy velünk van Isten szent Lelke, bízunk abban, hogy vannak elkötelezett papjaink és híveink, akik közösen munkálkodva megélik Krisztus nagy adományait a szentségekben. Szegedi László KRISZTUSI NAGYKORÚSÁG Papokban, hívőkben egyaránt kissé elmosódott a bérmálás szentségének tartalma. Sokak számára egyszerűen kedves, de át nem értett szokás, igen sok plébánia számára a főhatósággal való találkozási lehetőség. De hogy mit is jelent a bérmál- kozók s az egész hivő közösség életében, homályban marad. A keresztség kiegészíté- se-e csupán vagy sajátos küldetés forrása? Mi az a külön kegyelem, amelyet közvetít? Ezekre a kérdésekre, a bérmálkozás mai értelmére keresett feleletet a DIAKONIA folyóirat, 1973/4. számában, melyben teológusok fóruma elé vitte a bérmálás szentségét. A kialakult véleménycsere meglátásait szeretnénk az alábbiakban röviden összefoglalni, nem annyira az elmélet, hanem a bérmálás előtti katekézis, a gyakorlat szempontjából. A Szentlélek vétele A Diakonia Fórumán jelentkező teológusok, lelkipásztorok egyértelműen hangsúlyozták, hogy a bérmálás a Szentlélek vételének szentsége. Nem mintha a Szentlélek nem volna jelen a többi szentségben, de a bérmálásban a Lélek küldetésének átvétele kap külön hangsúlyt. A bérmálás a keresztény tanúságtétel szentsége Jézus Krisztus Lelkének ereiéből, mondja a kérdéskört bevezető cikkében Günter Biemer (Die Firmung als Sakrament der Eingliederung in die Kirche, 28 kk). A keresztség és a bérmálás egységét emeli ki Riet Schoonenberg (Einheit von Taufe und Firmung, 53—4. o.). Mind a Szentírásban tükröződő kora-keresztény „beavató rítusok", mind a keleti egyház gyakorlata (egészen a mai napig) arra mutat, hogy a Krisztus testébe való beleszervesü- lés (keresztség) és a Szentlélek művébe való személyes bekapcsolódás (bérmálás) egyetlen folyamat, még ha gyakorlati szempontból a két szentség felvétele időben erősen külön is válik a nyugati egyház gyakorlatában. E kettő által találkozik az egyes ember Isten üdvgondozásával (a Fiú és a Lélek küldetése). Az egyes helyeken előtörő pünkösdista, a „Lélek keresztségét" kereső mozgalmakban is azt az igényt látja Schoonenberg, hogy a kor embere szeretné feloldani azt az egyoldalúságot, amit a keresztség szerepének egyeduralma jelentett. A túlontúl intézményessé, merevvé vált egyházi életet ez a „lelki” dinamikus oldal tehetné életképesebbé, átütőbb erejűvé. Ehhez segítene el a bérmálás súlyának, fontosságának megfelelő tudatosítása. Tovább bővítve a kört, a keresztség — bérmálás —• eukarisztia hármas kapcsolatát és egységét mutatja ki Klemens Richter (Firmung zwischen Taufe und Eucharistie, 52. o.). E három, a keresztény életbe beve54
