Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)

1975 / 1. szám - FÓRUM - Kerekasztal beszélgetés a házasságról

sőt a gyermekek személyiségfejlődésének visszatartását feltételezte (éppen a „Tiszteld atyádat" parancs alapján). A torzítat- lan krisztusi eszmény azonban az a szere- tet-közösség, amelyben kölcsönösség jellemzi a házastársak és a szülők-gyermekek kapcsolatát is.

LÁSZLÓ: Az Újszövetség házasságeszményét úgy tudnám összefoglalni, hogy a házasság nem az ösztönök vagy a fajfenntartás szolgálata, hanem — amint Alexandriai Kelemen mondja —, az a „kettő vagy három”, aki közt „ott az Úr" (Mt 18,20), tehát a Krisztust megjelenítő szeretet-egység. PÁL: Én arról az oldaláról közelíteném meg, hogy mi az a plusz, amit a házasság szentsége ad, hogy a válásokat mi szokta okozni. Szerintem az, hogy nem tudnak áldozatot hozni. Persze az áldozat magában kegyetlen, embertelen dolog, elismerem, amire az ember nemigen hajlik. Viszont a keresztényt az jellemzi, hogy Krisztust látja maga előtt, a másikban is. Krisztusban pedig az áldozatvállalás és az öröm egybefonódik. A krisztusi hit tehát hathatós segítséget jelenthet a családon belüli konfliktusok feloldásában vagy éppen a legrosszabbnak, a válásnak elkerülésében. ZSIGMOND: Ezt én is aláírom. Ismerek egy családot, a férj és a feleség is nagyon vallásos, húsz éve élnek együtt. Az asszony nemrégiben mondta, ha nem lennék vallásos, már régen elváltam volna. De visz- szatart az a gondolat, hogy Krisztus előtt ez érték, és értéket akarok az életemből. Ez talán már konkrét megfogalmazása a házasság szentségi mivoltának: egy gondokkal teli házasság is lehet érték, amint bármilyen szenvedésekkel teli élet is lehet szent Isten előtt.

GÁBOR: Itt lényegében a kereszthordozás motívumáról van szó. De vajon tisztán csak kényszerből, kényszeredetten, a szenvedésekért, „tűrésből”, ahogy mondani szokták, kell két embernek együtt maradnia? ZSIGMOND: Bocsáss meg, miért mondta szent Pál, hogy „egymás terhét viseljétek"? Nyilván tudta vagy intuitíve felfogta azt, hogy embernek emberrel élni nagyon nehéz. Én azt szoktam mondani, hogy már az is természetfölötti ajándék, ha két ember egy kicsit is nem gyűlöli egymást. Sajnos a munkahelyeken is ezt látni. Ezt visz- szavetítve két ember viszonyára, bizony kereszthordozásról van szó. Szerintem az akarati tényezőkön múlik, a szimpátián és mindenen túl.

CS-NÉ: Épp ez az, hogy a szenvedéseket nem öncélúan vállaljuk, hanem a másikért, szeretetből. Ez az alapvető különbség. Nem magáért a szenvedésekért megyünk bele ebbe, hanem hogy kiláboljunk belőlük, — az öröm érdekében, az igazi ajándékozás

érdekében. A totális odaadásban az is benne van, hogy a másikat mindenestől, ap- róbb-nagyobb hibáival együtt is vállaljuk. ZOLTÁN: Vallásos embernek nagy örömet jelent már az, hogy nem egyszerűen elviseli a másikat, hanem boldog azért, mert adhat valamit. Az örömszerzés az, ami boldoggá teszi az embert. Van valaki, akinek örömet tudok szerezni, és ha ez sikerül, akkor nagyon boldog vagyok.

GÁBOR: Erről az örömszerzésről érdemes külön is néhány szót szólni, mert a keresztény lelkiséghez sokak szerint hozzátartozik valamilyen túlzottan aszkétikus szellem. Házasok esetében ez azt jelenti, jól-rosszul együtt élnek, elviselik egymást, de az igazi örömig nem jutnak el. Sok esetben épp a hit az, amely megakadályozza ezt a kiteljesedést. Lelki gátlásokat hordoznak magukkal már gyermekkoruktól, úgyhogy amikor a házasság révébe beeveznek, nem tudnak teljesen felszabadulni.

JÁNOS: Sok esetben valóban így van, de nem a hit, hanem a rossz értelemben vett hit lehet csak gátló. Az igazi keresztény hit — ahogy én ezt felfogom és megélem — felszabadít. Az a véleményem, hogy a mai nemzedék felfogása e téren ugyanúgy átalakul majd, mint a bibliamagyarázatban vagy bármiben.

H-NÉ: Én ezt a gátló hatást a személyiség kiteljesedésére is értem. Megmondom őszintén, mai eszemmel nem mennék egykönnyen férjhez, nemhogy még két gyereket is szülnék. Teljesen lekötnek a gyerekek. Alig lettem feleség, máris szültem. Csak a sok munka, törődés, gond, alkalmazkodás a másikhoz, a mindenről való lemondás, mindig csak a család... Évek óta nem voltam színházban, hangversenyen, mert a férjek is csak a feleség kötelességének tartják, hogy a gyerekekért éljenek, ők magukra nem vonatkoztatják.

JÓZSEF: A házasság velejárója mégiscsak az, hogy nem lehet olyan szabadon élni, mint máskülönben. Az ember elveszíti — és ez így is van rendjén — egyéni szabadságát. A házasságnak, a családnak kell élnie, a partnereknek végérvényesen el kell kötelezniük magukat egymásnak. ZSIGMOND: Ezt a felfogást nem tartom egészen helyesnek. Már a partnerválasztásban ott kell lennie a szándéknak, hogy emberi kiteljesedést akarok a házasságban, — nemcsak magamnak, hanem a másiknak is. A kölcsönösség segíthet abban, hogy egyik fél se érezze nyűgnek, szabadsága megnyirbálásának a házas köteléket.

ISTVÁN: Említetted a párválasztást. Nem tudom eléggé kiemelni és aláhúzni ennek szerepét a házasság stabilitása szempontjából. Hivatásomnál fogva sok tapasztalatot szereztem arra vonatkozóan, miért jön41